Halott motoros. De ki az áldozat?

2010.12.22. 08:18 Módosítva: 2010-12-22 11:12:43
0 hozzászólás
A közelmúltban szomorú és értelmetlen haláleset kapcsán ítélkezett a Pest Megyei Bíróság: két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott a Köztársasági Őrezred tiszthelyettesének halálát okozó péceli férfi.

N. Zoltán 69 éves nyugdíjas 2008. február 23-án nem ölni akart. Területét védelmezte az autósok, a fatolvajok, a gyanús szándékkal bóklászó gyalogosok elől, de a kifeszített drótkötélbe egy terepmotoros hajtott bele. A kitaposott földút fölé nagyjából hetven centiméter magasságban sárga szalagokkal jelzett drótkötélet feszített, amelyet behajtani tilos táblával is nyomatékosított. A tanúk szerint a figyelemfelkeltő jelek nem voltak eléggé láthatóak – a szolgálaton kívüli 29 éves maglódi rendőr sem vette észre. Körülbelül hetvennel ment neki a kötélnek, amely a villáról felcsúszva karjának, majd a nyakának ütközött. Miután elesett, pár másodpercre még felállt, majd törött nyakcsigolyája miatt holtan esett össze.

Az esettel foglalkozó hírünket napokig kommentelték, több százan fejtették ki véleményüket. Van, aki a motorost védte, más a telkét féltő nyugdíjast. Szerkesztőségünkben is nagy vita alakult ki, Motordokink és Bende hosszú ideig marakodtak. Végül mindkettőjüket megkértük, írják le véleményüket – önök szerint kinek van igaza?

Más kárára ne sportoljunk

Igazán szomorú hír, senkinek a halálát nem kívánom, hiszen rengeteg fájdalom, áldozat és szeretet, míg valaki felnő, a szerető családja ott marad gyerek vagy apa nélkül, tragédia, rettenet, hideg veríték. Nincs borzasztóbb, mint elveszíteni valakit, aki fontos, aki nélkül nincs tegnap és holnap. Tehát nem értek egyet azzal, hogy emberek értelmetlenül haljanak.

Ugyanakkor azzal sem értek egyet – és nem ez az első eset hazánkban –, ha valaki magáénak érez valamit, ami nem az övé. Legyen az uborka, autó vagy csak földút. Ha a konkrét fizikális védelem híján nem tartja vissza az elbitorlót sem törvény, sem jóérzés, akkor felhúzott szemöldökkel állok az eset előtt, ahogy most is.

Ön jó néven venné, ha a nappalijába bejönne a szomszéd Pistike távirányítós helikopterével, és lekaszabolná a kristálycsillárt, vagy benyúlna a hűtőbe és megenné a sonkát? Ugye kérdőn nézne? Esetleg akkor is ellenérzései volnának, ha Pistike pár év múlva a kocsiját veszi kölcsön? Akár vissza is tankolja, össze sem töri, tehát közvetlen anyagi kárt nem okoz, már azon kívül persze, hogy eszébe jut olyat használni, elvenni, ami nem az övé.

Na itt ugyanez a helyzet. Ott az uborka a kertben, a parizer a hűtőben, ott a földút a birtokon, ha másé, és nincs megengedve, akkor nem használjuk. Főleg ha szólt, hogy ne használjuk. Mert az az övé. Aztán meg pislogunk bután, ha egyesek lakatot tesznek a hűtőre, villanypásztorral védik az uborkát, vagy drótkötelet feszítenek ki keresztben a saját kertjükben, ha zavarja őket a hangos, büdös, idegen. Vagy a halk, vagy a gyalogos, vagy a lovas, vagy bármilyen idegen, akinek nincs ott keresnivalója.

Tessék felfogni: ha sportolni akarunk, olyan helyre menjünk, ahol lehet sportolni. Ha nincs ilyen hely, akkor más kárára ne sportoljunk.

Bende Tibor

Kompromisszum kell, de ki engedjen?

Kinőttük a Földet, és nem tegnap - már jó ideje kicsi nekünk a bolygó. Csak úgy tudunk boldogulni és játszani, ha valaki megengedi, hogy egy kicsit az ő kárára tegyük. Amikor zenét akarunk hallgatni, a panel-szomszéd nem alszik. Amikor az udvaron teregetünk, átellenben nem tüzelik az avart. Amikor a fogaskerék foga közeledik, párjának, a fogároknak kell jönnie – így nem akad össze a gépezet. Pontosan ez van, illetve ennek kellene lennie az élet más területein is.

Ha valaki keményít és nem enged, súrlódás és összeakadás lesz a vége.

Sajnos a terepmotorozással is így van. El kell fogadnunk, hogy valakinek kompromisszumot kell kötnie, valakinek engednie kell. Ez nehéz feladat, egyetlen orvosság rá az intelligencia és a felismerés, hogy máshogy nem lehet.

Vagyunk többen, akik szeretnénk terepezni, de nem tehetjük, mert nincs rá tér. Illetve van, csak aki azt gondozza és fenntartja, nem képes a kompromisszumra, nem tud úgy gondolkodni, hogy: „emberek, itt ne motorozzatok, mert itt kuruttyol a tüsszentő barnavarangy, de ott van egy másik terület, oda mehettek. És kérlek titeket, csak ott menjetek. Igaz, hogy ott meg az egyszikű sápatag árvalányhaj nő, de azt nem zavarja a hang, ennyi áldozat belefér.”

Akiben felmerül a kérdés, hogy minek motorozni, miért kell terepen száguldozni, megint le van maradva egy körrel. Nem kell, de vannak páran. akik ezt szeretnék csinálni, ahogy egyesek vadászni, lovagolni meg horgászni szeretnének. Ehhez pedig nekünk teret kell biztosítani, mert ha nincs biztosítva, akkor a motorosok egy része arra megy, amerre úgy ítéli meg, hogy neki megfelel, pedig lehet, hogy a tüsszentő barnavarangyra hajt rá, vagy valaki dróttal és ne adj' isten ipari árammal védett magánterületére.

Ezt más országokban, például Olaszországban nagyon jól megoldották, még Toscana erdeiben is lehet motorozni, a kijelölt területen és úton. Aki máshol sportol, azt joggal és nagyon szigorúan büntetik. Ehhez az kellett, hogy legyen kijelölt terület és valaki kompromisszumot kössön. Sajnos máshogy már nem megy.

Göbölyös Zsolt

Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?

Tegye meg a publikáció blogposztján!