Anakronisztikus robogó-anomáliák 1.
Mire a robogók elnyerték mai formájukat, sok érdekes átalakuláson mentek keresztül. A mai szemmel csúnyának tűnő extremitások valaha teljesen normálisnak, vagy előremutatónak hatottak. Sok hajdanvolt típus pedig furcsasága ellenére - vagy talán épp amiatt - különlegesen szép.
Ha a robogó-történelem érdekességeit keressük, nem hagyhatjuk ki a Vespát, mert azt a fogalmat, amit ma robogózásnak hívunk, nekik köszönhetjük. Pontosabban a Piaggiónak: sokan nem tudják, hogy a Vespa önmagában csak egy márkanév.
Piaggio MP5 Paperino
Sokak szerint Enrico Piaggio találta fel a robogókat, ami nem teljesen igaz, de az biztos, hogy neki köszönhető a népszerűségük. Az akkoriban luxusszámba menő autók, és a komolyabb szintű közlekedésre nem alkalmas kerékpárok közötti skálán félúton próbált megoldást találni. Ráadásul olyan konstrukció kellett, amelyet a II. világháború után nem túl jó állapotban levő olasz ipar is képes gyártani, valamint nem esik szét a szintén megviselt útviszonyokon.
Így született meg a Paperino (Donald kacsa), amely rögtön meg is bukott: a szakma és a közönség kinevette. Ti is kiröhögnétek, ha állna egy otthon? Nem hiszem: én csak tejbetök módra vigyorognék örömömben.
Piaggio egy repülőgépmérnökkel terveztette át a Paperino-t, aki olyan dolgokhoz mert nyúlni, amihez egy szokásos tervező nem. Így jött létre a frenetikus sikerű utód, a márkanév pedig úgy született, hogy amikor Piaggio meglátta a prototípust, felkiáltott: „olyan, mint egy darázs!” A darázs olaszul Vespa, a darázsgyártás pedig 1946-ban megkezdődött, hogy aztán a maga szegmensében megváltoztassa a világot.
Vespa 125 Corsa "telaio in lega"
A Vespa sikere akkora volt, hogy 1949-ban már versenymotorokat is gyártottak.
Amiért ide beválogattam, az a szokatlan külső: mintha vissza akarna alakulni motorkerékpárrá, legalábbis az előrenyúló tank erre utal - már csak a blokknak kellett volna előre mászni. A Corsa versenyváltozata aluvázas volt, áramvonalas idomzat borította.
Vespa 150 TAP
A harcivespa az ötvenes években készült, a francia hadsereg alakíttatta át tankelhárító eszközzé. Valójában nem a Piaggio gyártotta, hanem licenc alapján a francia A.C.M.A művek. Nem keverendő össze a rajzfilmekben szereplő fiktív A.C.M.E céggel, amelynél a Prérifarkas vásárolja elképesztő eszközeit a Gyalogkakukk meggyilkolásához.
A bátor pilótán kívül fedélzeten tartózkodott egy amerikai gyártmányú, visszarúgásmentes M20-as ágyú is, amely minden bizonnyal jól melegítette a combját télen, egy-két tank kiiktatása után - ma is jól jönne egy ilyen a dugóban. Vagy amikor a BMW-s paraszt és a szemből jövő A8-jobbágy az út közepén megállva cseverésznek, nem zavartatva attól, hogy feltartják a forgalmat.
Auto-futeil
A robogók története korántsem a Vespával kezdődött, hanem nagyjából az autófotellel. Igen, ha megnézed a francia nevet, nyelvtudás nélkül is kijön: valóban guruló fotelnek tervezték. A bicikli kényelmes, motorizált továbbgondolása.
1902-től gyártották négyütemű, 490 köbcentis, lég- vagy vízhűtéses motorral. 3 lóerős volt, és valóban fotelszerű az ülés: háttámlával, fém karfákkal. A kényelem valószínűleg rá is fért, mert ezzel gyorsan odaérni valahova nem volt esélyes.
Ner-A-Car
A Neracarnak (Near a Car, vagyis majdnem autó) becézett típust 1919-ben tervezték, és körülbelül 16500 darab készült belőle 1921 és 1927 között Angliában, illetve Amerikában. A név nem feltétlenül az autók kiváltására utal, inkább szójáték a konstruktőr, Carl Neracher nevével.
Olyan dolgokat tudott, amit mi még a '90-es években is csak csodálkozva néztünk, az akkori übermotoron, a Bimota Tesi 1D-n: függőcsapszeges kormányzás például, amelynél az autókhoz hasonlóan csak a kerék fordul, nem az egész első futómű. De az ötfokozatú dörzshajtásos CVT váltó sem piskóta.
A speciális, autókéhoz is hasonló préselt bölcsővázból adódó alacsony súlypont minden bizonnyal jól kezelhetővé tette. 221 köbcentis kétütemű, majd 255, 285 és 348 köbcentis négyütemű motorokkal készült.
Unibus
Az Unibus mai szemmel szintén különleges: akkoriban előfordult, hogy a repülőgépgyártók kikacsingattak a közútra is. Repülni ugyan nem tudott, de robogónak robogó volt, méghozzá meglepően hasonló a maiakhoz. Ebből is elég egyértelmű, hogy a burkolat-téma a repülőgépgyártásból jött, bár itt nem annyira aerodinamikai elvek érdekében, hanem az időjárás viszontagságait csökkentésére szolgált.
A koncepció pedig szintén az autó kiváltását célozta meg, az „autó két keréken” szlogennel. A 279 köbcentis kétütemű blokk léghűtéses volt, amit eltakart az avatatlan szemek elől a teljes testet fedő alumínium burkolat.
Folytatása következik!