MotoGP: Ausztrália - 2022.

Motorverseny volt a javából, csupa nagybetűvel. Olyan, amilyenről mindig is álmodoztunk, olyan, amilyet egész évben látni szeretnénk. Phillip Island mindig az a helyszín, ahol érces golyókra van szükség, és most sem volt másként. Három év kihagyás után tért vissza a mezőny a bajnokság egyik legjobb, leggyorsabb és leginkább embert próbáló helyszínére, ahol nem feltétlenül a leggyorsabb motor a legégetőbb szükséglet. A bátorság mellé szükség van egy olyan komplex tudásra, amely zsigerből érkezik, és nem tanulható. Mivel a klasszikus vonalvezetésű pályán nemcsak az dönt, mennyivel érkezel az egyenesek végére, és hogy tudsz megállni, sokkal inkább az, miként lesz merszed lapra tenni némi gázelvétellel a piszok gyors jobbosban, amikor meglátod magad előtt az óceánt, a pálya pedig kiesik alólad.

Az ausztrál futam rendre gyűjti áldozatait, és emeli hősökké azokat, akik elbírnak vele, de a kihívás soha nem egyszerű. A Dorna technikai vezetői már a futam előtt jelezték, kivételt tesznek, és engedélyezik a csapatok számára, hogy módosított aerodinamikai csomaggal, új szárnyakkal készüljenek a hétvégére a várható széllökések miatt, ami Phillip Islanden mindig külön kihívást jelent. Talán önök is emlékeznek, itt láthattunk először az Apriliától még a kétezres évek elején olyan kényszermegoldást, amikor lyukakkal fúrták tele az idomot, hogy az óceánparti pályán tomboló orkán miatt ne a sóderágyban végezzék a versenyzők, kétszáz feletti bukásokkal tarkítva. Idén a legszembetűnőbb változtatást talán a Honda hozta, amikor a Ducatihoz hasonlóan az idom oldalsó részén megjelentek egy légterelővel, valamint apró szárnyakkal a farokidomon.

A második legszembetűnőbb változás Marc Márquez kirobbanó teljesítménye volt, és miután már az edzésen megcsinálta a tőle elvárt, már-már szokásos, szédületes mentés-show-t, majd kvalifikálta magát a második helyre, mindenki sejtette, nem kizárólag a célba érést tűzte ki maga elé. Márquez nem kisebb legendával parolázott a garázsban, mint Mick Doohan, és azt is elárulta, a negyedik műtét után ismét az ausztrál legenda tartotta benne a lelket, így sokat segített neki a mentális felkészülésben. Márquez elmondta, Doohan egy beszélgetés során azt javasolta: fogadja el, hogy minden bizonnyal nem tud már úgy motorozni, és olyan formán, ahogy korábban, viszont ebben a megváltozott testben is vannak lehetőségek, és ha sikerül adoptálnia magát az új körülményekhez, akkor visszanyerheti a tempóját egy kissé átalakított formában. A jelek szerint igaza lett.

Öt versenyző érkezett Ausztráliába matematikai eséllyel a világbajnoki címre, de a valóság talán csak kettőről szólt, rájuk fókuszált mindenki. Pecco Bagnaia és Fabio Quartararo közel pontegyenlőséggel vágtak neki a hajszának, így szinte a nulláról kezdhették az egészet. Ez valójában inkább Bagnaiának segített, míg mások úgy vélték, Quartararo jöhet ki jobban az egészből, mert lekerült a súly a válláról. Ők viszont minden bizonnyal azzal nem számoltak, hogy a franciának mentálisan mekkora terhet jelentett az elolvadt kilencvenpontos előny, és a két héttel ezelőtti Thai Nagydíjon bemutatott blama, amikor pontot sem szerzett. Az esetért egyébként elvitették a balhét Quartararo főmérnökével, Diego Gubellinivel, aki állította, túl nagy nyomást választott két héttel ezelőtt az abroncsokba, ezért nem tudott teljesíteni a regnáló világbajnok. Sokan kételkedtek az esetben, mondván a szakember a mezőny egyik legjobb mérnöke, és úgy vélték, csak a mentális terhet próbálják levenni a francia válláról.

Az ausztrál verseny egyébiránt arról is szólt, hogy mindenki bevont maga mellé egy ausztrál kötődésű legendát a motorsport történelemből. Míg Márquez az előbb említett Mick Doohant, addig Pecco Bagnaia ismét Casey Stoner tanácsait kérte, és a Ducati egyedüli MotoGP-világbajnoka azt is elmondta, időközben személyes barátságot kötött Peccóval. Bagnaia már a szezon közben is többször utalt arra, hogy az ausztrál világbajnok tanácsokkal látja el, és gyakran hívja telefonon, a hazai hétvégére Stoner pedig családostul látogatott el. Végig segítette az olaszt, és próbálta helyes irányba terelni a dolgokat, még úgy is, hogy a helyi közönség részéről a legnagyobb figyelem talán Jack Millert övezte, aki a múltban rendre jól teljesített a hazai versenyen. És ismét meg akarta mutatni, a végelszámolásnál még akár felé is billenhet a mérleg nyelve. Olyannyira, hogy a Phillip Island-i pályán kanyart neveztek el róla, egészen pontosan a négyest. Azt, ahol egyébként a vasárnapi versenyen szertefoszlottak győzelmi álmai, és a világbajnoki címért folytatott harcból is kiesett, miután Alex Márquez bődületesen elmérte a féktávot, és kiütötte alóla a motort.

Joggal kérdezhették, vajon ki segítette a hétvége folyamán Fabio Quartarót? És bár a francia nem rendelkezett személyesen ilyen prominens ausztrál barátokkal, a Yamaha mindent megtett a siker érdekében, és a garázs mélyén nem kisebb legenda lapult, mint a főmérnökzseni, Jeremy Burgess. Valentino Rossi egykori segítője elmondta, szívet melengető lenne, ha végül együtt örülhetne a Yamaha sikerének, mert az ausztrál pálya nagyon is fekszik a gyártó motorjainak, így szívesen megosztja tapasztalatait a regnáló világbajnokkal.

De sajnos most ez is kevés volt, mert úgy tűnik, a francia teljesen szétcsúszott. A rajtrácson az utolsó pillanatban még kemény első abroncsokra váltott médiumról, a verseny első köreiben szenvedett. Jó rajtot vett, de az iramot nem tudta tartani, és először a négyes kanyarban kottázta el magát - állítása szerint a szél miatt -, majd a mezőny végéről felzárkózásba kezdett, és amikor már pontszerző helyen haladt, a kettesben túltolta és elesett. Quartararo a thai futam után elviharzott a helyszínről, nem állt a szóba a sajtóval, amiért utána bocsánatot kért, így most a bukás után csapata kísérte személyesen a konténerirodába, ahol kiadattak vele legalább egy sajtónyilatkozatot. A francia az elmúlt négy futamból háromszor nullázott, bár igaz, egyszer önhibáján kívül, mégis úgy tűnik, teljesítménye akkor került hullámvölgybe, amikor arra a legkevésbé lett volna szüksége. Érdekes volt egyébként az újságírók hőzöngése a francia múltkori viselkedése miatt, miután pont ugyanezen újságírók álltak ki a közösségi médiában Ószaka Naomi teniszező mellett, amikor az bejelentette, nem kíván több nyilatkozatot adni közvetlenül meccs előtt és meccs után. Így joggal hittem, hogy egy mindenki által kedvelt világbajnokkal kicsit elnézőbbek lesznek.

Egyébként is akadt némi zűrzavar az újságírók és a csapatok - leginkább a Ducati - között az elmúlt két hétben. Miután az angolszász sajtó egy része a közösségi médiában finom megjegyzéseket tett a Ducatira, mások pedig név nélkül zrikálták a csapatot és versenyzőit - minden bizonnyal így próbáltak némi nyomást helyezni Bagnaiára, miközben egyértelműen az esélytelenebb Quartararóval szimpatizáltak –, az olasz csapat kiválasztott magának egy bűnbakot, ezúttal az újságíró-legendát, Mat Oxleyt, és fekete listára tette, miszerint nem készíthet interjút senkivel a csapatból. Ez persze nem hivatalos, de erre utaló jelek megjelentek. Ezek után sokan úgy vélték, egyfajta Verstappen-Hamilton csatát szeretnének kreálni sokan az esetből, amely talán még a sorozat népszerűségének is jót tenne, de a hangok mégis elcsitultak, és inkább mindenki a saját dolgára koncentrált Ausztráliában.

Quartararo bukása után Bagnaia számára megnyílt az út, és egyetlen célja maradt, hogy dobogóra álljon a futam végén, bár sokáig úgy hitte, a győzelemért is harcolhat.

Az olasz azzal viszont nem számolt, hogy Márquezen kívül lesz még egy versenyző, aki borsot törhet az orra alá, ez pedig nem volt más, mint a suzukis Alex Rins. A vezető hármas csodálatos csatát vívott az első helyért, és a motorversenyzés legmagasabb iskoláját mutatták be. Megannyi előzés, test-test elleni küzdelem után sokáig úgy tűnt, a Ducati verhetetlen, végül a teljesen más stílusban motorozó Rins egy óvatlan pillanatban beslisszant Bagnaia mellé, és húzta magával Márquezt. A nyolcszoros világbajnok szintén mindent megtett, hogy honfitársát legyőzze, a Honda hátsó gumijai füstöltek, Márquez pedig úgy motorozott mint akkor, és úgy, ahogy mindenki ismét látni akarta, de az ósulis Rins ellen még ez is kevés volt. Alex Rins így történelmi győzelmet hozott össze annak a gyárnak, amely az év végén kiszáll a sorozatból, és joggal őrjöngött a csapatmenedzserek pápája, Livio Suppo is. A láncdohányos olasz hangja estére minden bizonnyal elment, ennél szebb búcsúajándékot elképzelni sem lehetett volna.

Márquez pedig joggal örült második helyének, amely felért egy győzelemmel, és most talán ismét megkockáztathatjuk, hogy 2023 még lehet egy olyan év, amikor a spanyol megpróbálhatja behozni Valentino Rossi kilenc bajnoki címét. Hősies, elképesztő, szavakat inkább mellőző, amit Márquez letett az asztalra, ennyi gyötrelem és szenvedés után. Azt már csak halkan megjegyezve, hogy a futamra lágy hátsó gumikat választott, és menedzselte végig a versenytávot.

Bagnaia hozta a biztos harmadik helyet, amellyel végül átvette a vezetést az összetettben. A verseny végén láthattuk, milyen az, amikor a barátaid követnek, és nem ejtenek ki a ritmusból. A verseny végére ugyanis a két VR46 Ducatival motorozó legény, Bezzecchi és Marini is utolérte, Bezzecchi szemmel láthatóan gyorsabb volt nála, de nem akart kockáztatni, még egy árva előzési manőverrel sem támadta, így Pecco ritmusban maradt, és magabiztosan érhetett célba. Ugyan továbbra is úgy nyilatkozik a Ducati, nincs csapatutasítás, abban azért biztosak lehettünk, hogy a két VR46 Ducati nem fogja támadni Bagnaiát, miután szinte életvitelszerűen is együtt töltik napjaikat a Rossi-ranchen, és ismerik egymás minden rezdülését. Bezzecchi ettől függetlenül elnyerte az év újonca címet, és amit az idén végrehajtott, egészen bámulatos volt, amit pedig az ausztrál pályán, egyszerűen elképesztő. Nem kérdés: itt, ahol csak a legnagyobbak és legbátrabbak képesek gyorsan menni, mindenkinek leesett az álla azt látva, ahogy az olasz már az első szabadedzéstől felépítette a hétvégét. Egyszerűen szólva, többen fosták le a bokájukat, és maradtak szájukat tátva.

A Ducati ezzel szemben alaposan odafigyelt, hogy felkavarja a hétvége állóvizét, így Jorge Martin pole-jával, és Bastianini szenvedésével senki sem tudta, mire számíthatnak majd pontosan. Vasárnapra szerencsére kisimultak a hullámok, és kizárólag a „megbízható” katonák kerültek pozícióba, így a trófea most olyan elérhető közelségbe került Bologna számára, amilyenre Casey Stoner óta nem volt példa.

A bajnokság egyébként négyesélyesre szűkült Miller bukása után, de látva Espargaró szerény kilencedik helyét, azt hiszem, valójában csak ketten érhetnek oda a végére. Igen, Quartararót soha nem írnám le, semmi pénzért sem, Bastianini pedig hiába szeretné, ha a csapatutasítás nem létezne...

MotoGP Phillip Island 2022
Végeredmény
1.	Alex Rins	SPA	Team Suzuki Ecstar
2.	Marc Márquez	SPA	Repsol Honda Team
3.	Francesco Bagnaia	ITA	Ducati Lenovo Team
4.	Marco Bezzecchi	ITA	Mooney VR46 Racing Team
5.	Enea Bastianini	ITA	Gresini Racing MotoGP
6.	Luca Marini	ITA	Mooney VR46 Racing Team
7.	Jorge Martin	SPA	Prima Pramac Racing
8.	Johann Zarco	FRA	Prima Pramac Racing