Csanda Kapitány és barátai

2001.07.02. 18:46
A találkozó szervezése már időben elkezdődött. Mindenki értesítve lett időben, ki telefonon, ki e-mailben esetleg személyesen. A jelentkező résztvevők száma is kedvezően alakult a körülményekhez képest. Amennyiben az időjárás is kegyes hozzánk akkor szép hétvégének nézünk elébe.
 
   
    Panoráma a találkozóra

Kegyes volt!!
A szombaton reggel az indulásnál már a megszokott problémák jelentkeztek. Én már háromnegyedóra késéssel érkeztem az első találkahelyre, ahol már fenték a kést a torkomnak. Azért szívesen láttak, mert csak 1 órája várnak beöltözve rám. A többi jelentkező helyett csak egy SMS várt, hogy a második állomásnál a Budaörsi úton az egyik nagy márkakereskedés előtt várjuk meg őket. Ők időben ott voltak így hát egy kicsit vártak ránk. A következő megálló a Budaőrsi benzinkút volt. Természetesen a mi csúszásunk sem volt elegendő arra, hogy az ide megbeszélt találkozóra ideérjenek. Gyors telefonálás után kiderült max. félórát kell várni rájuk, ugyanis elveszett a patentszem a láncról.

Ennyit a korai indulásról!
Végre indulunk. Még egy percet várunk, hátha NaNa is eljön_
Az autópályán mellettünk már kb. 50 motoros haladt el gyanúsan a másik irányba. Lehet, hogy mégis Kaposvárra kellett volna menni?
Start. Felbőgnek a gépek. Végre indulunk. Az idő kellemes, a forgalom viszonylag csendes. Kényelmesen 1 óra alatt leérünk. Kis csapatunkhoz egy másik társaság is csatlakozik félúton.

Már képzeletben hallom a gyorsulási verseny hangját, az esti koncertről, egy jó kis gulyásról, és egy pár korsó sörről elmélkedem. A többiek egy kicsit elhúznak, gyorsan előhalászom 100-nál a fényképezőgépet, és utánuk eredek. Nem szerencsés menet közben fotózgatni, de azért megtalálom a kedvező alkalmat és készítek egy-két képet. Már közel a cél. Egyre inkább be vagyok sózva. Már alig várom, hogy odaérjünk. Bámészkodom, és megint lemaradok egy kicsit. Élvezem, hogy én vagyok a sereghajtó. Akkor látom meg a Tatabánya táblát a kanyarban. Itt már baj nem lehet! Itt vagyunk.

De a ROBI mit csinál előttem? Miért pont itt kell megállni? Miért megy az útpadkán? Valószínű lassít és megáll. Vagy mégsem. Tovább megy a fűben. Itt baj lesz. Egyszer csak eltűnik. Elhaladok a nagy gaz mellett és keresem, hogy hol van. SATU FÉK!!! A gaz mögött 3 méteres árok a barátom pedig a motorral együtt benne. Azonnal leugrok a motorról és rohanok felé. Itt bizony bekövetkezett a KRACH, amitől minden motoros fél. Ránézésre nehéz eldönteni mekkora a baj igazán.

 
   
 

- MI VAN? VEDD LE A BUKÓT! FÁJ VALAMID?
Az árokba fúródott motor még jár. Addigra a másik szemtanú is visszaér. Ketten óvatosan feljebb cibáljuk, levesszük a bukót. Hála istennek csak a lábát fájlalja. A nadrág térdnél szétszakadt. Sajnos itt van sérülés is. Azonnal mentőt kell hívni, lehet komoly is. A rendőrséget tárcsázom ijedtemben, és nagy nehezen el tudom mondani hol is vagyunk. Kapcsolja a mentőket és küld egy járőrt - ígéri az ügyeletes.

Addig a csapat tagjai is visszajönnek, és segítenek kihúzni a motor tetemet a gödörből. Pár perc és itt van a rendőrség, egy perccel később a mentő is. Addig én többször végigsétálok a nyomvonalon, hogy hol volt a hiba? A hiba az árok volt. Ha az nincs ott, simán vissza lehet kanyarodni az útra. Peregnek az események. Még gyorsan szólok az otthon maradt barátnak. Ne este induljon utánunk, hanem most és teherautóval. Kicsit értetlenkedik: "Máris lemexszeltétek a gumit?" Gyors magyarázkodás, azt ígéri, azonnal indul. A sérültet közben ellátják. Beültetik a mentőbe és elindulnak vele. Engem kihallgatnak és jegyzőkönyvezik az elmondottakat. Aztán mindenki szép lassan elmegy. Itt állunk a törött motor mellett, és várunk hogy a teherautó megérkezzen.

 
   
   

KI TUDJA, HOVÁ VITTÉK A SÉRÜLTET? A mobilját próbálom hívni, mondja meg, hogy hol keressük. A telefont egy női hang veszi fel. Talán az ápolónő? Nem. ÉLETE PÁRJA. A telefon otthon maradt a lakásban. Mit is lehet ilyenkor mondani? Velem jött el motorozni és most én hívom. Egy kicsit össze kell szedni a gondolatokat. Úgy néz ki, nyugodtan fogadta a sajnálatos hírt. Mikor leteszem a telefont, kezdek kicsit rettegni. Hogy fogjuk itt megtalálni? Nincs idő gondolkodni.

Pécsről is megérkezik az egyik társunk. Aztán a teherautó is megérkezik. A motort felerőlködjük a dobozba, és irány a kórház keresése. A benzinkútnál eligazítanak. Meg is találjuk a kórházat az itiner alapján. A portánál nem tudják, hogy kiket hoztak be. Már van itt több motoros is. Másnak is volt balesete a hétvégén. Berohanok a betegfelvételre és meglátom barátunkat, aki ott búslakodik egy tolószékben. Hála istennek akkor nagy vész nincs. Állapotfelmérés, mi hol fáj? A röntgen leletre kell várni. Megbeszéljük, hogy a sérült motort hazavisszük. Elrohanunk és megkeressük a találkozó helyszínét, hogy a motorjainkat letegyük. A motorok biztonságba helyezése után gyors sátorverés, és valami harapnivaló arcba helyezése után ismét a kórház a célállomás. Kiderül itt nem lesz hazamenetel. Egy hét kórház a minimum, meg egy kis műtét, amihez mikor odaérünk, barátunkat éppen felkésztik. Gyorsan levideózzuk, legalább otthon meg tudjuk mutatni, hogy is van.

Indulás Pestre! Majd motorral jövünk vissza. Rohanás az egész nap.
Hét óra, mikorra visszakeveredünk Tatabányára. A programoknak természetesen már majdnem vége. Itt az ideje nekünk szervezni valamit. Eszem-iszom, dinom-dánom kellene, hogy eltereljük egy kicsit a figyelmünket. Most van egy kis idő szétnézni, hol is vagyunk igazán.

 
   
 

JÉ, EZ EGY KIVÉNHEDT STRAND! Medence félig vízzel. Kérdezősködés mi volt a program? Halfogó verseny kézzel, tojásdobálás_ A vízen látszanak a nyomok. Ebben nem lesz éjszakai fürdés, pedig a hőfok jó lenne. A élelmiszer beszerző körút hamar véget ér. A strandon lévő büféket lehet támadni. Mivel nincsenek sokan a sorban állás kibírható. Az árak a strandoláshoz vannak igazítva. Találunk még egy kis pörköltet, amihez a galuska elfogyott. Lealkudjuk az árat egy kicsit. Valószínű a melegítés ára is le lett véve, mert kicsit langyosan kapjuk meg. Azért a nagy ijedtségre megesszük, és utána iszunk a sérült egészségére is.

Láss csodát!!! Még egy program kerekedik. Motorhangerő verseny. Na ezt már nem hagyjuk ki. Végigszenvedjük. Itt aztán volt minden: kétütemű, chopper, streetfighter, enduro. Kismenő-nagymenő. Hát végre ezt is megnyerte valaki! Utána indultak a koncertek. Persze a Blues Company-t várta a nagytöbbség. Addig szétnéztünk a táborban, és a sátrakat is sikerült felvernünk. Mindenki a büfék előtt tolongott, és próbálta a hangulatát fokozni némi itókával. A fiatalok később elkezdtek mexelni és erejüket próbálgatni. A medencében pedig a vállalkozó szelleműek a ruhás fürdést gyakorolták. Később ehhez felhevült hölgyek is csatlakoztak, persze fürdőruhában. Aztán csanda kapitány is megérkezett és egy adag vörösbort helyezett el némi szilárd táplálékkal kiegészítve a medencében.

 
   
   

Ezután kezdődött a vízi mexelés. Beemeltük a medencébe a gépeket és a vízben bohóckodtak a jelentkezők. Ez a rendezőknek nem annyira tetszett. Kb. 5 perc múlva már véget is vetettek a mókának. Nem is baj, mert indult a várva várt Blues Company. Ezt rekordmennyiségű ember nézte végig. Mikorra véget ért már nem bírtuk tovább a gyűrődést. Eltettük magunkat másnapra, illetve aznapra.

Hideg volt az éjszaka, megviselten ébredtünk reggel. Egy finom reggeli elfért volna megviselt gyomrainkban. Sajnos arról le kellett mondani, csak valami ipari hulladékot tudtak reggelire felszolgálni. Így aztán bementünk a kórházba, hogy az ottmaradóktól elbúcsúzzunk. Pár perccel később a vasak nyergében elhaladtunk a Tatabánya TÁBLA mellett. Lassan megfontoltan nyomtuk hazáig, ahol már vár egy kád melegvíz, és valami ehető étel. Mindenkinek jó utat kívánok, és a kanyarokban sok szerencsét!!!