Teljes harci díszben vártuk a futam kezdetét. Ez Rossi polót, Rossi szalmakalapot, Rossi törölközőt jelentett. Azonban az előjelek nem nekünk kedveztek, tekintettel arra, hogy a pálya Max Biaggi egyik kedvenc pályája, valamint ő indult a pole pozícióból. Sebaj, a vidám Rossi barakk bízott az olasz motoros fenomén tehetségében.
Minden év augusztusában sokan várják már a
tűzijátékot, nem volt másként ez idén sem. Bár engem speciel nem
izgatott annyira, de most talán nem a feleslegből visszamaradt
hamburger csillagokat láthattunk volna. A víz azonban elmosta ezt
az évtizedes hagyományokkal bíró ünnepi programot. Azonban
a motorsport rajongók körében egy másféle tűzijáték is kezd
hagyománnyá válni. Ezt augusztus utolsó harmadában a világ
gyorsasági motorsportjának menői produkálják a festői környezetben
fekvő csehországi pályán, Brnoban.
Nem volt szerencséjük idén a cseheknek,
mindenki láthatta a híradókban, hogy meglehetősen eláztatták őket a
nagy vizek. Egy dologban azonban nem hagyta őket el Fortuna, idén
ismét megrendezhették a Gyorsasági Motorkerékpáros VB soron
következő, 10. futamát. Mint már megszokhattuk,
ez a GP világ nyári szünetét követő első verseny, így az
érdeklődés mindig kicsit fokozottabb.
Így hát lelkesedéssel vágtunk neki a Brno felé vezető útnak (Budapest-Rajka-Pozsony-Malacky-Brno-Prágai autópálya, Shell kút utáni első letérő vezet a pálya felé). A reggel 4 órás távozás Budapestről bőven elegendő, több éves tapasztalat után. Az összesen 1780 forintnyi szlovák és cseh autópálya matrica megvásárlása tanácsos, ugyanis ennek segítségével a brno-i versenypálya szélére érhetünk mintegy 3 órányi nyugodt 120-140 km/h-s menet után.
A nagy várakozásra az adott okot, hogy eddig
csak képernyőn láthattuk és hallhattuk az új szabályok szerint
épített 4 ütemű gépeket. Mindenképpen meg kellett hallgatnunk őket
élőben is. Úgy tűnik így gondolta ezt rajtunk kívül jó pár magyar
sportrajongó, persze a helyi cseh lakosok, és az olcsó sörre bukó
német szeszturisták jóval nagyobb számban látogattak ki az
eseményre.
Szokásos magyar finesszel idén az olcsóbb (400 cseh korona)
jegy mellett döntöttünk, mert arra számoltunk, hogy átkelve a pálya
alsó felében lévő alagúton a drágább (900 cseh korona), középső
részen foglalunk helyet. Azonban a tavalyi laza ellenőrzést
megszigorították, így egy kisebb fajta hegymászás után a pálya
bejáratával szemközt fekvő domboldal tetején vertük fel kis
tárborunkat. A zászlókból ítélve több magyar szurkoló szintén
ekként cselekedett. Mint később kiderült, a pálya alsó egyenesében
is volt egy nagyobb magyar különítmény.
Korai érkezésünk - még a jegypénztár sem volt
nyitva - miatt kényelmesen megnézhettük a bemelegítő edzéseket mind
a három kategóriában. Hát kérem, amikor a négyütemű gépek
kigördültek, bizony mindenkinek felállt a szőr nem csak a karján,
hanem még ki tudja hol máshol is. Hihetetlen tónusok, a megszokott
kétütemű 500-as dallamokhoz képest.
Közös megegyezés alapján az Yamaha YZR-M1 soros négyhengeresének
süvítése nyerte el a legjobb hanghatás díját. A Yamaha motorja
ráadásul nagyon jól pörög fel, és ezt minimális hangtompítással
közli a nézők felé. Motorfékje a visszaváltásoknál egy vadászgép
utánégetőjének is becsületére válna.
Az Aprilia RS3 Cosworth által készített soros háromhengerese a második szubjektív sorrendünkben. Igen erőteljes, robajszerű hangorkán tör ki a minimális hátsódobján.A kétütemű gépek magasabb frekvenciájú sivítása igazán jól festette alá ezt a többszólamú kórust.
A 125-ös versenyt nagy izgalommal vártuk, mert Talmácsi Gábor az
első időmérő edzésen 5., a másodikon pedig a 11. rajtkockát
szerezte meg a PEV Moto ADAC Sachsen versenyzőjeként.
Természetesen ott volt a világbajnokság másik magyar résztvevője,
Tóth Imre is a rajtrácson, a 31. pozícióban. A 19 körös verseny
éléről Alex de Angelis rajtolhatott, őt Sanna, Pedrosa és Poggiali
követte az első sorosak listáján. Talmácsi a 14-15. hely körül
csípte el a startot, Pedrosa, Vincent, Nieto volt a sorrend az első
kör végén. Gábor szerencsére nem ragadt be sokáig, és már a második
körben épp az előttünk lévő kanyarkombinációban fűzte be a japán
Ui-t.
Elől Vincent vette át a vezetést időközben, de
Talma sem maradt sokáig nyugton. Igaz az első 8 versenyző elhúzott
Talmáék bolyától, de a második csoportban Gábor ott küzdött a minél
jobb helyezésért. A 6. körben már a rajtnál beragadt de Angelis
vezetett, mögötte csapattársa Cecchinello utazott. A 7. körben
Olive esett ki jó helyről, de a pályabírók igen lehetetlen módon
húzták ki a pálya közepén heverő motorját.
A 8. körben Nieto távozott a pályáról, négykézláb, majd
hordágyon. Rommá tört motorjáról jobb, ha nem beszélünk a szerelői
előtt.
Szó szerint küzdött Talma, mert először a finn
Kallio megelőzte őt, de később mindketten megelőzték a japán
Azuma-t, majd vissza, aztán előre, és keresztbe. Sőt Talma ekkor
még Kallio-t is lenyomta egyszer, és a verseny felénél a tizedik
helyen motorozott. Azonban
Kallio a finn telekom konszern dolgozóinak keménységével
visszavette a 10. helyet Talmácsitól, méghozzá úgy, hogy éppen
előttünk rúgta ki majdnem Gábort a pálya szélére egy méretes
bodicsekkel. Ez valószínűleg mély benyomást tett magyar
kedvencünkre, mert a futam hátralévő részében már nem próbálkozott
Kallio-val. Igaz a finn pár körön belül biztos előnyt szerzett vele
szemben.
A versenyt a célig nagyrészt Cecchinello, de
Angelis, majd később Vincent vezette egy 8-9 fős élbollyal együtt.
A 15. körben az a mindössze 15 éves Hector Barbera állt az élre,
akin idén egyszer Talmácsi már átesett. Két körrel a vége előtt
Cecchinello-Vincent-Pedrosa volt a sorrend, de az utolsó előtti kör
végén Vincent kitrükközte Cecchinello-t. Azonban a rutinos olasz az
utolsó körben visszaelőzte a franciát, és megszerezte idei harmadik
futamgyőzelmét. Ráadásul a rendkívül pofátlan Pedrosa az utolsó
kanyarban szintén leelőzte Vincent-et, így második Pedrosa, a
harmadik Vincent lett.
Talmácsi Gábor a 11. helyet tudta megszerezni, ami visszalépés a
tavalyi kilencedikhez képest, de nagyszerű teljesítmény, ha az
idei évét nézzük.
Tóth Imre a 26. lett a 30 célba ért
versenyzőből.
Itt még volt egy kis meglepetés, mert a mindenhová odaférő,
és hirtelen a mélyből előbukkanó Böröczky-Pepi-Clinton-József
magyar nyelven üdvözölte Talmácsit és a magyar szurkolóit a pályán
elhelyezett hangosító szerkezetből. Hihetetlen hogy férkőzött már
itt is a mikrofon közelébe, de biztos azt mondta, hogy ő Bill
Clinton, és beszédet kíván mondani az európai szövetségeseinek
képviseletében megjelent polgárokhoz. Szólni kellene a cseh
rendezőknek, hogy már más az amerikai uralkodó.
A 250 köbcentis géposztályban is érdekeltek voltunk mi
magyarok. Igaz Rizmayer Gábor utolsó előttiként (27) tudott
csak elrajtolni az özönvíz előtti Hondáján, de talán jövőre sikerül
intézni már neki valami használható gépet a világbajnokságra. Egy
új bőrruha is ráférne, mert szerény számításom szerint 3 éve
ugyanebben az ütött-kopott ruhában versenyez. Az első sorba Nieto,
Melandri, Porto és Locatelli sorrendben álltak fel a játékosok. A
rajttól viszont már Elias, Porto, Rolfo, Nieto és Melandri
hadrendben jöttek el a fiúk.
Nieto hamar az élre állt, mögötte Melandri,
Rolfo és Elias haladt egy darabig.
Rolfo az 5-6. körökben úgy gondolta ő most győzni fog, és simán
megelőzte a két előtte haladót. A 20 körös verseny felénél a
Rolfo-Nieto-Melandri vezető hármas jócskán elhúzott a többiektől,
és már csak egymásra kellett figyelniük. Elias és Porto lemaradva
tőlük a 4-5. helyekért csatázgatott, de nem vették komolyan
egymást.
A malájziai Yuzi egy Szandokán vetődéssel
hemperedett le lováról a 12. körben. A 16. körben Melandri jött fel
a második helyre Fonsi Nieto hibáját kihasználva, aki az előzésen
ledöbbenve elfelejtette bevenni a következő kanyart, így már csak
az 5. helyre talált vissza a pályára. 3 körrel a vége előtt
a betegen rajthoz álló Melandri átvette a vezetést Rolfo-tól
a célegyenes végén fékezve ki őt. Porto és Elias veszekedtek még a
harmadik helyért, de az argentin Porto úgy gondolta ez neki jár,
ezért meg is szerezte.
Az utolsó előtti körben Rolfo még fektetett egy
mélyet a hátsó célegyenes végi kanyarban, egy utolsót, mert el is
esett benne. Innét már Melandri nyugisan cirkált be elsőként a
célba, második Rolfo, harmadik pedig Elias lett. A korábban hibázó
bajnok aspiráns Fonsi Nieto csak a 4. helyet szerezte meg. Melandri
sikere a 6. egymást követő győzelme volt az idei szezonban, ennek
örömére a
szurkolói közé dobálta kesztyűit és egyik csizmáját. Rizi
utolsóként érkezett a célba a 20. helyen.
A királykategóriának számító MotoGP géposztály futama előtt
mindenki feszült nyugalommal eszegette góllövő szendvicseit, és
iszogatta alkoholmentes üdítőit. Persze ez csak ránk, józan életű
magyar sporttársakra vonatkozott, mert a német drukkerek közös
jellemzője, hogy ha meglátják az olcsó és jó minőségű cseh sört (30
korona per fél liter, műanyag pohárban) azonnal letojják milyen
verseny megy éppen, és csak a sörhordással vannak elfoglalva a már
mozdulni sem tudó honfitársaik számára.
Visszatérve a fő futamra,
teljes harci díszben vártuk a futam kezdetét. Ez Rossi
polót, Rossi szalmakalapot, Rossi törölközőt jelentett. Azonban az
előjelek nem nekünk kedveztek, tekintettel arra, hogy a pálya Max
Biaggi egyik kedvenc pályája, valamint ő indult a pole pozícióból.
Sebaj, a vidám Rossi barakk bízott az olasz motoros fenomén
tehetségében. Második helyről a vadonatúj V5-ös Honda nyergében
feszítő Daijiro Kato, a harmadik kockából pedig Rossi vághatott
neki a 22 körös versenynek.
A rajt Biaggi-nak sikerült remekül, majd Checa,
Capirossi, Rossi és Kato volt a sorrend. A negyedik helyről induló
McCoy valami iszonyat rosszul rajtolt, és hirtelen a mezőny hátsó
felében találta magát.
Nakano hiába gondolta úgy, hogy akit a belépő jegyre nyomtak rá,
az bárhogyan kanyarodhat, mert az első körben elesett. Mikor a
pálya széle mellett állva először száguldott el előttünk a mezőny
olyan volt, mint amikor a harsonák hangjára leomlottak Jerikó
falai, de arra én már nem emlékszem tisztán.
Már a verseny elején kialakult az a hármas,
akik közül kikerülhetett a győztes. Biaggi-Rossi-Kato az ötödik
körre jókora előnyt szerzett az üldöző Ukawa-Checa-Capirossi hármas
előtt. Közben Sete Gibernau a négyütemű Suzuki-val szorgalmasan
jött fel rájuk. Rossi tapadt az előtte tized másodpercekkel
motorozó Biaggi hátsó kerekére, de nem tudott biztos támadó
pozíciót felvenni. Kato meg pár méterről követte őket, hátha ölébe
hullik a cseh sajt. Gyönyörű volt nézni a 3 legjobb versenyzőt,
ahogy egymás nyomában haladnak, és
egyik sem ronthatott, még csak minimálisat sem. Biaggi bírta
a folyamatos nyomást, amelyet Rossi gyakorolt rá. Tavaly ebben a
helyzetben hibázott és bukott.
Azonban idén fordítva alakult a helyzet,
a 16. körben épp az előttünk lévő egyenesben készülődött Rossi
az előzéshez, majd megdöbbenve láttuk, hogy elszabta az egyenest
követő kanyart. Nem hittünk a szemünknek, de mint később
kiderült, a hátsó gumijából jókora darabok váltak le a verseny vége
felé, és éppen hogy csak megmenekült egy nagy bukástól. Rossi
kiment ugyan kereket cserélni, de csak a 18. helyre tudott
visszaállni, és a vége előtt 1 körrel végleg kiállt miután nem
látott lehetőséget a pontszerzésre.
Max Biaggi ezek után megnyugtató előnnyel nyerte meg a versenyt
csodaszép hangú Yamaha-ján, és talán elgondolkozik majd rajta,
hogy jó döntés volt-e, hogy év végén elhagyja a Yamaha gyári
csapatát. Második helyen a fokozatosan lemaradó Kato érkezett be,
akinek ez volt első versenye a V5-ös Honda nyergében, és ezzel a
helyezésével igazán elégedett lehet. A harmadik a közben
Gibernau-val eredményesen megverekedő Ukawa lett.
Kissé szomorkásan tábort bontottunk, és összepakoltuk cuccainkat. Páran közölünk életveszélyes fenyegetést intéztek a pálya szélén örömködő Biaggi felé, aki magyar tolmács hiányában, és bukósisakja védelmében közönyösen tűrte mindezt. Itt meg kell jegyeznem, hogy Biaggi teljesen megérdemelten nyert, csak a rend kedvéért. Majd jövőre lesz talán öröm nekünk is, de addig sem panaszkodhatunk, mert jó idő volt, élvezetes versenyeket láthattunk, és még árvizet sem okoztunk.