A műlábat már kinézted?

2010.07.28. 03:13
273 hozzászólás
Nem az a jó motoros, aki a szerpentinen mindenáron leelőzi az erdőgazdaság Kamazát, hanem az, aki önuralommal képes kivárni, hogy biztonságosan lehagyhassa a kormozó dögöt. Ugyanez érvényes a ruházatra is: nem az a vérmájer, aki félmeztelen testtel védekezik a hőség ellen, hanem az, aki kibírja motoros csizmában. Ha kell, izzad, esti lábszag ide vagy oda.

Nekik legalább megmarad a végtagjuk, ami képes megbüdösödni, és nem csak a fantomfájdalom emlékeztet arra, hogy igen, valaha volt ott valami gombásodásra hajlamos. Igen, most azokat a szerencsétlen majmokat ostoroznám kicsit, akik strandpapucsban motoroznak. Az ember azt hinné, hogy már eltűntek, de elég hétvégén kinézni, azonnal csapatosan jönnek.

Istenem, ha legalább valami tornacipő lenne rajtuk, akkor már fel sem kapnám a fejem. Az legalább részben megvéd a méhektől, darazsaktól és a kőfelverődéstől, amiben nem a csípés vagy a horzsolás a veszélyes, hanem a reakció, amely a becsapódást követi, a pillanatnyi figyelemkiesés, ami alatt nem egy métert tesznek meg, hanem mondjuk úgy huszonötöt–ötvenet. Tulajdonképpen a fájdalomtól félig bénán. Hogy a végén, ha úgy adja, teljesen megbénuljanak.

Láttak már olyat, amikor a meztelen láb a motor alá szorul, és együtt csúsznak? Az érdes aszfalt, mint egy bazi nagy flexkorong szedi le a bőrt, a zsírt, a húst majd a csontot is, pár méteren a fél lábat képes véres pépként felkenni az útburkolatra. Persze mindig arra hivatkoznak, hogy nem is mennek gyorsan; naná, biztosan az alteregójuk vezet, amikor lobogó atlétában meg klottgatyóban elcsattannak szemre úgy százhatvannal.

A komolyabb sérüléshez pedig még száguldani sem kell. A kiálló részek nagyon könnyen sérülnek. Ismerek olyat, akinek egy hegyikerékpár pedálja tépte le két lábujját, mikor a kereszteződésben kihajtott elé valami önjelölt hajtipajti. Érdemes szót ejteni arról a tipikus helyzetről, amikor valaki reflexszerűen letalpal: a vietnámi stricipapucs pántja szakad, a motoros talpáról pedig huss, eltűnik a bőr – vajon belegondoltak egyszer is abba, hogy milyen kellemetlen azért szenvedni fél évet, mert éppen heged a seggről a talpra átplasztikázott bőrfelület?

A klasszikus bokatörést se hagyjuk ki: könnyen elcsavarodik a láb. A motoros csizma ugyebár alapból védi a boka mindkét oldalát, képes megvédeni a végtag épségét. A sípcsont védelme sem mellékes: ha már nem bírja ki a pozőr barma csizmában, legalább sípcsontvédőt és térdvédőt húzzon a sportcipő fölé, heteken át tartó lábadozástól kímélheti meg önmagát.

Tavaly egy német bíróság arra hivatkozva fizettetett a baleset elszenvedőjének jóval alacsonyabb kártérítést, hogy a sérüléseinek mértéke jelentősen kisebb lett volna, ha normális, a sebesség indokolta védőöltözetet használ. Valószínűleg ez a gyakorlat elterjed, de többen szorgalmazzák, hogy a kórházi költségeknek is tükrözniük kelljen a balfasz-faktort. Magyarán, ha olyan hülye valaki, hogy azért kell műteni a lábát, mert nem volt képes felvenni legalább egy bakancsot, akkor fizessen. Valamennyit. Sokat.

Persze ez extrém, hisz minek büntetni azt, aki már így is siklik a szopórolleren. Feltehetőleg egy, a saját hülyesége miatt megsérült motoros már nem követi el még egyszer ugyanazt a hibát, és máskor csizmát húz, ha még van mire és van miből – a magyar munkapiac nem a rokkantak támogatásáról híres.

A magam részéről ugyanúgy büntetném a zárt cipő meg kesztyű nélkül (ó, ez egy külön kirohanás tárgya) motorozókat, mint azokat, akiket sisak nélkül kap el a rendőrség. Azon túl, hogy maguknak kárt okozhatnak, áttételesen másokat is megvágnak – gyógykezelésük költségeit valahonnan el kell szipkázni.

Ne legyen kivétel és mellébeszélés. Nem elfogadható, hogy csak elugrok ide vagy oda. Ha olyan közel van, menjen gyalog, amihez tényleg jó a papucs meg a szandál, minden máshoz ott a zárt lábbeli. Ne legyen senki lusta befűzni vagy becsatolni – az a kis pluszhajolgatás ne legyen már visszatartó tényező. Mankóval tipródni és műlábbal kajtatni sokkal rosszabb lesz.