MotoGP 2020: Spielberg I.

A spielbergi Red Bull Ring egy mocskos gyors pálya, és amióta MotoGP-t rendeznek rajta, valamiért mindig a Ducatik nyernek - 2016: Iannone, 2017: Dovizioso, 2018: Lorenzo, 2019: Dovizioso, de tavaly óta elég sok minden változott, például a Yamahák az edzéseken igen jó köröket találtak. Viñales szerezte meg az első rajtkockát, majd Miller, Quartararo, Dovizioso, Espargaro és Joan Mir követték - az első két sorban négy gyártó motorjai kerültek. A rajtsorrend viszont egyszerűen nem jelent semmit, nem vonhatunk le belőle következtetéseket, a top tíz ugyanis fél másodpercen belül motorozott. Az első három egy tizeden belül volt. Az semmi. Egy jó rajton és az utána következő helyezkedésen több múlik.

A tapasztalatok alapján KTM-Ducati csatát lehetett jósolni, Espargaro a bukott brünni futam után a KTM hazai pályájára nyerni érkezett, és előző hétvégén kiderült, hogy erre igen jó esélyei vannak. A KTM ugyanis eljutott oda, hogy versenyképes motort tudnak adni a pilótáik alá. Előző hétvégén Binder sokszoros csodát tett, nem csak élete harmadik királykategóriás futamán nyert, hanem első Dél-Afrikai GP győztes lett, sőt, 47 év után először fordult elő, hogy nem japán vagy olasz motor nyert - utoljára 1973-ban a Jugoszláv GP-n Kim Newcombe egy német Königgel nyert az 500-asok között. Amúgy ugyanazon a hétvégén húzott be egy győzelmet Drapál János is a 350-esek között.

Rengeteg minden kellett, hogy a KTM összeálljon - ezernyi apróság közül az egyik legfontosabb a 2020-as váz, melynél a kör keresztmetszetű csöveket ovális keresztmetszetűre cserélték. A másik pedig a futómű beállítása volt, amihez az Öhlins egyik főmérnökét szerezték meg - azt, aki korábban Dovizioso mellett dolgozott, és segített, beállítani a KTM által használt WP-ket. Brno előtt utoljára 2009-ben nyertek nem Öhlins futóművel, mit ad isten Dani Pedrosa volt az Valenciában, aki akkor még Showával ment, majd 2010-ben ő is Öhlinsre váltott. És Pedrosa a KTM-nél is gőzerővel tesztelte az alkatrészeket, melyeket ontott magából a gyár.

Sokáig tartott, mert nulláról kezdték az építkezést (bár rossz nyelvek szerint az első RC16 egy Honda RC213V koppintás volt), és végig a saját útjukat járták. Mert ugyan sok minden beszállítótól érkezik, amit lehetett, megoldották házon belül: saját váz, saját futómű, saját blokk. 

A legtöbb kritika a vázat és a futóművet érte, a szakértők sokáig lehetetlennek tartották, hogy acélvázzal és WP-vel ütőképes motor készüljön, eddig ugyanis úgy tűnt, hogy a mindenki más által használt alumínium váz és az Öhlins futómű a siker kulcsa. Rivális gyártónál is gondolták úgy, hogy a KTM előbb-utóbb kénytelen lesz feladni a térhálós vázat, és alura váltani, mert máshogy nem fog menni.

A KTM régóta fejleszti a térhálós vázakat, és hittek benne, ismerik a különböző acélok előnyeit, megvolt a tudásuk a tervezéshez, és amióta a Pankl is a KTM-hez tartozik, a legmodernebb nyomtatási eljárásokhoz is hozzájutottak.

Ami sokáig tartott, hogy rájöjjenek, hogy mit építsenek. Hogy hol kell rugalmasnak lennie a váznak és hol kell merevnek, hogyan ad több tapadást vagy jobb visszajelzést, illetve melyik lengővillával és futóművel működik majd jól. Ezért ontották az alkatrészeket, és próbáltattak végig végtelen beállítást a tesztpilótákkal. Tudták, hogy ezt az utat végig kell járni, és végigjárták már sokszor - megkapták ezt sok szakágban, hogy ami a motokrosszban működik, az ott nem fog, aztán mégiscsak nyertek már szupermotóban, enduróban, raliban, supercross-ban, Moto3-ban és Moto2-ben, és tudták, hogy ha beleölik a szükséges mennyiségű munkát, a GP-ben is működni fog.

És mostanra mi is láttuk, hogy működik, így nem véletlen, hogy a KTM volt Spielberg egyik esélyese, pláne, hogy a Ducati megtépázva érkezett, Dovizioso a futam előtt jelentette be, hogy nem tudtak megegyezni a Ducatival a folytatásra, szóval jövőre pihenni fog, ha nem kap rendes ajánlatot - és nagyon úgy néz ki, hogy nem fog. Petrucci, miután kirakták a gyári csapatból, láthatatlan a pályán, Bagnaia törött lábbal, otthonról nézte a futamot, Rabattól eddig sem vártak sokat - szóval Miller és Zarco, akikben az olaszok bízhattak.

Úgy tűnik, a Hondával idén nem kell komolyan számolni, Álex Márquez és Cal Crutchlow a mezőny végén jókat meccselhetnek Stefan Bradllal, Tito Rabattal és a Bradley Smith-szel, egyedül Nakagami zavarhat némi vizet. Viszont a Suzuki egyre veszélyesebb, ha a múlt heti verseny egy körrel tovább tart, Rins dobogón állt volna, és mintha Joan Mir is elkezdte volna felvenni a fonalat, a hatodik legjobb kvalifikáció legalábbis erről árulkodik. És hát az első sorból két Yamaha várta a rajtot, nem mondhatni, hogy lassúak lennének.

Viszont ezután a futam után többet nem próbálok meg messzemenő következtetéseket levonni a rajtrácsból.

--- SPOILER ALERT!!! Ha még nem láttad a futamot, és végig akarod izgulni, akkor ne olvass tovább ---

A verseny elején úgy tűnt, hogy a jól tippeltem a KTM-Ducati csatával, Dovizioso, Miller, Espargaro csata alakult ki az élen, és Pol Espargaro szépen lassan felzabálta a Ducatikat, rendkívül bátor és agresszív motorozással a túrta le az ellenfeleit, miközben Joan Mir a GSX-RR-rel folyamatosan köztük cikázott. Miközben Espargaro átvette a vezetést, a csapattársai is szépen jöttek fel - KTM-ek sorban hozták a legjobb köröket, először Binder, aztán Oliveira majd Espargaro, szinte keresztülmentek a mezőnyön, ami azért is nagy szó, mert Binder az edzések során nem találta a pályát, végül a 17. helyről rajtolt, de a versenyen nem csak hogy húzatta magát a tapasztaltabbakkal, hanem ki is kerülte őket.

A drámát fokozta, hogy Quartararo a négyes kanyarban elment kirándulni a kavicságyba, és ugyan összeszedte a motort, az utolsó helyen ment vissza a pályára. Espargaro hiába kezdte el szépen építeni az előnyét, egyre jobban elhúzva a Ducatiktől, a kilencedik kört egy horrorbaleset miatt piros zászlóval szakították meg.

Zarcót kapta el hátulról Morbidelli a nyolcadik helyért csatázva, a két, nagyjából 200 km/h-val elszabadult motor pedig a kanyaron átvágva majdnem elkaszálta Rossit és Viñales-t - Rossit tényleg centikre kerülte el Morbidelli gépe, azokban a pillanatokban mindenki ereiben megfagyott vér. Rossi a bokszba érve fogta fel, hogy ezúttal egy második születésnapja volt. Viñales lehet, hogy csak később, majd az újraindítás után csak nagyon nehezen tudta újra felvenni a ritmust, valószínűleg még a történtek hatása alatt állt. Ha ott eltalálja valamelyik motor, akkor nincs tovább.

A Moto2-esek futamát szintén egy piros zászló szakította meg, az is félelmetes volt, de Morbidelli esése az elmúlt évek legsokkolóbbja volt - Morbido és Zarco végül a saját lábukon jöttek le a pályáról, igaz, Morbidelli ellátásra szorult.

A nyolcadik kör állása szerint indították újra a futamot, vagyis az előny, amit Espargaro összehozott, egy csapásra elillant, és a spanyol ezt fejben nem tudta elrendezni - a rajtja sem sikerült különösebben jól, és a ritmust sem találta már, a Ducatik és a Suzukik viszont az élre robbantak.

Espargaro annyira elveszítette a kontrollt, hogy Rins konkrétan elbújt a hóna alatt, aztán Mir is kitömte, majd Oliveirával ütközött, és a verseny két legjobb KTM-ese együtt kötött ki a kavicságyban. Vitatható, hogy ki volt a hibás - ezúttal úgy vélem, hogy Oliveira hibázott, a szélesen forduló spanyolra túl hamar csukta rá az ajtót, és kiverte alóla a motort.

Miután Miller elkezdett fáradni, Dovizioso és Rins csatáztak, szinte már láttam, hogy a spanyol türelmesen és folyékonyan motorozva átveszi a vezetést, amikor elment az első kereke, és szépen kontrolláltan kicsúszott a kavicsba.

Az utolsó négy kör már arról szólt, hogy Miller ki tudja-e védekezni Mir támadásait - Mir tempója jobb volt, de Miller tapasztaltan épített a motorja erősségeire, kanyarban belassította a mögötte érkező Suzukit, majd az erőfölényét kihasználva maga mögött tudta tartani Mirt. Az idei GSX-RR viszont már közel sem annyira vérszegény, mint a tavalyi motor, ha kell, erőből is odébb tud állni, kizárólag kigyorsítással nem lehet lerázni. Mir élete első dobogóját már a talpa alatt érezte, láthatóan nem akarta túltolni, viszont amikor Miller az utolsó kanyart túl szélesen fordulta, azonnal lecsapott a hibára, és könyörtelenül meglépett az ezüstéremmel.

A Ducatinál teljes a káosz, amint összevesztek Doviziosóval, az olasz a második a bajnokságban, és ha jól jön ki számára a lépés, a következő hétvégén ugyanezen a pályán át is veheti a vezetést. Miller ugyan a dobogón végzett, és neki már aláírt helye van a gyári csapatban, de csak a hetedik helyen áll. Zarco a 10., Petrucci pedig észrevétlen teljesítménnyel a 11. Teljes a fejetlenség és a vezetői balfaszkodás. Mint amikor kirúgták Lorenzót. Hiába nyertek, nincs mit ünnepelni.

A Suzukinál még korai nagyon örülni, az összesítésben ugyanis még mindig gyengén állnak, Mir a 9., Rins a 12., több versenyt kéne befejezni ahhoz, hogy előrébb lépjenek. Viszont látszik, hogy mindkét pilótának megvan a tempója a dobogóra, és Mir végre beérett, felnőtt a feladathoz, megmutatta, hogy Davide Brivio nem véletlenül léptette fel a királykategóriában.

Bár Fabio Quartararo továbbra is vezeti a bajnokságot, az előnye egyre csökken, viszont a Yamahák ha nem is voltak főszereplői az elmúlt két futamnak, okosan gyűjtik a pontokat, az 1. a 3. az 5. és 8. helyet birtokolva. Ráadásul látszik, hogy korai lenne leírni Rossit, aki a legjobb yamahás volt megint, és az ötödik helyen végzett.

A KTM-nél nem a menedzsment szerencsétlenkedik, hanem a versenyzők, másodjára fordul elő, hogy egymást ütik ki a versenyzőik. Ez egyszerűen nem fér bele ezen a szinten. A motor jó, a pilóták gyorsak - vasárnap Iker Lecuona is befért az első tízbe, de ezzel a balfaszkodással nem megy. Végül Binder a rá jellemző agresszív de mégis okos motorozással a negyedik lett, és a bajnokságban is a negyedik helyen áll. Ha Binder nem lenne, sokkal nehezebb lenne elengedni Espargarót, így viszont menni fog.

A Honda Marc Márquez nélkül gyalázat lenne, ha Takaaki Nakagami nem gyúrta volna be magát a hatodik helyre. Hogy a többiek mit csináltak, rejtély, a Bradl-Álex Márquez-Crutchlow hármast még az Aprilia versenyzői is elverték.

Jövő hétvégén újabb futam ugyanitt, a Yamaha, a Ducati, a KTM és a Suzuki egyaránt esélyes lesz a győzelemre.

Pos.	Points	Num.	Rider	Nation	Team	Bike	Km/h	Time/Gap
1	25	4	Andrea DOVIZIOSO	ITA	Ducati Team	Ducati	182.7	28'20.853
2	20	36	Joan MIR	SPA	Team SUZUKI ECSTAR	Suzuki	182.6	+1.377
3	16	43	Jack MILLER	AUS	Pramac Racing	Ducati	182.6	+1.549
4	13	33	Brad BINDER	RSA	Red Bull KTM Factory Racing	KTM	182.1	+5.526
5	11	46	Valentino ROSSI	ITA	Monster Energy Yamaha MotoGP	Yamaha	182.1	+5.837
6	10	30	Takaaki NAKAGAMI	JPN	LCR Honda IDEMITSU	Honda	182.1	+6.403
7	9	9	Danilo PETRUCCI	ITA	Ducati Team	Ducati	181.4	+12.498
8	8	20	Fabio QUARTARARO	FRA	Petronas Yamaha SRT	Yamaha	181.4	+12.534
9	7	27	Iker LECUONA	SPA	Red Bull KTM Tech 3	KTM	181.2	+14.117
10	6	12	Maverick VIÑALES	SPA	Monster Energy Yamaha MotoGP	Yamaha	181.1	+15.276
11	5	41	Aleix ESPARGARO	SPA	Aprilia Racing Team Gresini	Aprilia	180.8	+17.772
12	4	51	Michele PIRRO	ITA	Pramac Racing	Ducati	180.3	+23.271
13	3	38	Bradley SMITH	GBR	Aprilia Racing Team Gresini	Aprilia	180.1	+24.868
14	2	73	Alex MARQUEZ	SPA	Repsol Honda Team	Honda	180.1	+24.943
15	1	35	Cal CRUTCHLOW	GBR	LCR Honda CASTROL	Honda	179.8	+27.435
16		53	Tito RABAT	SPA	Esponsorama Racing	Ducati	179.7	+28.502
17		6	Stefan BRADL	GER	Repsol Honda Team	Honda	179.7	+28.609
Not Classified
		42	Alex RINS	SPA	Team SUZUKI ECSTAR	Suzuki	182.6	10 Laps
		44	Pol ESPARGARO	SPA	Red Bull KTM Factory Racing	KTM	182.1	12 Laps
		88	Miguel OLIVEIRA	POR	Red Bull KTM Tech 3	KTM	182.1	12 Laps
		21	Franco MORBIDELLI	ITA	Petronas Yamaha SRT	Yamaha		0 Lap
		5	Johann ZARCO	FRA	Esponsorama Racing	Ducati		0 Lap