Ügyvédek ugrottak a Yamaha bukfencező orrszarvújára

2009.04.19. 00:42

Gondolták a Yamahánál, hogy kifejlesztenek egy olyan járművet, ami mozgékony és terepálló, mint egy ATV, miközben két ember és pár száz kiló teher szállítására is alkalmas. A gondolatot tett követte, és megszületett a Rhino, ami nevével ellentétben nem orrszarvú, inkább öszvér. A Rhino úgy fest, mintha egy jól fejlett quadot kereszteztek volna egy kezdetleges pickuppal.

Az egyhengeres motor fölött formatervezett tető feszül, a bukókerettel védett utastérben két ember ülhet egymás mellett, mögöttük kis, kétszáz kilónyi teher szállítására alkalmas plató található. A keskeny nyomtávú futóművek végén terepmintás abroncsok harapnak a talajba, természetesen mindkét tengely bekapcsolható a hajtásba, és differenciálzár is van. Ha én farmer lennék Új-Zélandon vagy erdész Svájcban, nem nyugodnék addig, amíg szert nem tennék egy Rhinóra, amit szemmel láthatóan az Isten (bocsánat, a Yamaha) is strapabíró, praktikus munkagépnek teremtett, és amely a tesztek tanúsága szerint a side by side kategória élmezőnyébe tartozik.

Ám az Amerikában tervezett és 2003-ban 660 köbcentis, léghűtéses motorral piacra dobott Rhino munkagép helyett játékgép lett, a vevők ugyanis gyorsan kitapasztalták a törpe terepjáró elismerésre méltó képességeit. A Rhino imponáló lelkesedéssel és magabiztossággal törtet át árkon-bokron, sivatagon és patakmedren, így gyorsan rákattantak azok, akik szabadidejük egy részét a maradék természet feldúlásával szeretik eltölteni. Az időközben háromféle motorral piacra dobott típusból hat év alatt 145 ezer darabot értékesítettek az USA-ban – ez arányaiban annyi, mintha Magyarországon 5000 Rhino verné a port a földutakon.

A járművük határait feszegető kíváncsi felhasználók közül sokan szembesültek azzal, hogy ez a határ olykor váratlanul közel van: a keskeny, 140 centiméter nyomtávú Rhino egy erős gázfröccsel kísért hirtelen kormánymozdulatra, avagy nagyobb sebességű kanyarodás közben lelkesen az oldalára veti magát, sőt, rövid, 191 centis tengelytávja miatt bukfencezésre sem nehéz rávenni.

Sok quad mutat hasonló tulajdonságokat – csakhogy azokról ilyen helyzetben egy ügyes motoros jó eséllyel le tudja vetni magát, míg a Rhinóban tartózkodók a keskeny fülke fogságában cselekvésképtelenül kénytelenek tűrni az eseményeket.

Ha a régebbi gyári fotókat nézzük, rögtön kiszúrjuk, hogy az ülések mellé és a bukócsövekre szerelt kapaszkodók egytől egyig a veszélyzónában vannak, és a jelképes tető semmit sem véd borulás esetén. Tipikus rhinós sérülés, hogy borulás közben a bent ülők reflexszerűen kirakják a lábaikat és a kezeiket, aminek az eredménye végtagtörések garmadája. Fokozná a biztonságot, ha a bent ülők bekötnék a biztonsági öveket, és bukósisakot viselnének, de a Rhinóval vagánykodó polgárok ettől rendszeresen eltekintenek.

Az instabil konstrukció és az óvatlan felhasználók egymásra hatásából balesetek sora keletkezett: több százan komolyan megsérültek és negyvenhatan meghaltak – közöttük valószínűleg elenyésző számban voltak erdészek és birkapásztorok. A fogyasztóvédelmi hatóságokhoz érkező panaszokra adott válaszában a Yamaha elhárította magától a felelősséget, arra hivatkozva, hogy a kezelési utasításban és a tulajdonosoknak küldött levelekben is szerepel, valamint sokféle formában és fórumon elhangzott, hogy a Rhino elsősorban veszélyes terepre tervezett munkagép, és a balesetek túlnyomó többsége a rendeltetésellenes használat következménye.

Ebben lehet némi igazság, az internetes fórumokon sok, balesetet szenvedett rhinós maga is elismeri, hogy saját magának köszönheti a bajt. Ám a bajból Amerikában pénzt lehet csinálni, sok bajból pedig nagy pénzt, és az ilyesmiben profi ügyvédek rá is cuppantak a témára. Eddig több mint kétszáz egyedi per indult a különböző szövetségi államokban, és most több ügyvédi iroda is arra törekszik, hogy egyesítse ezeket, és hatalmas kártérítést pereljen ki a Yamahából.

Újság- és tévéhirdetésekben, továbbá az interneten toboroznak újabb ügyfeleket, hogy minél nagyobb lehessen a kárösszeg, aminek harmada az ügyvédeket illeti. A közvélemény megosztott a kérdésben: egyesek szerint ez ismét csak egy olyan ügy, amin a jog emberei jót akarnak keresni, mások szerint a Yamaha igenis hibás és fizetnie kell, mert a sok panaszra a füle botját sem mozdította, holott sok eset bizonyítja, hogy a Rhinók kis sebességnél, sík terepen is képesek felborulni.

A legújabb fejlemény, hogy a termékbiztonságért felelős szövetségi hatóság a perek hatására és a közvélemény nyomására az összes eddig eladott 450-es, 660-as és 700-as Rhino visszahívására és megerősítésére kötelezte a Yamahát. A cég ingyen elvégzi az átalakításokat valamennyi eddig értékesített Rhinón, és a jövőben valamennyi modelljét a módosításokkal kínálja. A szervizekben megnövelik a hátsó nyomtávot, módosítják a hátsó futóművet, oldalajtókat és védett kapaszkodókat szerelnek fel. Plusz a Yamaha minden tulajdonosnak egy bukósisakot ajándékoz, annak az ajánlásnak a szellemében, amely szerint a Rhino vezetői és utasai viseljenek sisakot, szemüveget és motoros védőruházatot.

Mivel a Rhino pár év alatt kultuszjárművé nőtte ki magát az USA-ban, már eddig is számos, köztük a biztonságot is fokozó módosítás és átalakítás volt elérhető a piacon különféle tuningműhelyek jóvoltából. Ezek közé tartozik például a bukókeretek megerősítése, négypontos biztonsági övvel ellátott ülések beszerelése, a fülke ajtókkal történő ellátása, sőt, zárttá tétele, és a nyomtáv megnövelése.

A visszahívás nyomán a Rhino biztonságosabbá válik, a Yamaha bukszája pedig laposabb lesz néhány millió dollárral – a perek pedig további dollármilliókba kerülhetnek a cégnek, amelyet piacvezető öszvére rázós útra vitt.