MotoGP: Misano II.

Elvileg három hét múlva Le Mans-ban, de ha ez elmúlt két hétvége történéseit követte, nem tartom kizártnak, hogy meggondolja magát, és visszatér Barcelonában. Mindenestre volt egy legendás magyar újságíró, aki még régen, félamatőr versenyző korában egyszer úgy fogalmazott, csinálhattok bármit, ha fél kezem a seggembe dugom, is megverlek benneteket holnap. Ezek után mindenki vonja le a maga következtetését, és találja ki a lényeget.

Nincs kérem semmi baj az idei MotoGP világbajnoksággal, mindössze arról van szó, hogy ezek a srácok nagyon előzékenyek, tisztelettudók, és mindenkit odaengednek a húsos fazékhoz. Meg is lett a szezon újabb futamgyőztesen, Maverick Viñales személyében, a listavezető meg maradt Dovizioso, akinek sikerült keserves kilenc pontot gyűjtenie.

Dovizioso, elvileg fogadásból - és nem azért, mert a Ducati elnöke, Domenicali múlt héten beszólt neki, miután Pecco Bagnaia alaposan kitömte, és burkoltan a stílusát fikázta, mondván Pecco kevesebb súlyt rakott a motorra kanyarban, javítva így a kanyarsebességet – azt varratta bőrruhája fenekére, hogy munkanélküli. A tegnapi eredmény után persze ki lenne, aki ezen csodálkozna, hiszen ha valaki szenvedett, ő egészen biztosan. Másrészt még mindig vezeti a világbajnokságot, és némi szerencsével akár meg is nyerheti, legfőképp ha összekapja magát a Ducatival egyetemben – a szerző persze könnyen kritizál – az pedig igazi tragikomédia lenne. Mert ha jól emlékszem, nem volt még egy olyan kirúgott versenyző a történelemben, aki úgy lett világbajnok egy adott évben, hogy a következő szezonra nem volt ajánlata. Talán még érdemes lenne beszélniük a Corséval, és annak mindenható uraival, bár a gyári ülésre Bagnaiának egyre nagyobb az esélye.

Még úgy is, hogy a hétvégi futamon elbukta biztosnak tűnő győzelmét, miután vezető helyről elesett. Bagnaia az edzésen is szenzációsan ment, bár pole-t érő idejét elvették pályaelhagyás miatt, a versenyt magabiztosan uralta, ami persze akkor ér végett, miután a kockás zászló belengett. Esete is jól mutatja, egy vert helyzetben, a második helyen haladva is lehet bizony nyomást gyakorolni az élen haladóra, így tett vele Mavercik Viñales.

A tegnapi futam végeredménye pedig azt mutatta, a V4-es motorok alaposan feléledtek, és az egy héttel ezelőtti aszfaltdeformációk is kevesebb gondot okoztak. A VR46 akadémia versenyzőinek előnye pedig elillant, a királykategóriások kivétel nélkül gyötrelmes versenyt tudhatnak maguk mögött. Bagnaián kívül Rossi is elesett, még a verseny legelején, miután a motor eleje tapadást veszített. Rossi állította, semmi előjele nem volt, egyik pillanatról a másikra a földön találta magát.

A múlt heti győztes, Franco Morbidelli is kis híján nullázott, miután Aleix Espargaro bukott, és ezáltal kitessékelte. Az olasz egyébként bámulatos felzárkózást mutatott be, és a mezőny végéről egészen a kilencedik helyig jött fel. Ha egész őszintének kell lennem, a VR46 akadémia vesszőfutása még a múlt heti győzelem után kezdődött, miután Morbidelli nem tudott megjelenni a hivatalos teszten, állítólagos gyomorrontás végett. Sokan csak nevettek, és a másnaposságra fogták, bár Rossi állította, védence valóban nincs jól. A hétvége során egyébként úgy tűnt, nem szimpla másnaposság volt, Morbidelli fizikai állapota továbbra sem volt valami fényes, és Valentino Rossi is meghűléses tüneteteket produkált a versenyt követő interjú során, úgyhogy reméljük a legjobbakat a hét végén esedékes barcelónai futamra.

Az első körben megtartott misanói futam után többen úgy sejtették, a Pramacon belül egészen biztosan adatot fognak cserélni, mert míg Bagnaia brillírozott, Miller eléggé elveszett. Természetesen így történt, ennek megfelelően Miller jól ment mind az edzésen, mind pedig a futamon, ahol viszont egy egészen szokatlan technikai probléma vetett véget mindennek. A szemfülesebb nézők talán láthatták, hogy Fabio Quartararo a futam előtt letépett egy fóliát a plexijéről, és maga mellé dobta. Bevallom, bár nem volt szokatlan a jelenet, mégis kissé elcsodálkoztam rajta, miért várt ezzel egészen a rajtig. Nos, ez az ottmaradt fólia került Miller légszűrőjébe, és gyengítette el a Ducati blokkját.

Mit lehet erre mondani? Egyébként Bagnaia szintén valami hasonlóra gyanakodott a bukását követően. Az olasz versenyző állította, mindent ugyanúgy csinált, mint előtte, és a telemetria is ezt mutatta, ezért a csapattal megegyeztek abban, egészen biztosan ráment valamire, és ezért csúszott el a motor eleje.

A legnagyobb felzárkózást egy hét alatt kétségtelenül a KTM mutatta be, az osztrákok szinte csodával határos módon dolgozták le hátrányukat. A gyár összes versenyzőjének megvolt a tempója, Binder bukásával egy potenciális dobogót is elhajított, noha továbbra is úgy hiszem, ha képes lesz talpon maradni, jövőre komoly kihívója lehet bárkinek. Ebben is hasonlít kissé Casey Stonerre, aki első szezonjában elég sokat bukott, mégis mindenki tudta, ha egyszer célba ér, nem fog kegyelmezni senkinek. Pol Espargaro teljesítményét kritizálni nem lehet, dobogóra állította a motort azután, hogy egy héttel korábban szenvedett. Oliveira ötödik lett, Lecuona pedig bukott. Összegezve állíthatjuk, elképesztő az osztrák gyár menetelése. A múlt héten jeleztük, a hétvégére akár alaposan átrendeződhetnek az eredmények, és kis híján így is lett.

Néhány szakújságíró alaposan elmagyarázta, azért voltak jobbak a sornégyes motorok, mert a hosszabb főtengely miatt nagyobb volt a motorokban felszabaduló tehetetlenségi erő, és emiatt jobban tapadtak a huplis aszfaltra, míg a V4-esek a kisebb főtengely miatt sokkal izgágábban viselkedtek. Na, most ez a teória a hétvégére vagy elmúlt, vagy teljesen megváltoztatták a futóműbeállításokat, mindenesetre úgy tűnik, jelen helyzetben a tudományos teóriák bizony néha tiszavirág életűek. Igaz ugyanez az abroncsokra is. Most vasárnap már sokkal kisebb tudomány övezte a médium és a kemény közötti különbséget. És míg sokan úgy vélték, hogy egyeseknek ez, másoknak meg az passzolt volna a vezetési stílusához, a versenyzők ehhez képest alig változtattak. Ismételten csak azt tudom mondani, a szakértők a tudatlanság magabiztosságával könnyelműen kijelenthetnek bizonyos dolgokat, de attól még nem biztos, hogy az úgy is van.

De ha mégis van valami, ami biztos, mint a halál, és örök, mint a magány, akkor az a Suzuki. Joan Mir ismét egy szerény rajthelyről verekedte előre magát, és követve Szabó II László egykori utasításait – „ha utoléred, megelőzöd” – úgy hagyta magára az egymással viaskodó Pol Espargaro–Fabio Quartararo párost, hogy azok hirtelen azt sem tudták, melyik versenyen szerepelnek.

Ezek után Joan Mir úgy szállt be a világbajnoki címért folytatott küzdelembe, hogy még futamot sem nyert, mégis mindössze négy pont választja el Doviziosótól, és ha kiegyensúlyozott teljesítményét tartani tudja, még bármi is lehet. Más kérdés, hogy az eddig rendre jobban teljesítő csapattársa, Alex Rins miért szenved ennyire, és mi okozhatja lemaradását csapattársával szemben? Bár Rins a múlt héten sem titkolta, hogy szezon eleji jerezi sérülése komoly gondot okoz még most is.

Végül pedig térjünk át a Yamahákra és Quartararóra, akihez felzárkózott pontegyenlőséggel immáron Maverick Viñales. Sokaknak ismét úgy tűnhetett, a francia elveszetten ügyetlenkedik Pol Espargaro mögött, mert egyszerűen képtelen volt megelőzni, noha tíz körrel a verseny vége előtt utolérte. Sőt, a verseny végi csetepatéban még a harmadik helyét is elveszítette a KTM-essel szemben, miután elhagyta a pályát többször, és megbüntették.

Az utóbbi futamokon Quartararo valóban nem motorozott pengeélesen, sőt, egyre többen támadni kezdték, amiért nem ragadta magához a szezon legelején megszerzett lehetőséget, dupla futamgyőzelmét követően. Végül pedig ismét egyre többen álltak mögé, és vették védelmükbe. Utóbbi táborhoz tartozók viszont nagyon komplexen kezelték a helyzetet, és a Yamaha technikai gyengélkedését nevezték a legfőbb problémának. Elvégre a japánok a második misanói versenyen csak úgy tudták megőrizni fölényüket, hogy Bagnaia elesett, anélkül minden bizonnyal a második helyen végeztek volna. A probléma egyik forrása viszont továbbra is a blokkok körüli technikai zűrzavar.

Visszatérve a múltkor is megemlített Neil Spalding-féle podcast beszélgetésre, az angol szakember mondhatni előre megjósolta, hogy amíg a gyárnak a blokkokat kell különböző körülmények között tesztelnie, a hőszenzorok körüli gondok végett, addig az Akrapovic kipufogógyárnak is van feladata, mégpedig hogy új kipufogórendszert tervezzen a Yamahára. Spalding természetesen zseni, ezt régóta tudjuk, így cseppet sem voltunk meglepődve, amikor a múlt heti, kedden megtartott tesztnapon a Yamahák egy új fajta kipufogóval jelentek meg. A versenyzők persze a top speed-re és a kanyarokra hivatkoztak, de a szakavatottak pontosan tudták, ez csak részben igaz. Sokan azonnal rákívántak, és gyönyörűnek tartották, mások egyenesen otrombának, de a lényeg, hogy Deér Zsolti barátom rájött, a boltjában tömérdek mennyiségű csatorna hattyúnyak van, így aki a hétvégi pályanapra szeretne esetleg egyet, jelentkezzen bátran.

Az angol szakember beszélt arról is, hogy Quartararót leszámítva a Yamaha minden versenyzője elfogyasztott már néhány blokkot, egyedül a franciának van meg az összes, így a rá nehezedő teher még nagyobb, mint bárki máson. Hiszen azon túl, hogy szinte újonc, a nyakába szakadó világbajnoki cím terhével is meg kell birkóznia, és a Yamaha egy olyan csapatában szerepel, ahol ezen felül tesztelnie is kell, emiatt olyan, mintha egy profi kerékpáros csapatban lenne egyszerre vízhordó, és végső győzelemre esélyes versenyző. Ez pedig lelkileg több, mint megterhelő.

Ezen felül még egyéb gondok halmaza is bonyolítja a yamahás versenyzők életét, melyeket egytől egyig mindenki megerősített. Az egyik legnagyobb például az, hogy a motor kizárólag akkor működik tökéletesen, amikor egyedül, saját tempóban körözhetnek vele, de ha közelharcba kerülnek, képtelenek a védekezésre. A fékek gyakran túlmelegszenek, a gumik nyomása sem kontrollálható, és ha utolérnek valakit, mert összességében gyorsabbak, sem tudják megelőzni, mert a kigyorsításnál is gondjaik akadnak. A rajtelektronikát kigyorsításnál pedig azért nem használják, mert úgy a blokk hőmérséklete még kevésbé tudna határ alatt maradni. Így gyakorlatilag bezárult egy ördögi kör. Ezekkel a problémákkal nem csak Viñales és Quartararo értett egyet, hanem Rossi és Morbidelli is, így hiába nyertek meg hét versenyből négyet, mindenki számára úgy tűnik, technikailag elég nagy lemaradásban vannak, és csak abban bízhatnak, hogy néhány futam elején, ezentúl is sikerül majd meglógni.

Tesztversenyzőjük, Lorenzo aktiválta magát a múlt heti kritikát követően, és intenzíven twitterezni kezdett. Első lépésként jelezte a Michelin számára, hogy fejleszteniük kell a gumikat, mert csak úgy tudják majd megelőzni a tömeges, első abroncsokon jelentkező tapadásvesztést, amihez gyakran a hátsó gumik extra tapadása vezet.

Egy valakit viszont külön meg kell említenünk, ő pedig Álex Márquez. A regnáló világbajnok öccse megannyi szenvedés után egy csodás eredményt hozott össze, és hetedikként zárta a futamot. Sokak szerint az is erős jelzésértékkel bírt, hogy a warm upot vasárnap reggel megnyerte, mások viszont azt sejtették, a többiekkel ellentétben nem megtankolt motorral gurult a pályára. Bárhogy is történt, a vége szépen zárult, és reméljük, hogy sikerül átmenekítenie ezt a formát a szezon hátralevő részére.

Ez a felállás kérem, ennek tudatában várjuk egy hét múlva Barcelónát.

MotoGP Emilia Romagna 2020
Végeredmény
1.	Maverick Viñales	SPA	Monster Energy Yamaha MotoGP
2.	Joan Mir	SPA	Team Suzuki Ecstar
3.	Pol Espargaro	SPA	Red Bull KTM Factory Racing
4.	Fabio Quartararo	FRA	Petronas Yamaha SRT
5.	Miguel Oliveira	POR	Red Bull KTM Tech3
6.	Takaaki Nakagami	JPN	LCR Honda Idemitsu
7.	Alex Márquez	SPA	Repsol Honda Team
8.	Andrea Dovizioso	ITA	Ducati Racing