Hogy a kilenc hónap alatt vajon Marc Márquez személyében egy új egyedet is láthatunk, még nem jelenthetjük ki, de azért nagy vonalakban biztosak lehetünk benne. Szükség volt egy újjászületésre, ez nem kérdés. Ekkora kihagyás után visszatérni az élmezőnybe közel sem volt egyértelmű, hasonlóra rajta kívül talán még eddig senki nem volt képes. Kilenc hónapot parkolópályán tölteni a világ legjobbjaként, és azon morfondírozni, vajon mire leszek még képes, nemhogy tébolyító állapot lehet, és talán nincs sok olyan ember a világon, aki erre alkalmas. Élsportolók sem. Ekkora kihagyás után, függetlenül attól, hogy előtte a csúcson voltak, több esetben vonulnak vissza, mintsem vállalják egy esetleges gyengébb teljesítménnyel, hogy néhányan megkérdőjelezik egykori létjogosultságukat. Aki Márquez visszatérését követően azt állította, biztos volt benne, hogy hasonló eredményt érhet el, nem volt tisztában a motorsport komplikáltságával, és az itt szerezhető sérülések súlyosságával. Talán csak egy hajszálon múlt, hogy nem rokkant le, és az is, hogy újra versenymotorra ülhetett.

De a kilenc hónap várakozási idő után eljutottam arra a pontra, amikor töredelmesen be kell vallanom, semmi másra nem vágytam már jobban, minthogy újra versenyezni lássam, és talán az elmúlt húsz évben nem vártam ennyire versenyhétvégét, mint most. Ettől nagyobb sporttörténeti pillanatot idézni sem tudok a közelmúltból. A legviccesebb párbeszédeket talán Zomborácz szerkesztő úrral folytattam, aki közölte a verseny előtti csütörtökön, ha netán Márquez megnyeri a futamot, a mezőny többi tagjának illene azonnali hatállyal visszavonulnia. Majd amikor az első szabadedzés után harmadik lett, csak annyit írt: „bazdmeg, ez nem túrázni jött”. Erre úgy reagáltam, ha Márquez dobogóra áll, Király Laci barátunk vagy Cerverába költözik, vagy a cégbíróságon névváltoztatási kérelemmel átíratja a vállalkozását Rodeo Ride 93-ra. Miközben egymást szórakoztattuk, a nyolcszoros világbajnok egyre meghökkentőbb dolgokat művelt a pályán, jelezve, hogy a gyógyulás mezejére lépett. Ugyan már a futam előtt elmondta, az orvosok úgy ítélték, napról napra gyengébb és erőtlenebb lesz a sérült karja, emiatt nagy elvárásokat ne támasszon önmagával szemben a versenynapra, sokan mégis úgy gondolták, csak altatja a népet.

Ez alkalommal nem így történt. A rajtot követően egy darabig képes volt az élmezőnnyel tartani, de egyre inkább hátrébb csúszott, majd a kilencedik helyen stabilizálta magát, végül az előtte történt bukások miatt a hetedik helyen ért célba. Szenzációs eredmény egy elképesztő sportembertől. Elmondása szerint leginkább az izmok hiányával akadtak gondjai, mert az edzésmentes lét következtében megannyi izomcsoport leépült. A leggyorsabb idejét a verseny tizenhetedik körében futotta, de elmondása szerint az utolsó hat körben már csak utas volt a motoron.

Ennyi, és ilyen mértékben megjelenő érzelmet viszont talán még soha nem láthattunk rajta. A futam után tapssal köszöntötte a garázs, amikor elsírta magát. Ezt követően az újságíróknak adott interjúkat követően a média munkatársai ovációval köszöntötték zoomon keresztül, amelyre korábban még nem volt példa, a mécses pedig akkor tört el végérvényesen, amikor a spanyol DAZN riportere arról faggatta, hogy a kihagyott időszakban mi volt számára a legnehezebb. Márquez ebben a pillanatban elsírta magát, és kért két perc szünetet. Azt hiszem ezek a pillanatok írják le igazán, hogy mit jelent számára a motorversenyzés, és miért kockáztatja az életét hétről hétre.

Hogy ennek ellenére így is ő lett a legjobb hondás versenyző, sokat sejtető. Nem volt senki, aki képes lett volna megközelíteni. És talán azt sem szabad elfelejteni, hogy a múlthavi tesztet leszámítva még soha nem ült motoron ezen a pályán versenykörülmények között, míg a mezőny tavaly itt már teljesített egy futamot. Az első helyezetthez képest tizenhárom másodpercet kapott, ami egészen elképesztő. Összehasonlításként, a tavalyi évben az őt helyettesítő tesztpilóta, Stefan Bradl szintén hetedik lett Portimaóban – ezzel a szezon legjobb eredményét érte el – tizenöt másodperces lemaradással, egészségesen.

Mert a felkartörés bizony nem egyszerű eset, a sérülések többnyire a vállat, az alkart, és a csuklókat érintik, a felkart nem. Márquez helyzetét pedig tovább bonyolították a fertőzések, és a rásérülés, ami miatt a csont képtelen volt összeforrni, és ami miatt szükség volt a harmadik műtétre is. Nem titok, Carl Forgarty karrierjének is az a felkartörés vetett véget, amelyet 2000-ben, Ausztráliában szenvedett el, miután összeütközött Robert Ulmmal. Néhány hónappal később Fogarty újra motorra ült, hogy megnézze, képes lesz-e még valaha versenyezni, de inkább a visszavonulás mellett döntött. Akkor azt nyilatkozta: „a sérülés előtti formámnak talán az egy százalékát tudtam visszanyerni. Képtelen voltam bebújni a plexi mögé, és a kanyarokban lógni.”

Egy valami biztos, kilenc hónap elteltével a közönség és a rajongók is egy új, lélekben talán fejlettebb Marc Márquezt kaptak, és bízom benne, a közeljövőben ezt még azok is megtapasztalják, akik eddig fanyalogtak a személyét illetően.

Jelenlétében egyébként a verseny ritmusa is kissé átalakult, mintha néhányan emiatt extra nyomást helyeztek volna önmagukra. Viszonylag stabil helyről bukott Alex Rins, aki Quartararo mögött a második helyen haladt, de a francia tempója minden bizonnyal sok volt neki.

Így járt a világbajnoki pontállást addig vezető Johann Zarco is, akinek utóbb kiderült, váltóproblémái is akadtak. De rajta kívül bukott még Jack Miller, és Valentino Rossi is, utóbbinak fogalma sem volt, mi történhetett, bár a tempója nem volt rossz, épp a tizenkettedik helyen haladt. A tavalyi győztes, idén már gyári KTM-mel motorozó Miguel Oliveira szintén hasonlóképpen járt, míg csapattársa, a dél-afrikai Brad Binder, csodás felzárkózást bemutatva a tizenötödik helyről ötödik lett.

A pálya mellett elhelyezett szenzorokat, és a pályabírók sárga zászlós jelzéseit illetően viszont már többen jelezték, hogy nagy a baj. Mind Viñales -től, mind Bagnaiatól elvették az első sort érő köreiket, és csak a mezőny közepéről rajtolhattak. A spanyol visszaesett a mezőny végére, onnan kellett felzárkóznia, és fejezte be a versenyt a tizenegyedik helyen, míg Bagnaia tőle azért sokkal vehemensebben küzdött, és minden bizonnyal a rajtot sem rontotta el, így a gyári Ducati legnagyobb örömére a második helyen ért célba.

A MotoGP más fronton viszont megmutatta, míg egyszer képes tündérmesévé alakítani az életet, máskor nyomorba dönt, és nem várt fájdalmakat okoz, felemel, majd megaláz. Írom ezt azok után, hogy a két hete még brillírozó Jorge Martin jelenleg egy kórházi ágyon fekszik, és műtétre vár, miután sérültek az ujjai, a keze, és még ki tudja mi minden más. A szombati edzésen bukott, és ahogy a sóderágy megforgatta, úgy érezhette magát, mint egy tévútra vitt pankrátor, akit ez alkalommal tényleg a földhöz vágnak, és eltörik a hátán a széklábat.

Talán kevesen figyelik, de az Aprilia teljesítménye továbbra sem lankad. Aleix Espargaro ismét jól motorozott, és a hatodik helyen ért célba, de még az olasz Lorenzo Savadori is pontot szerzett. Hogy ennek van-e bármi köze Dovizoso jerezi teszteléséhez, egyelőre nem tudni, és azt sem, hogy az olasz vállal-e bármi komolyabb szerepet a gyárnál. Az viszont biztos, egy újabb próba időpontját már kitűzték a felek.

Sokan azt remélték, hogy az Aprilia lesz annyira tökös, és a hétvégi versenyen motorra ülteti, miután Savadori állítólagosan lesérült, de ebből végül nem lett semmi. Persze voltak olyan merész elméjűek is, akik egy esetleges Max Biaggi visszatérést is szívesen megnéztek volna, vizionálva egy – a legendás 2001-es szezon után húsz éves jubileumi - Rossi-Biaggi harcot, csak ezúttal a mezőny végében. A közel ötvenéves római versenyző a pletykákat hallva interjút adott, és elmondta, tesztelői szerepre ugyan felkérték, de azt sem vállalta, inkább már csak szórakozni szeretne az RSV4-X-szel. Bár megjegyezte, hogy egy félig utcai motorral 1.51-et menni Mugellóban nem annyira borzasztó. Ez hat másodperccel rosszabb Márquez 2019-es pole pozíciós idejétől.

Aki viszont úgy tűnik, ismét talált valamit, az továbbra is a Yamaha. Fabio Quartararo, amolyan előszülinapi ajándékként megszerezte magának idei második győzelmét, zsinórban, ezúttal két különböző pályán, ami nem rossz jel a hangvillások számára. Bár a francia csodásan úgy reagálta le a kérdést, amely a motorban rejlő potenciált, és változásokat feszegette, hogy inkább saját magában dolgozik, és mentálisan fejlődött, mert míg tavaly a problémákat kereste, most inkább arra összpontosít, miként tudná megoldani azokat.

Franco Morbielli pedig bizonyította, a 2019-es motor továbbra sem szégyen, és a Petronas csapat sem rossz, miután stabil negyedikként intette le a zászló.

A futam végeredménye:

Pos.	Points	Num.	Rider	Nation	Team	Bike	Km/h	Time/Gap
1	25	20	Fabio QUARTARARO	FRA	Monster Energy Yamaha MotoGP	Yamaha	164.8	41'46.412
2	20	63	Francesco BAGNAIA	ITA	Ducati Lenovo Team	Ducati	164.5	+4.809
3	16	36	Joan MIR	SPA	Team SUZUKI ECSTAR	Suzuki	164.5	+4.948
4	13	21	Franco MORBIDELLI	ITA	Petronas Yamaha SRT	Yamaha	164.5	+5.127
5	11	33	Brad BINDER	RSA	Red Bull KTM Factory Racing	KTM	164.4	+6.668
6	10	41	Aleix ESPARGARO	SPA	Aprilia Racing Team Gresini	Aprilia	164.3	+8.885
7	9	93	Marc MARQUEZ	SPA	Repsol Honda Team	Honda	164.0	+13.208
8	8	73	Alex MARQUEZ	SPA	LCR Honda CASTROL	Honda	163.7	+17.992
9	7	23	Enea BASTIANINI	ITA	Avintia Esponsorama	Ducati	163.4	+22.369
10	6	30	Takaaki NAKAGAMI	JPN	LCR Honda IDEMITSU	Honda	163.3	+23.676
11	5	12	Maverick VIÑALES	SPA	Monster Energy Yamaha MotoGP	Yamaha	163.3	+23.761
12	4	10	Luca MARINI	ITA	SKY VR46 Avintia	Ducati	162.9	+29.660
13	3	9	Danilo PETRUCCI	ITA	Tech 3 KTM Factory Racing	KTM	162.9	+29.836
14	2	32	Lorenzo SAVADORI	ITA	Aprilia Racing Team Gresini	Aprilia	162.3	+38.941
15	1	27	Iker LECUONA	SPA	Tech 3 KTM Factory Racing	KTM	161.6	+50.642
16		88	Miguel OLIVEIRA	POR	Red Bull KTM Factory Racing	KTM	157.2	1 Lap

A bajnokság állása:

Pos.	Rider	Bike	Nation	Points
1	Fabio QUARTARARO	Yamaha	FRA	61
2	Francesco BAGNAIA	Ducati	ITA	46
3	Maverick VIÑALES	Yamaha	SPA	41
4	Johann ZARCO	Ducati	FRA	40
5	Joan MIR	Suzuki	SPA	38
6	Aleix ESPARGARO	Aprilia	SPA	25
7	Alex RINS	Suzuki	SPA	23
8	Brad BINDER	KTM	RSA	21
9	Enea BASTIANINI	Ducati	ITA	18
10	Jorge MARTIN	Ducati	SPA	17
11	Franco MORBIDELLI	Yamaha	ITA	17
12	Jack MILLER	Ducati	AUS	14
13	Pol ESPARGARO	Honda	SPA	11
14	Marc MARQUEZ	Honda	SPA	9
15	Alex MARQUEZ	Honda	SPA	8
16	Stefan BRADL	Honda	GER	7
17	Takaaki NAKAGAMI	Honda	JPN	6
18	Luca MARINI	Ducati	ITA	4
19	Valentino ROSSI	Yamaha	ITA	4
20	Miguel OLIVEIRA	KTM	POR	4
21	Danilo PETRUCCI	KTM	ITA	3
22	Lorenzo SAVADORI	Aprilia	ITA	2
23	Iker LECUONA	KTM	SPA	1