Nem hittem a szememnek! Olyan nemzetközi mezőny jött el Kunmadarasra, mint még soha. Több volt az épített drag, mint az utcai ezresek száma. Tavaly ilyenkor alig lehetett elférni a pálya mellett, mindenki sejtette, hogy nem akármilyen küzdelem lesz az idei nemzetközi versenyen.
Erre most mit látok? A nézők nem foglalják el a negyedmérföldes pálya egyik oldalát sem, úgy háromnegyed távnál már erősen ritkul az emberek sora, a cél körül már csak a sebességmániások álldogálnak. Lehetetlen, hogy ennyire hidegen hagyná a magyar közönséget a küzdelem, ami itt vár ránk!
Csalódottságomból Hadnagy Józsi vigasztalt meg: mielőtt még sírni kezdenék a dragsport iránti érdektelenség miatt, nézzem meg a lelátókat! Számítottak a nagy tömegre, ezért újabb emelvényeket készítettek az eddigiek mellé. És valóban. Egymás felett három sorban álltak, ültek a nézők. Sokkal többen, sokkal rövidebb távon.
Mivel rengeteg drag jött el, és mégiscsak a dragok küzdelme jelenti a Motul Kupa harmadik, kétnapos fordulójának legnagyobb látványosságát, a Speed Riders MC szembekerült a saját versenyük szabályzatával. Az időmérések alapján ugyanis csak a legjobb nyolc kerülhet be a döntőbe. Akkor viszont másik nyolc külföldi versenyzőnek el kell hagynia a pályát, és hiába jöttek el olyan messziről. Ezzel viszont a nézőket is megfosztották volna egy csomó látványos küzdelemtől. Kibővítették ezért a Competition kategória elődöntőjének a keretét, ezzel a nézők nyertek a legtöbbet, no meg azok a versenyzők, akik így kaptak még egy bizonyítási lehetőséget.
Esti hangulat
Az első napon csak az időmérések zajlottak, némi Eric Teboul-féle rakétamotor és top fuel drag bemutatóval. Este barátságos kempinghangulat uralkodott el a depóban. A nézők a kunhegyesi strandon táborozhattak, a versenyzők pedig ott maradtak a pályán. A lakókocsik körül felállított grillsütőkből szálló illatfelhő terjengett a beton felett. Amióta elterjedtek a jurtasátrak, sátrazni is lehet a betonon, a magyarok nagy része így aludt a depóban.
A Bátszi Motor felkészült képviselői feldobtak a grillre harminc-negyven csirkecombot, és lazán mulatozni kezdtek. Elmondanám, veszett jó volt a fűszerezése a csirkecombnak... Aztán úgy tíz óra felé néhány németnek is feltűnt az igen jó hangulatú társaság, és szép lassan odaszállingózott mindenki. Itt éjszakai nyugalomról csak akkor lehetett szó, ha előbb felélik azt a csirkecomb-hegyet és italkészletet, amit a Bátszi felhalmozott. Saját érdekükben elfogyasztottak mindent, hogy aludni tudjanak végre.
Kicsit ünneprontó leszek, de nem tudom szó nélkül hagyni a kunhegyesi strandon történteket. Bár hamisítatlan motoros találkozói hangulat volt, egyvalamit elvártam volna: tiszteletet a motorversenyzők iránt. Ez a hétvége annyiban különbözött a többitől, hogy itt egy sportesemény kapcsán jöttünk össze. Az utcai kategória nagyon sok versenyzője és a verseny miatt több, a munkáját végző motoros szeretett volna pihenni a reá váró fárasztó vasárnap előtt. Azt hittem, hogy kinőttünk már az "állok a motorom mellett és bőgetem leszabályzásig" korból. A rendezők persze sehol, mert ők már alszanak, mivel holnapra ki kell pihenniük magukat. Igazuk van.
Még egy kis ünneprontás, amit talán megbocsát nekem a Speed Riders MC, hisz oly ritkán szoktam kritizálni őket: Kalapács Józsinak jól hangzó neve van, de a zenéjét csak azért bírtam hallgatni, mert közben fülemben csengett a pokolgépes korszakában hallott dalainak a csengése.
A Competition furcsaságai
Sok volt a drag, de a kibővített létszámú elődöntő miatt megint befért Belme Józsi a hosszúvillás Hayabusával. Azt hiszem, Belme már presztízskérdést csinál abból, hogy kimarad a Modifour kategóriából, ahol viszont messze a legjobb lehetne. Van egy olyan érzésem, hogy valamire nagyon készül, és a jövő miatt fontos neki a Competition közelebbi megismerése. Volt még valaki, akit kicsit megmosolyogtak, de hagyták játszani: Varró Attila egy teljesen szériának látszó Suzuki GSX 750 F utcai motorral nevezett be a dragok közé. Jó, csak utcainak látszott, de akkor is esélytelen volt.
Volt egy gyönyörű motor a cseh dragok között, ami sajnos műszaki hiba miatt nem tudott elindulni a versenyen. A hathengeres Honda CBX 1000 blokkos drag igazi show-bike, de sajnos a húsz éves motor nem bírt lépést tartani a mai követelményekkel.
Fair play
Azért vették a döntőben legelőre a Competition kategóriát, mert a motorok hűtése nagyon hosszú időt vesz igénybe, és így a következő körre a versenyzőknek több idejük marad a dragok helyrehozására.
A hosszú betegestedéséből felépült drag legenda, Peter Bossert végre újra rajthoz állt. Az elődöntő első párosában indult, ellenfeléül a majdnem-széria GSX 750 F-en ülő Varró Attilát kapta. Jó, mindenki mosolygott, Attila esélytelenségén, ő sem gondolta komolyan, hogy a legjobb nyolc közé kerül a következő körben, de Bossert mellett még szembeötlőbb volt a kettőjük teljesítménye közötti különbség. Bossert bekészült, rajtceremónia, burn out (az a jó Bossertben, hogy ő a közönségnek is motorozik, akkor is ugyanúgy megy, mikor csak egy bye-futamról van szó), és mindenki várja a startlámpa fényeit. Beállás, sárga sor, a motorok felbőgnek, és Varró elindult, mint a villám. Bossert beragadt! Az utolsó pillanatban leállt a drag motorja! A szabályok szerint a starthelyen már beállás után nincs újraindítási lehetőség. A futamot egyértelműen Varró Attila nyerte. Bossert ellen. A verseny ment tovább, de Hadnagy Józsi vakargatta a fülét, hogy most mit tegyen. A szabály, az szabály, de hogy Bossert, az egyik legesélyesebb egy ilyen amatőr hiba miatt kiessen?
Maga Bossert oldotta meg a kínos helyzetet. Odament Hadnagy Józsihoz, és a közönség előtt gratulált az őt legyőző Varrónak, elismerve a drag EB-vel összhangban lévő Motul Kupa szabályait. Ugyanakkor az olaszok nem voltak ilyen sportszerűek, mert egy kiugrás után a szokásos mediterrán vehemenciával vitatkoztak a kétségbevonhatatlan tények ellen.
Az első körben egymás mellé került a Vamann 2000 két dragja. Kár, hogy egymás ellen kellett küzdeniük, de így legalább egyikük biztosan bejutott a legjobb nyolcba. Papp Lacit nagyon megszorongatta az ellenfele, de végül egyértelműen nyert.
Bossert kiestével Dietrich maradt az egyetlen német. Az elődöntő nyolcas táblájában Papp Laci csak egy hajszállal maradt le a cseh Pavel Bajertől. Varró Attila a GSX 12 másodperces idejével most tényleg tehetetlen volt a két másodperccel jobb Otto Knebl ellen. Varga Zoli még Papp Lacinál is jobb időt ment, de Martin Rehounek 8,5 másodpercével szemben ez most igen kevés volt. A legjobb négy közé Dietrich és a három cseh került. Szép küzdelem volt, de elvéreztünk.
A Moditwinben már jobban álltunk. Az esélyes Pavel Snitily lazán lenyomta a magyarokat, de legalább a második helyre mellé léphetett Hornyik Zsolt. A másik cseh moditwines, David Houser mindenféleképp veszített volna, mert az elődöntőben Snitily mellé került, másodszor kiugrott, harmadszor pedig a 14 másodperces idő ebben a mezőnyben még a karcsúbbnál is szerényebbnek mondható. Ez a három ok már egyenként esélytelenné tesz valakit, de szegény Housernek mind összejött egy futamban.
Közjáték: amihez semmi közünk
Az eutópai Top Gas Serie futamai nekünk magaroknak csak olyan látványosság féle, amit kívülről nézhetünk - egyelőre. A Harley-Davidson blokkokból összeállított dragok az egyik legnagyobb élvezetet nyújtó mezőny mind a látványt, mint hanghatást figyelembe véve. Erdős Csaba a nitrós Sportsterrel már megtette az első lépést, de ezen a hétvégén őt csak mint streetfighter-zsűrielnököt láthattuk. Sajnos. Teboul viszont itt volt megint. Ezúttal elhozta mindkét motorját, amivel híres lett. Először a top fuel motorral ment egy félelmetes időt, amivel felállította a kunmadarasi pályarekordot 6,753 másodperccel. Az iszonyú hangorkánnal felbőgő (vagy inkább felrecsegő) motor gumija tökéletesen megtapadt, és mintha katapulttal lőtték volna ki, Teboul egy pillanat alatt negyed mérfölddel arrébb volt.
Két órával később Teboul minden rekordot megdöntött rakétamotorjával. Másképp keverhette az üzemanyagot, mert ezúttal majd' egy méteres, kék szúróláng jött ki a fúvókákból, amiken gyönyörűen látszottak a lökéshullámok csíkjai is. A hangja is fülrepesztő volt. Körülbelül 300 méteren érte el a csúcssebességet: 365 km/h-t! Saját, két órával ezelőtt felállított pályarekordját döntötte meg, mert 5,6 másodperc alatt tette meg a negyed mérföldet.
Vége a gyerekkornak
Könnyű volt a külföldieknek szeretni a magyar versenyeket, mert eddig a győzelmük biztos tudatában jöttek hozzánk egy-egy futamra. Most sem vitatta senki a teljesítményüket, de keményen meg kellett küzdeniük a magyarokkal minden kategóriában. Ha az elődöntőben kicsit másképp alakul a sorsolás, akkor még feljebb juthatott volna Papp vagy Varga, és akkor esélyes lett volna egyikük legalább a harmadik helyre. Modifourban és Moditwinben pedig egyértelműen ugyanott vagyunk, mint a csehek vagy az olaszok. A Motul Kupa nemzetközi versenye ezentúl nem a kényelmes sétamotorozást jelenti a külföldieknek.