Ha elveszed a gázt, véged!

Van itt olyan, aki úgy kezdte, hogy húszezer forintért vett egy vázat, mert ennyiért bűn lett volna ott hagyni. Aztán ha megvolt, hát vett hozzá egy állóhengeres blokkot, kereket, és szerelés közben beleszeretett. Övé Amerika Kapitány, kék-piros, csillagokkal, és mindezt olyan hetvenes évekbeli flitteres festéssel, hogy eldobják az agyukat a versenyzőtársak.

Más negyven éves korában őrült meg és kertészkedés helyett inkább a salakot kaparja. Egész délelőtt bámultam egy idősebb motoros klasszikus stílusát, a kanyarokban úgy vágta a salakot kifelé, hogy még nézni is szédítő volt. Végig azt hittem, hogy egy régi versenyzőt látok, de délutánra kiderült, hogy alig három éve salakozik. Belejött. Itt mindenki öreg korára őrül meg? Nem! Az öregek hozzák a fiaikat is, aztán a srácokat elrángatni sem lehet többé a salak mellől.

Ezen a szezonzáró motorozáson nem volt szabály. Időnként, ha a pálya mindenese úgy gondolta, kiállt indítani, de egyébként mindenki úgy mehetett, ahogy akart. Amerika Kapitány például sehogy sem akart, pedig gazdája körbetolta néhányszor a pályán. A motorok alig néhány méterre dübörögtek el a házak mellett, de az ott lakók ügyet sem vetettek rá, valószínűleg ez itt megszokott zajnak számít. Pedig az ötszáz köbcentis egyhengeres blokk hangjára tényleg a dübörgés a legjobb szó, mert a rövid hangtompító csak tompít, de alig halkabb tőle a motor. Egyedül a közelben fociedzést tartó gyerekcsapat jött oda nézelődni a foglalkozás végén.

Természetesen nem múlhatott el a nap anélkül, hogy a salakosok be ne küldjék a pályára az ártatlan és gyanútlan újságírót. Amerika Kapitány végre beindult, így ezt tolták a fenekem alá. Kaptam egy jó nagy krosszpólót a bőrzsdekimre, hogy ne koszoljam össze, aztán csak úgy egy szál farmernadrágban belöktek a pályára.

Önindító sincs egy salakmotoron. Voltak olyan rendesek a fiúk, hogy betolták a motort, de addig ügyetlenkedtem a biztonsági zsinórral, hogy kirántottam (mi a francért nem hosszabb?), és kezdődhetett elölről az indítási procedúra. Nem szívesen teszem próbára nyilvánosan a tehetségemet, de amikor megtettem az első kört egy olyan géppel, amit csak balra lehet dönteni, ráz, a baloldali lábtartója valahol elöl egy kis csonk, és nincs rajta fék, hát addig a pillanatig hittem csak, hogy tudok motorozni.

Ahhoz szoktam, hogy kanyar előtt fékezek, aztán csőgázas gyorsítás, és szépen kihúzok az ívből. Ez az első egyenes végén még ment valahogy. Aztán a következő kanyar előtt rájöttem, hogy nincs fékem, és már csak a motorfékhez imádkoztam. Szerencsére van rendesen kompresszió a Jawában, de ezzel a módszerrel még nem lehetne teljesíteni a licencidőt (90 másodperc alatt kell megtenni négy kört ahhoz, hogy MAMS licencet kapjon valaki).

Mielőtt bejöttem a pályára, elmagyarázták a fiúk, hogy a salakmotornak egy a lényege: húzd a gázt! Parából kell menni, mert ha visszaveszed a gázt, akkor egyből megismerkedsz a jó kormos kohósalakkal. Néhány kör után már bátrabban odacsavartam neki, a rövid áttételnek köszönhetően sodródott is ki a hátsó kerék. Para ezerrel, mert a merev váz pattogott, jó lett volna letenni a lábamat, de vaspapucsot nem kaptam, az utcai bakancs pedig úgy lemaradt volna a lábamról, mint a huzat.

Pedig épp az a salakozás lényege, hogy az első kereket az íven tartva ki kell állni a nyeregből, a bal lábat leszorítani a salakra, a jobbal pedig kinyomni a motort, hogy a sodródó hátsó kerék nyomjon befelé az ívbe minket.

Vaspapucs hiányában csak amolyan endurós láblógatással próbálkoztam, de ezzel is látványos javulásokat érek el a kanyarsebességben. Képzelem, hogy ezen a mondatomon most mekkorát röhögnek azok a salakosok, akik akkor nézték a szánalmas próbálkozásomat és mellesleg tizenöt másodpercalatt megkerülik a pályát. Sajnos a gyorsan fogyó olaj és a kis benzintank nemsokára véget vetett körözésemnek.

Kifelé menet meg kell küzdenem azzal a ténnyel, hogy sebváltó hiányában még üresbe sem tudom rakni a motort, és a száraz kuplunggal és a rettenetesen rövid áttétellel próbálok kifordulni a kapun. Természetesen a kapu tőlem jobbra van, amerre nem tudok kanyarodni, ezért úgy oldom meg, hogy egy egész kört kanyarítok balra, és úgy célzom meg a kijáratot.