Motoros börleszk és más eszelős bemutató Szegeden

2003.09.05. 10:26
Évek óta most aludtam először nyugodtan a verseny napja előtt. Persze, ha tudtam volna, hogy a meteorológiai gondok helyett most egészen más izgalmak várnak rám, talán mégsem ültem volna olyan elégedetten a babérjaimon. De most elég volt az, hogy kánikulát ígértek minden időjárás-jelentésben. Nincs rosszabb egy versenyszervező számára, mint ülni a verseny előtti napon és hallgatni az eső kopogását az ablakon.

A verseny reggelén már nagyjából tudni lehetett, hogy ki fog indulni, mert a legtöbben már reggel 8-kor kihasználták a pályanyitást és beálltak gyakorolni. Az idei pálya érdekessége, hogy végre nem kellett a helyszűke miatt aggódni, mert ideális helyszínt találtunk a versenynek egy újonnan felépült vásárváros szomszédságában. A depóban még külön út is volt azoknak a versenyzőknek, akik a közönség szeme elől rejtve akartak gyakorolni, így akkor sem voltak tétlenségre kényszerítve a streetfighterek, amikor mások foglalták le a pályát.

A hiányzók listája:
Hérány Istvánnak szétment a motorja, nem lett kész, ami nagy kár, mert ő Mindszenten lakik és a Csongrád megyeieknek mindig örül a szegedi közönség. Borsay Szabinak az ország másik felében volt egy lekötött fellépése, ezért nem tudott jönni. Becman állítólag visszavonul a versenyzéstől. Havas Petya megint pont a szegedi verseny előtt törte össze magát, felkötött karral most csak zsűrizést vállalt. Street Joe-ról nem hallottam semmit.

A hangulatteremtők:
A műsorvezető Pacsika Miki, mint mindig. Pacsika már kezd befutni, mert Újszilváson ő volt Nagy Feró párja. Most megkértem, hogy kicsit vegyen vissza a lendületből, mert gyerekek is vannak a közönségben, és a motoros találkozón megszokott hangnemet nem biztos, hogy tolerálják. Miki a visszafogott műsorát 10 órakor a Trike Knights Team bemutatásával kezdte. A tíz éves trike hátán kaszkadőrködő családot (apa-lánya-lány barátja) Szemöldök követte, a kunhegyesi Farias, vagyis Angyal Zoltán.

A következő fellépő Mókus lett volna, de kénytelen volt maga elé engedni Erdős Csabát, akinek alig volt öt perce a szanaszét heverő csapatát összeszedni és beöltözni. Az történt, hogy Mókus Simsonjában megragadt a blokk, és legalább háromnegyed óra kellett neki a blokkcserére. Időt kért, Erdős Csaba pedig a forgatókönyvet felrúgva addig motorozott, amíg Mókus szerelt.

Erdős szokásos, laza, precíz műsorának most volt egy rögtönzött eleme. A pályát építő srácok között volt egy, aki még soha nem ült motoron. Korábban az egyik szegedi sörfesztiválon a szokásos "vigyél már el egy körre" szövegnél muszáj volt elmagyaráznom neki, hogy a motorozás nem vidámpark, és abban semmi poén nincs, ha kerülök egyet vele a háztömb körül. Ha meg akarja ismerni a motorozást, majd teszek én arról! Nem tudta mire vállalkozik, megígértem neki, hogy élete első motorozását több ezer ember előtt az utoljára felavatott streetfighter bajnokkal fogja megtenni. Sörözés közben ugye mindenki bátor, belement, de másnap már bánta. Most szépen elővezettem, Erdős felfektette a Buellra, és megindult vele az egykerék. A srác az életéért kapaszkodott.

Szerencsére Erdős volt annyira ötletes, hogy ügyesen húzta az időt. Elővette már a háromemeletes egykerekű biciklijét is, megvolt a szokásos egykerekezős pályasöprés is, de kezdett nagyon elfáradni. Már éppen azon voltam, hogy Mókust törlöm a műsorból, mikor jelezte, hogy bent van az új blokk a Simsonban, és megy be a pályára. Erdős hullafáradtan jött be a depóba, és szervezhettük most már a Wild Streetfighter Show komolyabb részét. Mert eddig volt a show, ami ezután jött, az már kőkemény verseny.

A szabályok:

Az összes versenyző és zsűritag összegyűlt a versenyirodában, ahol kisorsoltuk az indulási sorrendet, és ismertette Erdős Csaba, a zsűrielnök a pontozás szempontjait. A kötelező gyakorlatokra mindenkinek három perce van, ezalatt kell legalább egyszer teljesítenie a 10 másodperces forgást pörgő hátsó kerékkel, a 100 méter lassú egykerekezést, illetve az első keréken megállást kijelölt vonalon. A megállásra a rágurulás ajánlott távolsága 10 méter, az ettől való eltérést a zsűri a pontozásnál értékeli. Először mindenki teljesíti a kötelezőket egymás után, és ha ezzel kiérdemelték, akkor adhatják elő a verseny második felében a 8 perces műsorban a szabadon választott gyakorlatokat.

A verseny:

A kötelezőket magasan teljesítette mindenki. Még a Szerbiából érkezett új versenyzők is biztonságosan mutatták be az egykerekezést és a gurulást. A pörgés okozott egy kis gondot addig, amíg jobban meg nem ismerték az aszfaltot, de jellemző, hogy senki sem használta ki a rendelkezésére álló időt, általában már másfél perc után le lehetett hívni a streetfightereket a pályáról.

A sorsolásnál Potzner Ferinek kedvezett a szerencse, és elsőnek indulhatott. Feri most otthon hagyta a feleségét, és balansz nélküli műsort adott elő a maga könnyed stílusában. Inkább a zsűrinek motorozott, bár Pacsika Miki kellően feltüzelte a közönséget, és végigtapsolták a lassú gyakorlatokból álló gyakorlatok sorát.

Demény Zsolti annyi segítőt vonultatott fel, hogy a biztonsági őrök ki akarták tessékelni őket a pályáról, mert azt hitték, a nézők egy csoportja sétált be. Még nincs annyi rutinja Zsoltnak, mint az ős-streetfightereknek, ezért inkább a dinamizmusra és a látványos show-elemekre helyezte a hangsúlyt. Kicsit őrült csapatot hozott magával, úszósapkás fazonoktól kezdve a felfújható gumimedencéig mindent felvonultatott a pályán.

Demény László pedig a feltörekvő és igen tehetséges öcsike, aki egy csont széria Suzukival már majdnem ott tart, mint a bátyja. Kitámasztó helyett a farokidomot karcolta, ami a tehetségéről azért elárul ezt-azt.

Huzsvár Kálmán és Komjáti Attila a Vajdaságból, a határ túloldaláról jöttek Szegedre. Hoztak magukkal egy-két ötletet a motorjaikon, amit alaposan megnéztek a magyar versenyzők. Ilyen például a bukócső-rendszer, ami a két motort körbevette. Még a tankot is védte felülről egy rács, ami nemcsak bukáskor jön jól, hanem a tankonülős egykerekezés után a hirtelen visszaeresztéskor. A vajdasági srácok jól nyomták, de a magyar mezőnyben csak a tisztes helytállás lehetett a sorsuk. A műsoruk nagyon egyforma volt (mint a motorjaik), látszott, hogy állandóan együtt gyakorolnak.

Szőllősi Pepe nagy kedvence a szegedieknek, ezért hatalmas ováció fogadta a pályán. Ezúttal otthon hagyta az ungarische betyar felszerelést, elmaradt a karikásostor, de előadta a szokásos fejenállást és a hátrabukfencet. Idei őrült találmánya a lángoló sisak, aminek a motorozáshoz nem sok köze van, de a show-elemekre adott pontszámokat igencsak megnövelte. A befejezés: gáz kiakasztva, első fék beszorítva, váltó egyesben, motor oldaltámaszon, és így pörög a hátsó kerék a magára hagyott motornál. Mellette letéve a földre a lángoló sisak.

Pepénél csak Hidi Mikit fogadta nagyobb hangzavar. Szinte hihetetlen, hogy ennek a nyírteleki streetfighternek mennyi rajongója van Szegeden. Nem is beszélve rajongótáboráról, akik elkísérik őt versenyről-versenyre. Mikitől pedig őrültséget várnak. Százhatvannál egykerék, elengedett kormánnyal csutkafék, tankon ülve majdnem-hanyattesés, de már annyira, hogy a zsűri is kezdett biztonságosabb helyre húzódni a kordon mögött. A szabadon választott gyakorlatok alatt egyszer el is esett, no nem nagyon, csak épp annyira, hogy a szigorú zsűri egy-két pontocskát lehúzzon a rutinból.

Erdei Balázs még nem indult Szegeden. Hát nem volt valami szerencsés a bemutatkozása. A gyakorlatokkal semmi gond nem volt, csak a vége lett kicsit gyászos, bár ami történt, az már a nyolcadik percen túl volt. A műsor végén a zsűri előtt még egy kis burn-out füstölésre, őrültködésre is sor került. Pacsika felugrott az első tengelyre, onnan kiabált a mikrofonba, a közönség tombolt a gyönyörtől, mikor egy reccsenés hallatszódott és az öreg Suzuki GSX-R elhallgatott. Az egyik dugattyú megragadt és a hajtókar kiverte a blokk oldalát. A kiömlő olaj azonnal meggyulladt a kipufogón. Pacsika lába között fellobbant a láng, Erdei Balázs eldobta a motorját, és tehetetlenül nézte a lángoló Suzukit. Végtelenül hosszú másodperceknek tűntek, amíg a tűzoltó készülék ideért a depóból. Láttam rohanni a rendezőt a palackkal, eléfutottam és kitéptem a kezéből. Egyidőben kezdtem meg az oltást az odaérkező mentőssel, a nagy igyekezetben át is gyalogoltam az ő tűzoltó készülékének sugarán. A lángokat elfojtottuk, de a pálya siralmas látványt nyújtott. A fehér porral borított Suzuki alatt ott volt a fekete olajfolt, több méteres körben tiszta por volt az aszfalt. A motort gyorsan eltávolították és elkezdődött a pályatakarítás, ami alaposan megakasztotta a verseny lendületét.

Demény Zsolti csapata volt a legötletesebb. Mire jó, ha valaki sok emberrel és két teherautónyi járművel jön? Hoztak magukkal egy quadot, amivel szórakoztatták a közönséget, mialatt a pálya söprése tartott. Negyedóra múlva már csak egy sötét folt jelezte a lángoló Suzuki (mondhatom azt, hogy hűlt?) helyét. Szerencsére a keserves látvány ellenére a kár nem is volt olyan nagy, mert a motorra nem terjedt át a tűz, csak a kiömlő olaj égett, így Erdei Balázs megúszta az esetet egy blokkcserével. Ez a blokkcsere pedig így is, úgy is aktuális lett volna a kikönyökölt hajtókar miatt.

A takarítás után a zsűriasztal előtt egy tízméteres szakaszon nem volt ajánlott olyan gyakorlatokat végezni, ahol a gumi tapadása nagy szerepet játszik, ezért azt bójával kitűztük jól láthatóan. Szegény Szabó Ákosnak ezek után meg kellett küzdenie a koszos pályával és az ijedt közönséggel. Ákos bejött, de akármit csinált, csak nagyon halovány taps járt érte, ami a kedvét is elvette, aztán meg a pontszámait is lerontotta. Nehéz úgy show-elemeket produkálni, hogy egy dermedten ülő közönség figyeli a motorost.

Babunál már oldottabb volt a hangulat. Jöttek a szokásos pirotechnikai elemek, ami azért most némi déja vu érzést keltett a közönségben, és nem is ezekkel érte el a legnagyobb sikert. Szegeden tavaly még nem mutatta be Babu a csodálatos elsőkerekező tudományát, hát a helyi közönségnek most leesett az álla, ahogy százötven körül felemelte a farát a motor, és csak a pálya végén tette le.

Czakó Zolinak jutott a finálé. Még szervezni se lehetett volna jobban! Szentesi streetfighter, szinte hazai, és Czakó nem az a visszafogott fajta. Na ő aztán igazán a közönségnek motorozik. Tavaly megtanult precízen és lassan menni, ezt most ötvözte a régebbről ismert kamikaze stílusával. Őrült tempójú egykerekezések, stoppie-k, kegyelemért síró hátsó gumival füstölés a pálya egész hosszában, és dinamika, dinamika, dinamika. A lángoló motort már elfelejtette mindenki, visszatért a tombolás a pályára. Mindössze egyszer vétett Zoli, mikor a pálya végén elszúrt egy fordulást és a gumifalra borult.

A végeredmény szinte majdnem a papírforma szerint alakult. Az első megint Potzner Feri lett, mint tavaly. Az ő első helyét esetleg Czakó tudta volna veszélyeztetni, ha nem esik el műsora közben. Hidi Miki is a bukásának köszönheti, hogy Pepe mögé szorult. Szabó Ákos talán többet érdemelt volna egy 9. helynél, de nem bírt megbirkózni a közönség baleset utáni hangulatával. A két Demény testvér teljesítményén meglátszik a sok együtt motorozás, egyelőre a fiatalabb Laci tisztelettudóan előrébb engedte a tapasztaltabb bátyust. A két vajdasági versenyző, Huzsvár Kálmán és Komjáti Attila nagyon jól motorozott, de igen erős mezőnnyel kell megküzdeniük, Jó lenne, haa továbbra is indulnának magyar versenyeken, mert színesítik a magyar streetfighterek társaságát.

A szervezést megdicsérte az összes versenyző. A pálya mellett végre elfért mindenki, az új helyszínen kényelmes vécék, jó büfé, és ami nagyon fontos, tágas motorparkoló volt. Még egy tapasztalat, ami azt jelzi, hogy a streetfighter, mint motorsport, kezdi kinőni a gyermekbetegségeit: a verseny után elmaradtak a helyezések miatti reklamációk. A zsűri döntését minden streetfighter tiszteletben tartotta, vagyis összeállt végre egy olyan pontozógárda, akit elfogadnak a versenyzők.

A Wild Streetfighter Show végeredménye:

1. Potzner Feri (172 pont)
2. Czakó Zoltán (150,5 pont)
3. Tölgyesi Gábor (Babu) (149,5 pont)
4. Szőllősi Péter (144,5 pont)
5. Hidi Miki (135 pont)
6. Erdei Balázs (132,5 pont)
7. Demény Zsolt (123 pont)
8. Demény László (119,5 pont)
9. Szabó Ákos (119 pont)
10. Huzsvár Kálmán (81 pont)
11. Komjáti Attila (72 pont)