Kórusfesztivál Brnoban

2002.08.30. 11:15

Teljes harci díszben vártuk a futam kezdetét. Ez Rossi polót, Rossi szalmakalapot, Rossi törölközőt jelentett. Azonban az előjelek nem nekünk kedveztek, tekintettel arra, hogy a pálya Max Biaggi egyik kedvenc pályája, valamint ő indult a pole pozícióból. Sebaj, a vidám Rossi barakk bízott az olasz motoros fenomén tehetségében.

 
   
   

Minden év augusztusában sokan várják már a tűzijátékot, nem volt másként ez idén sem. Bár engem speciel nem izgatott annyira, de most talán nem a feleslegből visszamaradt hamburger csillagokat láthattunk volna. A víz azonban elmosta ezt az évtizedes hagyományokkal bíró ünnepi programot. Azonban a motorsport rajongók körében egy másféle tűzijáték is kezd hagyománnyá válni. Ezt augusztus utolsó harmadában a világ gyorsasági motorsportjának menői produkálják a festői környezetben fekvő csehországi pályán, Brnoban.

 
   
 

Nem volt szerencséjük idén a cseheknek, mindenki láthatta a híradókban, hogy meglehetősen eláztatták őket a nagy vizek. Egy dologban azonban nem hagyta őket el Fortuna, idén ismét megrendezhették a Gyorsasági Motorkerékpáros VB soron következő, 10. futamát. Mint már megszokhattuk, ez a GP világ nyári szünetét követő első verseny, így az érdeklődés mindig kicsit fokozottabb.

Így hát lelkesedéssel vágtunk neki a Brno felé vezető útnak (Budapest-Rajka-Pozsony-Malacky-Brno-Prágai autópálya, Shell kút utáni első letérő vezet a pálya felé). A reggel 4 órás távozás Budapestről bőven elegendő, több éves tapasztalat után. Az összesen 1780 forintnyi szlovák és cseh autópálya matrica megvásárlása tanácsos, ugyanis ennek segítségével a brno-i versenypálya szélére érhetünk mintegy 3 órányi nyugodt 120-140 km/h-s menet után.

 
   
   

A nagy várakozásra az adott okot, hogy eddig csak képernyőn láthattuk és hallhattuk az új szabályok szerint épített 4 ütemű gépeket. Mindenképpen meg kellett hallgatnunk őket élőben is. Úgy tűnik így gondolta ezt rajtunk kívül jó pár magyar sportrajongó, persze a helyi cseh lakosok, és az olcsó sörre bukó német szeszturisták jóval nagyobb számban látogattak ki az eseményre.

 
   
 

Szokásos magyar finesszel idén az olcsóbb (400 cseh korona) jegy mellett döntöttünk, mert arra számoltunk, hogy átkelve a pálya alsó felében lévő alagúton a drágább (900 cseh korona), középső részen foglalunk helyet. Azonban a tavalyi laza ellenőrzést megszigorították, így egy kisebb fajta hegymászás után a pálya bejáratával szemközt fekvő domboldal tetején vertük fel kis tárborunkat. A zászlókból ítélve több magyar szurkoló szintén ekként cselekedett. Mint később kiderült, a pálya alsó egyenesében is volt egy nagyobb magyar különítmény.

 
   
   

Korai érkezésünk - még a jegypénztár sem volt nyitva - miatt kényelmesen megnézhettük a bemelegítő edzéseket mind a három kategóriában. Hát kérem, amikor a négyütemű gépek kigördültek, bizony mindenkinek felállt a szőr nem csak a karján, hanem még ki tudja hol máshol is. Hihetetlen tónusok, a megszokott kétütemű 500-as dallamokhoz képest. Közös megegyezés alapján az Yamaha YZR-M1 soros négyhengeresének süvítése nyerte el a legjobb hanghatás díját. A Yamaha motorja ráadásul nagyon jól pörög fel, és ezt minimális hangtompítással közli a nézők felé. Motorfékje a visszaváltásoknál egy vadászgép utánégetőjének is becsületére válna.

Az Aprilia RS3 Cosworth által készített soros háromhengerese a második szubjektív sorrendünkben. Igen erőteljes, robajszerű hangorkán tör ki a minimális hátsódobján.A kétütemű gépek magasabb frekvenciájú sivítása igazán jól festette alá ezt a többszólamú kórust.

 
   
 

A 125-ös versenyt nagy izgalommal vártuk, mert Talmácsi Gábor az első időmérő edzésen 5., a másodikon pedig a 11. rajtkockát szerezte meg a PEV Moto ADAC Sachsen versenyzőjeként. Természetesen ott volt a világbajnokság másik magyar résztvevője, Tóth Imre is a rajtrácson, a 31. pozícióban. A 19 körös verseny éléről Alex de Angelis rajtolhatott, őt Sanna, Pedrosa és Poggiali követte az első sorosak listáján. Talmácsi a 14-15. hely körül csípte el a startot, Pedrosa, Vincent, Nieto volt a sorrend az első kör végén. Gábor szerencsére nem ragadt be sokáig, és már a második körben épp az előttünk lévő kanyarkombinációban fűzte be a japán Ui-t.

 
   
   

Elől Vincent vette át a vezetést időközben, de Talma sem maradt sokáig nyugton. Igaz az első 8 versenyző elhúzott Talmáék bolyától, de a második csoportban Gábor ott küzdött a minél jobb helyezésért. A 6. körben már a rajtnál beragadt de Angelis vezetett, mögötte csapattársa Cecchinello utazott. A 7. körben Olive esett ki jó helyről, de a pályabírók igen lehetetlen módon húzták ki a pálya közepén heverő motorját. A 8. körben Nieto távozott a pályáról, négykézláb, majd hordágyon. Rommá tört motorjáról jobb, ha nem beszélünk a szerelői előtt.

 
   
 

Szó szerint küzdött Talma, mert először a finn Kallio megelőzte őt, de később mindketten megelőzték a japán Azuma-t, majd vissza, aztán előre, és keresztbe. Sőt Talma ekkor még Kallio-t is lenyomta egyszer, és a verseny felénél a tizedik helyen motorozott. Azonban Kallio a finn telekom konszern dolgozóinak keménységével visszavette a 10. helyet Talmácsitól, méghozzá úgy, hogy éppen előttünk rúgta ki majdnem Gábort a pálya szélére egy méretes bodicsekkel. Ez valószínűleg mély benyomást tett magyar kedvencünkre, mert a futam hátralévő részében már nem próbálkozott Kallio-val. Igaz a finn pár körön belül biztos előnyt szerzett vele szemben.

 
   
   

A versenyt a célig nagyrészt Cecchinello, de Angelis, majd később Vincent vezette egy 8-9 fős élbollyal együtt. A 15. körben az a mindössze 15 éves Hector Barbera állt az élre, akin idén egyszer Talmácsi már átesett. Két körrel a vége előtt Cecchinello-Vincent-Pedrosa volt a sorrend, de az utolsó előtti kör végén Vincent kitrükközte Cecchinello-t. Azonban a rutinos olasz az utolsó körben visszaelőzte a franciát, és megszerezte idei harmadik futamgyőzelmét. Ráadásul a rendkívül pofátlan Pedrosa az utolsó kanyarban szintén leelőzte Vincent-et, így második Pedrosa, a harmadik Vincent lett. Talmácsi Gábor a 11. helyet tudta megszerezni, ami visszalépés a tavalyi kilencedikhez képest, de nagyszerű teljesítmény, ha az idei évét nézzük.

 
   
 

Tóth Imre a 26. lett a 30 célba ért versenyzőből. Itt még volt egy kis meglepetés, mert a mindenhová odaférő, és hirtelen a mélyből előbukkanó Böröczky-Pepi-Clinton-József magyar nyelven üdvözölte Talmácsit és a magyar szurkolóit a pályán elhelyezett hangosító szerkezetből. Hihetetlen hogy férkőzött már itt is a mikrofon közelébe, de biztos azt mondta, hogy ő Bill Clinton, és beszédet kíván mondani az európai szövetségeseinek képviseletében megjelent polgárokhoz. Szólni kellene a cseh rendezőknek, hogy már más az amerikai uralkodó.

 
   
   

A 250 köbcentis géposztályban is érdekeltek voltunk mi magyarok. Igaz Rizmayer Gábor utolsó előttiként (27) tudott csak elrajtolni az özönvíz előtti Hondáján, de talán jövőre sikerül intézni már neki valami használható gépet a világbajnokságra. Egy új bőrruha is ráférne, mert szerény számításom szerint 3 éve ugyanebben az ütött-kopott ruhában versenyez. Az első sorba Nieto, Melandri, Porto és Locatelli sorrendben álltak fel a játékosok. A rajttól viszont már Elias, Porto, Rolfo, Nieto és Melandri hadrendben jöttek el a fiúk.

 
   
 

Nieto hamar az élre állt, mögötte Melandri, Rolfo és Elias haladt egy darabig. Rolfo az 5-6. körökben úgy gondolta ő most győzni fog, és simán megelőzte a két előtte haladót. A 20 körös verseny felénél a Rolfo-Nieto-Melandri vezető hármas jócskán elhúzott a többiektől, és már csak egymásra kellett figyelniük. Elias és Porto lemaradva tőlük a 4-5. helyekért csatázgatott, de nem vették komolyan egymást.

 
   
   

A malájziai Yuzi egy Szandokán vetődéssel hemperedett le lováról a 12. körben. A 16. körben Melandri jött fel a második helyre Fonsi Nieto hibáját kihasználva, aki az előzésen ledöbbenve elfelejtette bevenni a következő kanyart, így már csak az 5. helyre talált vissza a pályára. 3 körrel a vége előtt a betegen rajthoz álló Melandri átvette a vezetést Rolfo-tól a célegyenes végén fékezve ki őt. Porto és Elias veszekedtek még a harmadik helyért, de az argentin Porto úgy gondolta ez neki jár, ezért meg is szerezte.

 
   
 

Az utolsó előtti körben Rolfo még fektetett egy mélyet a hátsó célegyenes végi kanyarban, egy utolsót, mert el is esett benne. Innét már Melandri nyugisan cirkált be elsőként a célba, második Rolfo, harmadik pedig Elias lett. A korábban hibázó bajnok aspiráns Fonsi Nieto csak a 4. helyet szerezte meg. Melandri sikere a 6. egymást követő győzelme volt az idei szezonban, ennek örömére a szurkolói közé dobálta kesztyűit és egyik csizmáját. Rizi utolsóként érkezett a célba a 20. helyen.

 
   
   

A királykategóriának számító MotoGP géposztály futama előtt mindenki feszült nyugalommal eszegette góllövő szendvicseit, és iszogatta alkoholmentes üdítőit. Persze ez csak ránk, józan életű magyar sporttársakra vonatkozott, mert a német drukkerek közös jellemzője, hogy ha meglátják az olcsó és jó minőségű cseh sört (30 korona per fél liter, műanyag pohárban) azonnal letojják milyen verseny megy éppen, és csak a sörhordással vannak elfoglalva a már mozdulni sem tudó honfitársaik számára.

 
   
 

Visszatérve a fő futamra, teljes harci díszben vártuk a futam kezdetét. Ez Rossi polót, Rossi szalmakalapot, Rossi törölközőt jelentett. Azonban az előjelek nem nekünk kedveztek, tekintettel arra, hogy a pálya Max Biaggi egyik kedvenc pályája, valamint ő indult a pole pozícióból. Sebaj, a vidám Rossi barakk bízott az olasz motoros fenomén tehetségében. Második helyről a vadonatúj V5-ös Honda nyergében feszítő Daijiro Kato, a harmadik kockából pedig Rossi vághatott neki a 22 körös versenynek.

 
   
   

A rajt Biaggi-nak sikerült remekül, majd Checa, Capirossi, Rossi és Kato volt a sorrend. A negyedik helyről induló McCoy valami iszonyat rosszul rajtolt, és hirtelen a mezőny hátsó felében találta magát. Nakano hiába gondolta úgy, hogy akit a belépő jegyre nyomtak rá, az bárhogyan kanyarodhat, mert az első körben elesett. Mikor a pálya széle mellett állva először száguldott el előttünk a mezőny olyan volt, mint amikor a harsonák hangjára leomlottak Jerikó falai, de arra én már nem emlékszem tisztán.

 
   
 

Már a verseny elején kialakult az a hármas, akik közül kikerülhetett a győztes. Biaggi-Rossi-Kato az ötödik körre jókora előnyt szerzett az üldöző Ukawa-Checa-Capirossi hármas előtt. Közben Sete Gibernau a négyütemű Suzuki-val szorgalmasan jött fel rájuk. Rossi tapadt az előtte tized másodpercekkel motorozó Biaggi hátsó kerekére, de nem tudott biztos támadó pozíciót felvenni. Kato meg pár méterről követte őket, hátha ölébe hullik a cseh sajt. Gyönyörű volt nézni a 3 legjobb versenyzőt, ahogy egymás nyomában haladnak, és egyik sem ronthatott, még csak minimálisat sem. Biaggi bírta a folyamatos nyomást, amelyet Rossi gyakorolt rá. Tavaly ebben a helyzetben hibázott és bukott.

 
   
   

Azonban idén fordítva alakult a helyzet, a 16. körben épp az előttünk lévő egyenesben készülődött Rossi az előzéshez, majd megdöbbenve láttuk, hogy elszabta az egyenest követő kanyart. Nem hittünk a szemünknek, de mint később kiderült, a hátsó gumijából jókora darabok váltak le a verseny vége felé, és éppen hogy csak megmenekült egy nagy bukástól. Rossi kiment ugyan kereket cserélni, de csak a 18. helyre tudott visszaállni, és a vége előtt 1 körrel végleg kiállt miután nem látott lehetőséget a pontszerzésre.

 
   
 

Max Biaggi ezek után megnyugtató előnnyel nyerte meg a versenyt csodaszép hangú Yamaha-ján, és talán elgondolkozik majd rajta, hogy jó döntés volt-e, hogy év végén elhagyja a Yamaha gyári csapatát. Második helyen a fokozatosan lemaradó Kato érkezett be, akinek ez volt első versenye a V5-ös Honda nyergében, és ezzel a helyezésével igazán elégedett lehet. A harmadik a közben Gibernau-val eredményesen megverekedő Ukawa lett.

 
   
   

Kissé szomorkásan tábort bontottunk, és összepakoltuk cuccainkat. Páran közölünk életveszélyes fenyegetést intéztek a pálya szélén örömködő Biaggi felé, aki magyar tolmács hiányában, és bukósisakja védelmében közönyösen tűrte mindezt. Itt meg kell jegyeznem, hogy Biaggi teljesen megérdemelten nyert, csak a rend kedvéért. Majd jövőre lesz talán öröm nekünk is, de addig sem panaszkodhatunk, mert jó idő volt, élvezetes versenyeket láthattunk, és még árvizet sem okoztunk.