VMax a felismerhetetlenségig

Ezzel nagyjából ki is fújt a fekete korszak: pirosat akartam. Zsolti azt mondta, ne paprikapiros, hanem R1-piros legyen. Oké, így én. Ezután kicsit csodálkoztam, hogy bordó lett. Szívem szerint ki se fizettem volna, mert ki a rosseb beszélt itt bordóról? Na mindegy, ha most megint szétszedjük, visszamegy a sértett, kelletlen fényezőhöz, lőttek a szezonnak, úgyhogy gondoltam, ennyit már kibírok. Kárenyhítésként rendeltem az Indiánéknál egy birodalmi japán zászlót az oldaldeklire.

Ez lett az, ami az állapotról fennmaradt egyetlen képen látható: még a színét is sikerült elkúrni (fehér alapszín kellett volna, nem fekete). És ezt így hogy?! Kérdeztem az Indiánt. Hát, a festőknek nem volt kedvük festeni. Mert nem volt pénzük, vagy mi, és nem voltak motiváltak, hogy ingyé’ dolgozzanak. De hát mikor mondtam én olyat, hogy ingyen kell?!

Na mindegy, ez a motor egyre hányásabb lesz, bár Zsolti időközben kicserélte a faridomot egy egész jóra, LED-es lámpákkal. És valaki, hogy ingyér’, vagy pénzér’, már nem is emlékszem, megcsinálta az oldaldekli japán zászlóját fehér alappal. Ebben a felállásban indultunk északnak, Zakopane, Krakkó, majd Ostrava, Cesky Krumlov, Linz.

Az első villa feketére szintereződött, és mivel az első villához már nem illett a régi seprenyő-lámpa, Zsolti határozott tiltakozásom ellenére rakott rá egy dupla, ufószerű műanyagot. Mindig mondtam, hogy ronda, ő viszont általában hozott egy tanút, aki megdicsérte.

Hopp, és 2007 augusztusában már rajta volt a Garmin Zumo is: lett egy ronda, bordó, a felismerhetetlenségig átépített VMaxom navigációval.

És egy homályos kép az egyik leghalottabb projektünkről, a Jedi-kapcsolóról, amivel ki lehet lőni a boostert, és akkor alul jobban húz a VMax. Nekem nem jött be, és a VMax is egyre szarabbul ment. Viszont Zsolti a hátsó féknyerget felülről átszerelte alulra, hogy jobban mutasson a kerék.

Viszont a kékes lámpákat annyira gyűlöltem, viszont Zsolti annyira szerette, hogy a Gigamachine-nél vettem egy dupla, kerek krómozottat, amit Manson, Zsolti időszakos spanja rakott rá fel titokban. A lámpával meg vagyok elégedve, de nem világít erősebben, mint egy foszforeszkáló Szűz Mária.

Miután lefosztottam róla a festhető elemeket, akkor láttam csak, milyen ügyes kis bobber volna.

Utáltam ezt az átkozott bordót, úgyhogy egyértelmű volt az újabb színváltás, végülis az előzőt se írattam át a forgalmiban. Hogy mi legyen, az is egyértelmű: gyöngyházfehér. A Karotta korábban az elnökit is ezzel festtette át – van vagy tízféle gyöngyfehér, de mivel ezt már láttam, én is a bianco Fujit választottam. Művész Zoli csinálta, a festményekkel együtt. Igazából csak az sikerült jól, amit konkrétan meghatároztam, mint feladat: a Fudzsi szan bambusszal, vízeséssel és két db darumadárral. Az oldaldeklik lehet, hogy festőművész-szakmailag jók, de sajnos nem igazán mutatósak. A cseresznyevirágzás kicsit micimackós, a japán juharlevelek a forgószélben (kami kaze?) is elég semmilyenek.

Összeraktam, de akkor megkezdődött a nagy 2008-as műsor, mégpedig a hátsó keréken elváló hegesztéssel (nem Zsolti hegesztette, neki van két évvel ezelőttre alibije: egy éve vette a hegesztőgépet). Zsolti kitalálta, hogy csináltassunk új kereket, lakik a közelben egy profi CNC marógép. Hetekig túrtam a netet, mire megtaláltam a megfelelőt, Slicer2 fantázianévvel. Fotó alapján tökéletesen meg is csinálták, de akkor már Zsolti kezdett nagyon nem bírni magával, és egyre gyakrabban hajtogatta, hogy a hátsó futóművet át kéne építeni egykarúra. Mert akkor látszana a hátsó kerék, melyhez, akárcsak az elsőhöz, a küllőkhöz illeszkedő fazonú féktárcsát is mart.

A 2008-as nagy VMax-sláger a fuldoklásos leállás volt. Annyira idegesítő volt, hogy azt mondtam, Zsolti, kihozom ezt a szart, legyen meg végre, mi okozza a hibát, és bánom is én, építsd át egykarúra. Mire meglett a benzinellátás akadozásáért felelős, törött jeladó, meg az ugyanezt a hibát más módszerrel előidéző drót, már lassan meg is lett a félkar, Hondából kiműtött kardánnal, olyan áttétellel, hogy 5-ösben 130-nál mindössze négyezret forog a főtengely.

És mire kész lett az új kerék, az egykarú futómű, felkerültek a Kuryakin tükrök és végre nem állt le a motor a legváratlanabb pillanatokban, az is eldőlt, hogy a kipufogóval valamit csinálni kell. Hiszen méltatlanul sokat takar a gyönyörű kerékből. Mi legyen? Supertrapp? Az nekem nem tetszik.

A kipufogóvég a mérnöki tudás és a szárnyaló fantázia diadala. Az alapötletet a kormányvég adta, a nehézség annyi volt, hogy egyrészt félgömb legyen, ugyanakkor kicsit csúcsos, egyszersmind elférjen rajta hat lyuk. Zsolti sokat sejtetően azt mondta, hogy egyrészt büszke rá (és joggal), másrészt nem csodálná, ha a jövőben elszaporodnának a motorokon az ilyesmik. Egyvalamiről egyelőre nem találtam képet. A plexi kuplungfedélről van, de arról az állapotról nincs, amikor még nem füstölt el abban is egy drót, és még pirosan világítottak benne a LED-ek.

Hogy mennyibe került mindez? Nem tudom, de az ilyen projektekben szinte létfontosságú, hogy nem szabad összeadni a tételeket, sőt: a legjobb, a fizetés után azonnal megfeledkezünk minden egyes részösszegről.

Persze továbbra is egy kissé beteges. Pár tank benzint elmotoroztam vele, és valami olaj megy valahonnan a hátsó kerékre, nem sok, de megy. És valami tömítés is elfosta magát, mert jobbról van egy kis olajlecsapódás a motoron. Szóval majdnem kész, de igazából akkor lesz kész, ha jövőre megveszem az új XJR 1300-ast, és a VMax-ot csak afféle hétvégi showbike-nak használom. Mert nyilvánvalóan sose lesz kész.