Mentek, mint a szárnyashajó!

2001.04.23. 13:49

Az elmúlt hétvégén rendezték a Superbike Világbajnoki sorozat harmadik és a Supersport Világbajnokság második futamát az ausztráliai Phillip Island versenypályáján (ez nem a Fülöp Szigeteken van, ahogy azt dávids szokta volt mondani, mert az jó pár ezer kilométerrel odébb fekszik, és szerintem nincs is ott semmi ilyen dolog). Ausztrália Victoria államában fekvő festői szépségű, tengerparti sávban elhelyezkedő pálya mellesleg az Oldalkocsis Világkupa soros futamának is helyt adott.

 
   
   

A 4445 méter hosszú aszfaltcsíkon pénteken még lehetett valamit mutatni, Troy Bayliss 1'33.577-es körideje az Infostrada Ducati-val az egész hétvége második legjobbjára sikeredett. Az első időmérő edzésen második Troy Corser (Axo Aprilia) és harmadik Regis Laconi (Axo Aprilia) még Bayliss közelében tudtak lenni. Frankie Chili (Alstare Suzuki) motorján is úgy néz ki sokat segítettek az új alkatrészek, mert az első sor végére, negyediknek pozicionálta magát.

A szombati időmérő edzésen a víz már nemcsak az óceánban foglalt helyet, hanem a pályán is. A fröcsi edzésen meglepetésre Ruben Xaus ment a legjobban, de Bayliss, Edwards és Corser is megmutatta, nem okoz nekik gondot az eltérő pálya kondició. Nem is tudta senki megjavítani az előző napi időeredményét, így a Superpole-ra a pénteki sorrendben indulhattak volna a versenyzők.

Mármint ha a Superpole a szokásos formájában lett volna megtartva, de mivel a vízes szabályok szerint tartották meg, így tulajdonképpen nemsok jelentősége volt az előző két nap edzéssorrendjének. Annak ellenére döntöttek a versenybírák a vízes Superpole szabályok mellett, hogy a pálya már majdnem száraz volt. Az egy körön mért Superpole helyett egy órán át körözhettek a versenyzők, és ez alapján alakult ki a végső rajtfelállás.

 
   
 

Troy Corsernek úgy látszott mindegy volt, hogy egy kör, vagy egy óra, a hétvége legjobb köridejével, 1'33.576-al pályafutása 27. Superpole-ját szerezte meg. Az Aprilia technikai tudását tükrözi, hogy a Superbike-ban az alig két éve szereplő gyári csapat által felkészített RSV 1000 SP-vel Corser közel 310 km/h sebességgel száguldott a pálya leggyorsabb pontján! A második, nem kis meglepetésre, az angol Neil Hodgson lett, privát GSE Ducati-ján, majd őt követte Colin Edwards a Castrol Honda VTR 1000 SP-vel, és az első sort az amerikai Ben Bostrom zárta a gyári L&M Ducati 996-ossal. Troy Bayliss most csak az ötödik helyre tudta magát kvalifikálni, őt követte Laconi a másik gyári Aprilia-val, azután Lavilla a Kawasakival, majd a fiatal ausztrál, Broc Parkes következett ugyancsak egy Ducati-val, az NCR csapatból. A negyedik sorban Okada (Honda), Yanagawa (Kawasaki), Xaus (Ducati), Martin (Ducati) talált magának rajtkockát.

Az időhöz már hozzászokhattak a verseny első futamán a rajtkockákon ázó versenyzők, pocséknak nevezném, de ők valószínűleg másnak gondolták, szerintem egy még rövidebb szóval jellemezték. Csakhogy őket ezért fizetik, a televíziók meg közvetítenek, így a versenynek startolnia kellett. A versenyre az időjárás igen erősen rányomta a bélyegét, a 29 indulóból mindössze 15 ért célba, persze nem a sorozatos géphibák miatt. Ezen a napon a bőrruhák erős fetrengési próbáknak voltak alávetve, és sokan bámulatos tehetséggel csúszkáltak kézen, lábon, fenéken, épp ahol érték az aszfaltot.

 
   
   

A rajtot Bayliss, Edwards, Martin és Okada kapta el jól, kb. ebben a sorrendben is jöttek, bár az első pár kanyarban volt néhány helycserés támadás. Hodgson bűn rosszul rajtolt, ebben követte őt Corser, valahol a 15. hely környékén voltak az első kör után. A start után szerencsére nem volt sem ütközés, sem kicsúszás, még nem... De aztán Xaus döntött úgy, hogy mégiscsak el kellene esni már valakinek, és lám a negyedik helyről meg is tette ezt.

Edwards a 2. körben megelőzte Baylisst, majd Okadával együtt ők hárman elhúztak a mezőnytől. Őket egy Yanagawa-Chili-Chambon-Corser-Bostrom üldöző boly követte egyre növekvő távolságból, az élboly és az üldözök közé Martin volt beékelődve. Nem sokkal ezután Hodgson kicsúszott, de szerencsére nem zúzta le a motorját teljesen, és angol mivoltát igazolva visszaállt és felküzdötte magát a 11. helyre a végén. Yanagawa közben megelőzte Martint, megszerezve ezzel a 4. helyet.

 
   
 

Corser a bajnokságban gondolkozva, fokozatosan, de óvatosan jött előre. A versenytáv felétől Edwards magára hagyta az egymással küzdő Bayliss-t és Okada-t, és magabiztos 4 másodperces előnnyel szerezte meg a győzelmet. Hiába na, el kell ismerni nagyon jól ment az esőben, és a Honda is remekül be volt állítva ilyen körülményekre. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Okada nagy csatában megszerezte a második helyet Bayliss elöl. Yanagawa megtartotta a negyedik helyét, ami egy négyhengeres Kawával ebben a lében nem lehetett egyszerű dolog. Bostrom a vége előtt egy körrel esett egy nem kicsit, de neki nem lett baja, csak a motornak. Ötödik a fiatal aussie Broc Parkes lett, majd a további sorrend: Corser, Chili, Chambon, Ulm, Craggill, Hodgson.

 
   
   

A második futam kezdetére eljött a vég, a 40 napos íteletidő első része, vagy valami hasonló. A versenyzés feltételei annyira megromlottak még az első futamhoz képest is, hogy a futam végülis elmaradt, akárcsak az ezt követő Oldalkocsis Világkupa futama. A rendezők először megpróbálták a versenyzőket rávenni az indulásra, amit Corser mint magányos harcos próbált megakadályozni. Ott veszekedett a box utca kijáratánál volt Ducatis csapatfőnökével is, Davide Tardozzival. Pontosabban az olasz magyarázott neki valamit a szokásos hevességével. A VB pilótákra nem lehet azt mondani hogy félősek, de ezek az extrém körülmények még őket is elgondolkoztatták. Nem maradt más hátra a rendezők részéről, mint az, hogy hivatalosan is törölték a második futamot. A világbajnokság pontversenyét Troy Bayliss vezeti, Troy Corsertől átvéve az első helyet, Colin Edwards a harmadik helyre jött fel győzelmével.

Nyilatkozatok

Colin Edwards: Az első futam valószínűleg a legnehezebb verseny volt, amelyen valaha is részt vettem. Nagyon könnyű lett volna hibázni. Nem aggódtam amiatt, hogy a második futam elmaradt, mindenki tudja jól, hogy kit is kell megvernie ahhoz, ha világbajnok akar lenni.

Tadayuki Okada: Nagy súly esett le a vállamról, amikor végre megláttam a kockás zászlót és dobogós helyezést tudtam elérni. Ezt a versenyt mindenképpen be akartam fejezni, de a rossz időjárás miatt bármi megtörténhetett volna. Az első és második hely nagyszerű eredmény a csapat számára is ilyen feltételek közt.

Troy Bayliss: Egy kicsit keményen nekikoccantam Colinnak még az első kanyarban és aztán amikor Colin és Taddy megelőztek, már nem húztam annyira, mert tudtam hogy Troy Corser erősen lemaradva csatázik.

Troy Corser: Már az első versenyt sem lett volna szabad megtartani. Csak annyira mentem, hogy ne törjem össze magam, semmi egyebet nem tehettem.