Hangszépségverseny Brnoban

2003.08.25. 14:02
Idén különös szerencse ért minket, amikor az ingatlan ügynöknők réme és Tóth Imi papája révén csapatunk néhány tagja beszabadulhatott a box utcába, és ott mindenféle elvetemült indokokkal és trükkökkel igazán érdekes fotókat készítettek, amelyeket a galériában tekinthettek meg.

Lassan hagyománnyá válik, hogy augusztus vége felé Brnóba látogatunk , hogy közelről is megcsodálhassuk azokat a versenyzőket és motorokat, akikért egész évben a képernyő elé ülünk, ha kezdődik a Gyorsasági Motorkerékpáros Világbajnokság versenyeinek közvetítése. Évről évre egyre több magyar zászló lengedezik a versenypályát övező dombokon, és idén minden eddiginél több magyar rendszámú motort láthattunk a parkolókban.

Csapatunk egyik fele a vasárnap hajnali 3 órás indulást választotta Budapestről. Ezt most pontosan betartva kerekedtünk fel a 330 kilométeres útra. A csapat másik fele motorokkal és egy kísérő autóval felszerelkezve már pénteken elindult, hogy kényelmesen odaérve, a VIP jegyük adta különleges lehetőségeket kihasználva nézhessék meg a szombati edzéseket. A szinte forgalom nélküli szlovák és cseh autópályák nem sok látnivalót nyújtanak, így 3,5 órás izgalommentes utazás után értünk a versenypálya széléhez, ahol a cseh rendőrök remek szervezettséggel vezényelték le a parkolóhelyet kereső autósok és motorosok hadát. Itt kell megemlíteni, hogy a motorok őrzött, elkülönített helyre álltak, ahonnét csak a forgalmi és az útlevél felmutatásával lehetett velük kihajtani, mi több, még az útszélén parkoló gépekre is 20 méterenként posztoló rendőrök vigyáztak.

Szinte elsőként haladtunk át a pálya bejáratán reggel 7 óra tájban. Az idén új, gépesített hűtőtáska hurcoló furikkal meneteltünk végig a már részben leaszfaltozott gyalogúton, azonban a C szektorba vezető, meredek ösvényt még mindig nem sikerült leaszfaltozniuk a pálya üzemeltetőinek. Rövidke hegymászás után megállapítottuk: nem lehet elég korán érkezni a legjobb helyek elfoglalásához. A C szektor gyalogjárója melletti részre telepedtünk le, ami mint később kiderült, nem volt a legjobb választás, mert egy későn jövő, az utóbbi időkben egyre inkább elszemtelenedő, igénytelen német esztergályosok egy csapata telepedett le mögénk, akikkel nem keveset kellett ordibálnunk, hogy a cseh sör mámorában ne a mi cuccainkon fetrengjenek már. Végül nem lett bunyó. A küzdelem a 125, 250 és MotoGP kategóriák bemelegítő edzései után a versenypályán bontakozott ki.

125-ös kategória

Az időközben megérkező csapatunk második felével kiegészülve örömmel figyeltük a kerítésekre kiaggatott sok magyar zászlót, meg a "Talma, szórjad neki, koma" lepedőt. Ez a tisztelet mind a három magyar fiúnak szólt, akik a 125 köbcentis kategóriában próbálkoztak. Jelenleg Talmácsi Gábor köztük a legeredményesebb pilóta, őt az egyre javuló Tóth Imi követi általában, majd a harmatgyenge csapatban versenyző Lénárt Péter következik. Talma az első szabadedzésen a 11. rajthelyet szerezte meg a nedves pályán, csakúgy mint a száraz időmérőn. A második nap reggelén azonban már a 2. leggyorsabb volt a szabadedzésen, és az időmérőn ez a teljesítmény a 8. helyre volt elegendő. Tóth Imi az első nap még a 25. helyen állt, de másnap visszacsúszott a 30. pozícióba. Lénárt 34. és 36. helye sajnos nem csak rajta múlott. A leggyorsabban a két nap alatt Alex De Angelis teljesítette az 5403 méteres pályát, őt Steve Jenkner, Lucio Cecchinello és Daniel Pedrosa követte a rajtrács első sorában.

A kissé felhős vasárnap reggelen Jenkner lőtt ki a legjobban a startnál, de a jobbos kanyarba már Pedrosa ment be elsőként, és a kivetítőt nézve az egész magyar tábor egy emberként ujjongott, amikor láttuk, hogy Talma a harmadiknak fordult az első kanyarban. Sajnos a második körre már legalább hat ember ment el Talma mellett, ami kicsit elszomorított minket. Azt se nagyon értettük, hogy az egyelőre még nem túl gyors KTM-mel a nemrég igazolt Mika Kallio, hogy érhetett fel a 8. helyre a rajtrács ötödik sorából. Tóth Imi tartotta magát egy darabig a középmezőny végén, de miután a gyorsabb motorokkal elhúztak előle, már nem volt képes felzárkózni. Lénárt Péter a 7. körben műszaki hiba miatt állt ki. Ő már a verseny előtt megjegyezte, hogy szívesen felgyújtja a lelátók előtt a motorját.

Időközben Talma visszaesett a 11. helyre, az élen Pedrosa, Jenkner és Luthi gyilkolták egymást. Gábor motorja teljesen elerőtlenedett, tisztán látszott a felső egyenesben a kigyorsításnál, hogy a többiek métereket vernek rá. Ennyit már nem tudott a kanyarokban behozni, és további helyeket veszítve nemsokára a 15. helyen találta magát. Egy hetes boly haladt az élen, amelyet Cecchinello vezetett éppen, amikor a 10. kör elején, a célegyenes végén megcsúszott, és az egyensúlyát vesztő gépén a német Jenkner ugratott át, egyenest a sóderágyba. A németek ezen elkezdtek búslakodni, mi meg alkalmaztuk a káröröm technikát, mivel ezzel Talma visszajött a 13. helyre.

Pablo Nietonak a célegyenesre forduló kanyarban csúszott meg hasonlóképpen a hátsó kereke a 12. kör végén, és Luthi lemásolta Jenkner ugratását, csak sajnos ő még rosszabbul járt a földet éréskor. Talma ezzel a 11. helyre jött fel, és ugyan ideiglenesen képes volt megelőzni a 10. helyen Pellino-t, de végül is a 11. helyen ért célba. Az élen Pedrosa és Perugini osztotta egymást keményen, de a spanyol már nem adta ki kezéből az első helyet, magabiztosan nyerte a Cseh Nagydíjat a 125-ös GP kategóriában. A harmadik helyen Alex De Angelis ért célba, őt óriási meglepetésre Mika Kallio követte a KTM 125-ös gépével, és ezzel valószínűleg bebiztosította helyét az osztrák gyár csapatában jövőre. Tóth Imi a 23. helyen ért célba.

250-es kategória

Az edzéseken Manuel Poggiali, Randy De Puniet, Fonsi Nieto, Toni Elias első sor alakult ki. A kategóriában szabadkártyával rajthoz állhatott az a Rizmayer Gábor, aki eredetileg az év elejétől már a VB-n indult volna, azonban ez anyagi problémák miatt nem jött neki össze. Rizi a harmatgyenge motorjával az utolsó előtti, 29. rajtkockát tudta megszerezni.

A 250-esek startjára a nap egyre jobban elkezdett tűzni, alaposan meggyengítve a már kissé besörözött német esztergályosokat. Sokan a 250-esek versenyét úgy fogták fel, hogy itt nem történik úgyse sok izgalom, és nyugodtan be lehet aludni. Nos ez tévedés volt, mert érdekes futamot láthattunk. A rajttól Elias, Poggiali, De Puniet, és Rolfo sorrendben jöttek el a versenyzők. A közönség főleg a Telefónica MoviStar pilótájának, Eliasnak szurkolt, pedig nem sok spanyolt láttunk köztük. Sajnos Rizi már a verseny elején az utolsók közt ment, és motorjának látványos lassúsága nem sok jóval kecsegtetett.

Puniet vette át a vezetést a verseny elején, őt Poggiali üldözte, de Elias is ott lihegett a nyakukban. Ők hárman haladtak a mezőny élén, és hamarosan mindenki mást leráztak magukról. Ennek ellenére a futam nem vált unalmassá, mert a végére a három pilóta nagyon elkezdte egymást osztani. A három apriliás számtalan alkalommal előzgette egymást oda-vissza alapon, kihasználva a széles pálya nyújtotta lehetőségeket. Az utolsó két körben ritkán látható csatát vívott a három élen álló versenyző, amelyet Randy De Puniet nyert meg, mivel az utolsó körben Poggiali és Elias egymással voltak elfoglalva. Kettejük harcából Elias került ki győztesen, Poggialinak így csak a dobogó harmadik foka jutott. Rizmayer Gabi az utolsó, 22. helyen ért célba.

MotoGP kategória

A bemelegítő körök alatt volt időnk tanulmányozni a most már kivétel nélkül négyütemű gépekből álló királykategória hangzásvilágát. A hangszépségversenyben a Honda továbbfejlesztett, úgynevezett "hangos" V5-ös blokkja alaposan javított a helyezésén. Míg tavaly alig emelkedett ki a tömegből, idén Rossi és Gibernau gépe mélyről jövő, öblös ordítással tudatta a világgal, hogy melyik motor a legfrankóbb. A Yamaha soros négyesének és az Aprilia soros hármasának hangja is teljesen rendben volt. A Ducati V4-esének hangja kissé szokatlan a V2-es brummogáshoz, de azért elmegy. A Suzuki V4-es blokkja azonban rettenetesen hörög, csörög, szenved és lassan már a Kawasakik is utolérik teljesítményben. A tavalyi futamon még nem hallhattuk a Kawasaki soros négyhengeresének és a Proton KR csapat V5-ösének bömbölését. Meg kell mondanom, mind a kettő nagy csalódást jelentett. A Kawasaki ZX-RR hangja olyan, mintha épp szét akarna esni. A Proton sem dicsekedhet hangzástanilag semmi jóval, hiába a V5-ös konstrukció.

Miután a versenyzők bemelegítették gépeiket, mi pedig a fülünket, alig vártuk, hogy elkezdődjön a főműsor. Az edzéseken Valentino Rossi új körrekorddal remekelt, pedig mint köztudott, a brnoi pálya Max Biaggi felségterülete. A római azonban csak a 3. rajtkockába állhatott fel, kettejük közé Sete Gibernau ékelődött be. Az első sor utolsó helyére Loris Capirossi került. A második sort Checa, Bayliss, Hayden és Ukawa alkotta. A rajtot nagy meglepetésre Troy Bayliss kapta el a legjobban, őt Rossi, Biaggi és Gibernau követte. Bayliss Ducatiján látszott, hogy nagyon erős, mert a kigyorsításoknál remekül húzott el még Rossi Hondája elől is. A mezőny jó darabig együtt motorozott Bayliss vezetésével. A jelentős számú Biaggi szurkoló nem kis bánatára kedvencük egyre inkább kezdett visszaesni, egészen a negyedik helyig csúszott vissza.

Bayliss remekül tartotta magát az élen, a pirosba öltözött Ducati szurkolók már-már eksztázisba estek az élen haladó vörös motor látványától. Azonban a sárgák embere, Rossi a 11. körben beszüntette a pirosak örömét, mert egy háromkanyaros kombinációval megelőzte Baylisst. Gibernau egy negyed körig várt, és szintén elment Baylissnek, nehogy lemaradjon Rossitól. Sőt, a spanyol a 13. körben már Rossit utasította maga mögé, ami a sok tízezer Rossi szurkolót igen kellemetlenül érintett. Időközben Biaggi a hatodik helyre esett vissza, míg Capirossi feljött a negyedikre.

Rossi nem lehetett valami nyugodt ebben a helyzetben, mert egyik előzési próbálkozása után hibázott, és mindjárt a két Ducati mögött találta magát a negyedik helyen. A 15. körben a pirosak megint elkezdtek ugrálni, mert Bayliss visszaelőzte az élen Gibernaut. Viszont a következő karikában a sárgák vezére visszavágott: a negyedik helyről egyből az élre tört. Az utolsó körökben már csak Rossi és Gibernau harcolt az első helyért. A harmadik helyért Capirossi és Bayliss küzdött, de Capirex Ducatija 3 körrel a vége előtt pont előttünk adta meg magát, amit aztán a futam végén a pályára özönlő nézők majdnem darabokra szedtek.

Az utolsó 2 kör ismét fantasztikusra sikeredett. Gibernau kihasználta Rossinak egy bródszájd után elkövetett apróbb hibáját, és a verseny vége előtt másfél körrel megelőzte olasz kedvencünket. Rossi túl gyorsan akarta visszaszerezni a vezetést, és ismét hibázott. Ekkor már-már lemondtunk kedvencünk futamgyőzelméről, és dühösen kezdtük el rugdalni a hűtőtáskákat, pedig inkább a német esztergályosokat kellett volna. Rossi azonban feltámadt, fél kör alatt utolérte Gibernaut, és a hátsó egyenes végén simán kifékezte a spanyolt. A pálya hátralévő részén az olasz motoros fenomén remekül védte pozícióját, és ezzel megnyerte a Cseh Nagydíjat. Harmadiknak Bayliss ért célba, mögötte Checa, Biaggi, Hayden, Barros, és Ukawa volt az első nyolc versenyző sorrendje.

Rossi utolsó pillanatban megszerzett győzelme után alaposan kiugráltuk magunkat. Az idei év legjobb MotoGP futamát tekinthettük meg a helyszínen. A kivetítőn át néztük, amint Rossi kalapácsot ragad a kezébe, és börtöntöltelékként elkezdi bontani a pálya szélére kirakott bazaltkockát. A nézők sem voltak restek, mert ők meg nekiestek a kerítésnek, és a motodrom részbe legalább 300-400 szurkoló özönlött be. Rossi miután lábára rabláncot és golyót kapott, a füvön keresztül menekült fanatikus, ám igencsak meggondolatlan szurkolói elől. Miután összecsomagoltunk, és pár utolsó szúrós pillantást vetettünk esztergályosaink felé, felkerekedtünk a kijárat irányába. Menetközben még láttuk amint Szabó Attiláék aprítják egymást a BMW Boxer Kupában, ahol a magyar versenyző idei legjobb eredményeként a 11. helyen futott be.