Az örök hó birodalma

Osztrák túraajánló 1 rész.

2003.08.27. 17:02
Kapcsolódó cikkek (1)
Furcsa szagokat áraszt a bőrcuccod? Forr a motorod az 50 fokos aszfalt fölött? Gyűlölöd a dugókat, az ácsorgást, és hogy a meleget tetézi a blokkból a combodra dőlő forróság? Elég volt a hőségből!

Ha a hőguta jelei egyre fenyegetőbben jelentkeznek rajtad is, csak egyet javasolhatok: irány Ausztria! Az Alpok havas csúcsi között kanyargó szerpentinek, Kawasaki-zöld rétek, Suzuki-kék ég, és az extrém meleggyűlölőknek több millió éves jégmező.

Ausztria közel van. Azoknak, akik a nyugati határvidéken laknak egészen közel, a többieknek egy kicsit távolabb. Az országot mintha motorosoknak teremtették volna.

Az útra szükségesek a szokásos úti okmányok, amit egész úton egyszer sem ellenőriztek. Az útlevelet csak a kempingekben kérik el, a határon nem érezték szükségét - se ki, se be - hogy nagyon igazoljuk magunkat. Rendőrrel egész kevés helyen találkoztunk, de vannak útszéli stabil trafipaxok. Salzburgból folyamatos vakufényben jutottunk ki, ami egyben azt is jelenti, hogy nem volt nagy forgalom (pénteken délután!), mert különben vigyáztunk, hogy ne szabálytalankodjunk nagyon. A gyér forgalom, az egész utunkra igaz volt, igaz Bécs városát messze elkerültük.

Pénz: Ausztriában az euró az elfogadott fizetőeszköz, és persze kártyával is szépen elboldogulunk. Arra azért érdemes vigyázni, hogy valamicske készpénz legyen nálunk a szállás kifizetésére, és vásároltunk olyan közértben is, ahol egyébként elfogadtak kártyát, csak éppen VISA-t nem.

Autópálya-matricát (Autobahn Vignette: 4,5 euró 10 napra, egy motorra) vegyünk mindenképpen. Mi ugyan az utazás elején eldöntöttük, hogy az autópályákat csak a legszükségesebb esetben használjuk, néha logikusabb rámenni. Ez nem nagy összeg, főleg ha azt vesszük, hogy mennyi autópályájuk van, és azt mind használhatjuk ennyi pénzért. De azért van egy kis csalafintaság. Ha építenek egy hosszabb alagutat, amire a földrajzi adottságok miatt szükség van, képesek az autópálya díjon felül tetemes összegeket (pl. visszafelé Graz felé a Gleinalmtunel-ben 7 eurót) elkérni. De útdíjhoz kötötték a Hochtor hágón áthaladást is. Ez egyébként valóságos motoros zarándokhely.

Ami bevált: 1:300 000-hez arányú térkép - Végül mi ezt Ausztriában vettük meg, az első állomásunkon Grazban, mert mint elég hamar kiderült, a magunkkal vitt 1:500 000-es rajzocska hagyott némi kívánni valót.

A benzin olcsóbb, mint nálunk, a 95-ös Super Benzin literjéhez 0,849-0,939 euró közötti áron jutottunk hozzá.

A szállást igyekeztünk a legolcsóbban kihozni, persze itt milliókat lehet költeni, ha valaki ragaszkodik a luxushoz. A kempingek nagyon szépek, kultúráltak, az árban benne van a melegvíz is, ami a német kempingekre már nem mondható el. Fizetni kell az ember, a motor és a sátor után, valamint idegenforgalmi adót. Ezekkel együtt a 2 ember-2 motor-1 sátor egységért éjszakánkét 14-22 eurót kértek el. Amikor már nagyon elegünk volt a polifoam megkérdőjelezhető kényelméből, megengedtünk magunknak egy fogadót is. Szerencsésen sikerült Gerlosban fejenként 18 euróért (saját fürdőszoba és WC tartozott hozzá) megszállni egy nagyon kedves tiroli házban, de egy Jugen Hotelben fejenként 19 euróért bőséges reggelit is kaptunk, igaz itt a WC a folyosón volt.

Ausztriában jó dolga van a motorosnak, a motoros túrizmus fejlettségéhez és kultúráltságához hozzá tartozik, hogy a motorokra minden esetben olcsóbb díjszabás vonatkozik, mint az autókra. A kifejezetten szép utak mellett egyre másra találkozhatunk Biker Hotelekkel, és olyan éttermekkel, ahol hangosan hirdetik, hogy itt szívesen látják a két keréken érkezőket is.

Arra számítson mindenki, hogy ha kinéz magának valami természeti tüneményt - pl. híres vízesést, vagy gleccsertúrát - akkor valószínűleg nem tud egészen a célobjektumig motorozni, hanem 10-30 perc séta mindenképpen megelőzi. Mi mindig rajtahagytuk a cuccot a motorokon, sőt a bőrkabátot is felpókoztuk és a sisakokat is, soha nem volt vele problémánk. De a Grossglocknernél - és valószínűleg volt máshol is csak nem figyeltük - ingyenes, zárható motorosruha megőrző szekrények várták a bukósisakokat és mindent, amit nem akar magával cipelni kilométereken keresztül a motoros.

Végül néhány nagyon jó hely, melyek egyesével is megérnek egy kirándulást, de ha Ausztria körtúrára indulunk, akár mindet is végigjárhatjuk egy hét alatt.

Túra 1. Grossglockner - Heiligenblut

Ausztriai nyaralásunk első nagyobb, vagyis 3798 m magasságával a legnagyobb célpontja a Grossglockner (Nagy Harangozó). Budapestről vasárnap, késő délután indultunk, hogy Szombathelyen egy rég nem látott barátnál töltsük az első estét. (220 km)

Másnap Oberwart felé hagytuk el az országot, és alig 30 km-re a határtól, Hartbergben találtunk egy autó és motorkerékpár magángyűjteményt, vagyis azonnal meg kellett állnunk. Aki a nyugati határvidéken jár, ne hagyja ki, hihetetlen kincseket halmozott fel itt a gyűjtő.

Graztól a 77-es úton haladtunk, egyre magasabbak lettek a hegyek. Köflach határában már világított a Ducati benzinszint visszajelzője, de ekkor még nem is sejtettem, hogy legközelebb a 40 km-re lévő Judenburgban tudok csak tankolni. Az 1547 m magasan fekvő Gaberltől már szerencsére lefelé vezetett az út, így az üresben gurulással együtt éppen beértem a töltőállomásra. Ettől kezdve már mindig figyeltem, hogy ne induljak fél tanknál kevesebbel a zordon hegyek közé.

Judenburgtól a 96-os úton, majd Niederwörlztől a kicsit vadregényesebb 75-ös úton mentünk tovább. Az F.F. Petersdorf-i kempingben töltöttük az éjszakát. A helyet mindenkinek csak ajánlani tudom. A sátorhely tuti, a fürdőhelység kifogástalan, és jár a kempinghez szelíd birka és ló is. (283 km)

Reggel megmásztuk a Günster Wasserfäle-t (Schöder faluból mutatja az útirányt a nyíl a vízesés felé), majd visszatérve a 96-os útra, kanyarogtunk egészen Tamswegig. Innen az erős motorkerékpáros forgalomra figyelmeztető táblákkal tarkított 99-es úton haladtunk délnek, hogy az osztrák Alpok legmagasabb vonulatát alulról célozzuk meg. Spittalnál értünk a 106-os útra, majd Winklern-nél a 107-esre. Ezek mind megfelelő minőségű utak, nagyon kellemes, tempósan bevehető, váltakozó ívű kanyarokkal. A magyar viszonyokhoz szokott motorosnak igazi felüdülés, lehet élvezkedni, és ráadásul még nagy forgalom sincs. Ha nem hangsúlyoztam ki ezt az eddigi szakaszokon, csak azért van, mert ez volt az alapállapot.

A 107-es út 80 km-eréből a középső, 40 km-es útszakasz fizetős. A téli hónapokban le is zárják, hát nem csoda. Heiligenblut-ban (Szent Vér) táboroztunk le. A templomot érdemes meglátogatni, mert itt őriznek a 11 méter magas tabernákulumban egy fiolányi szent vért és három csodatévő kalászt. A hely történetét akár magyar nyelven is meghallgathatjuk a templomban. A falu fekvése tüneményes, a sátorból egyenesen a hófedte Grossglocknerre láttunk rá. (201 km)

A következő nap csak Matíz nagypapa szavait tudtam idézni: "Ed ed öröm, ed bódottág"! Szinte nyitással egy időben fellanovkáztunk a Heiligenblutból induló szerkezeten (Bergbahn) a 2604 m magas Schareck csúcsra. Visszatérve a motorhoz, kezdődött az embert és motort nem kímélő hegymászás. A hirtelen bekövetkező szintkülönbség változás főleg a dobhártyákat viseli meg. Ennek köszönhetően egész furcsa hangokat véltem hallani a motorból, ami csak az említett érzékszerv játéka volt.

Ezért a helyért sajnos elég sokan meg vannak bolondulva. Na nem budapesti dugókat kell elképzelni, de azért néha útban voltak a felfelé küzdő autók, akik lefelé sem voltak sokkal mozgékonyabbak, tetézve csigaságukat a ferrodol köddel, amit maguk után húznak. A Ferenc Jóska csúcs (Franz-Josef höhe) parkolója 2369 méter magasan van, hihetetlen kilátással a Grossglocknerről induló gleccserre. Ide le lehet sétálni, de a lustább fajta motoros inkább itt is a siklót (Gletscher-bahn) választja. Látva a hómezőn kószáló hangyányi embereket kicsit megdöbbentünk, hogy a végállomástól is még milyen messze van a jég, de nekivágtunk. Útközben kiderült, hogy 1969-ben még alig kellett volna néhány métert ereszkednünk, de az éghajlati anomáliáknak köszönhetően igencsak összement a jégmező. Azért nem kell nagyon berezelni, aki jövőre megy, az is talál még itt több millió éves fagyott vizet, mert így is hatalmas, a mélysége még mindig kb. 150 méter!

Épp csak elindultunk tovább, mikor egy újabb motorost invitáló tábla mutatta, hogy szabad az út az Edelweis (havasi gyopár) csúcs 2577 m magasan épített parkolójába. Ne hagyjátok ki! Brucknál ér véget a Grossglockner Hochalpenstrasse. Itt kellően megéhezve egy órát vártunk a helyi étteremben megrendelt rántott gombánkra, amikor meguntuk a veszteglést, és italfogyasztásunkat kifizetve megköszöntük addigi szolgáltatásaikat. Ne menjetek ide:

Az este a tiroli Gerlosban ért.(161 km)

Következő szakasza Innsbruckon át Neuschwanstein meseváráig vezetett, de azt már legközelebb mesélem el.