Tortazabálás Brinkmann professzornál

Másnap először pékséget kerestünk majd észak felé motorozva elértük túránk legészakibb pontját. Wildbach üdülővárosának nehezen megközelíthető központjában megreggeliztünk, aztán a 294-es úton délnek fordultunk. Ez az út az egyik legszebb élményünkként marad meg, kiváló minőségű, széles aszfalton, magas fák között motoroztunk a délelőtti napsütésben Freudenstadtig. Szombati nap volt, piacnap, és itt található Németország legnagyobb piactere. A házak négyszögletesen veszik körül a teret, ahol a vásárlás helyett inkább az árnyékban kerestünk menedéket. Rövid megállás után nem a főúton motoroztunk tovább, hanem mellette, a Zwieselberg alatt Schenkenzellig. Innen Tribergig mentünk, ami a kakukkos óra fővárosa, és itt van Németország legmagasabb vízesése is, 163 méter magas. Mellette van Schonachbachban a világ legnagyobb, ház nagyságú kakukkos órája. Nemrég a szomszédos faluban, Schonachban állítólag még nagyobbat épített egy helyi mester. Mi mindkettőt megnéztük, elég nagy volt mind a kettő. Akit érdekel, az még megnézheti Albert Schweitzer házát is, a közeli Königsfeldben. A látnivalók után Furtwangenben keletre fordultunk Donaueschingenbe, a Duna-forrást megnézni. Az erdő lassan elmaradt mellőlünk. Donaueschingen már síkságon fekszik, a forrást egy park közepén találjuk. Igazából egy szépen kiépített kút, mi nem találtuk nagyon érdekesnek, bár a magyaroknak kötelező program, ha a Fekete-erdőben járnak.

Visszamotoroztunk a Breg patak szép völgyén keresztül az 500-as útra. Éppen egy legelő szélén gyönyörködtünk a panorámában, amikor a helyi gazda quaddal meglátogatott és megkérdezte, hogy „ugye nem akarunk itt éjszakázni, mert…” Egyébként sem állt ez szándékunkban, ennyi vendégszeretet láttán után meg még kevésbé, ezért délnek fordultunk, és megkerestünk a Höllental (Pokolvölgy) híres szakadékát, a Ravenna-schlutot.

Este Oberried felső végén egy remek étteremben megvacsoráztunk, majd megint a hegyeknek fordultunk, és egy sípálya mellett találtunk nagy nehezen szállást. A nehézség oka az általánosan hasznosított legelők voltak, mindenütt villanypásztorral védett legelőket találtunk, kerítésbe ütköztünk, szabad helyet végül egy sílift állomása mellett leltünk.

Másnap reggel lemotoroztunk Todnauba, aztán megint fel a hegynek. Egy rövid, de annál szebb szakasz után meglehetősen elegáns helyen reggeliztünk az oberwiedeni elágazásnál. Ez a környék is meglehetősen kedvelt motoros hely, folyamatosan érkeztek a motorok. Innen egy másik úton mentünk vissza Schönau faluba (sajnos nem tudunk útszámról infót adni). A legmagasabb Fekete-erdei hegycsúcsra (Belchen 1414 méter) nem tudtunk felmenni, mert a csúcsra vezető utat lezárták. Ezért Schönauból egy lezáráson átvágva Müllheimbe motoroztunk. A lezárásnak köszönhetően egyedül mi lehettünk csak az úton. Müllheimben római fürdők vannak, de miután megint kezdett meleg lenni, nem vágytunk annyira a forró fürdőre...

Tegernauban balra fordulva - kicsit érintve a reggeli útvonalat - Staufen felé motoroztunk, igazi erdős, völgyes szakaszon, eredeti Schwarzwald stílusú házak mellett. Onnan a Münstertalon keresztül visszamotoroztunk a reggeli oberwiedeni elágazásig. Remélem, hogy aki olvassa ezt a rengeteg kis falunevet, térképpel eligazodik rajta. Itinert nem készítettünk előre, de akinek kell az írjon, megpróbálunk összeállítani egyet.

Tamás innen kuplung nélkül jött, mert a kuplungbowden feje leszakadt. Vasárnap délután hiába is kerestünk volna műhelyt, maradt a motorozás, csak lassabban. Megkerestük a helyi ADAC (német autóklub) ügyeletét, van-e a közelben szerelő. Nem nagy a hiba, csak fejet kell tenni a bowdenre – azt lehet csavarral ideiglenes megoldásként is. „Tegyék trailerre a motort, vitessék el a legközelebbi motorműhelybe és várják meg a holnapot” - hangzott a perfektnek tűnő tanács. Az ügyeletes német szakember tanácsát nem fogadtuk meg, délnek fordultunk.

Lassan kifelé mentünk az erdőből, maradt egy kis rész – a délnyugati – ahol a bowdenfej miatt több bejáratlan utat hagytunk. Schöpfheimen keresztül értünk a Rajna völgyébe, ismét vissza a forróságba, majd vissza Zürichbe. Másnap Tamás kuplungbowdent keresett és cserélt a városban, és svájci körútra indult, amiről már egy másik túrabeszámolóban olvashattok. Visszafelé Magyarországra a motor ismét az autószállító vonatra került Feldkirchben. A vonat este 22:20-kor indult, 7:30-kor volt Bécsben, majd rövid motorozás után délben értem Budapestre. A megtett 1100 kilométer alatt a Fekete-erdőt tüzetesen bejártuk, a négy nap erre elegendő is volt. Ha esetleg több múzeumot, vagy látnivalót akarnátok beiktatni - erre a Schwarzwald minden lehetőséget megad -, akkor mindenképpen több napot kell terveznetek.