Óda az RS Taichi nyári kesztyűhöz

2012.08.09. 11:55
12 hozzászólás

DSC_0004.JPG

Utólag is nehezen értem, hogyan vehettem meg egy nyári kesztyűt húszezer forintért. Volt egy életszakaszom, amikor kedveltem a drága dolgokat, de ez már valószínűleg akkor is elmúlt. A nyári motoroskesztyű mindnyájunk számára jól ismert műfaj, az árkategória pedig az ötezer forint. Ennyiért adnak egy nyári kesztyűt, ami persze hitvány vacak, de mi más lehetne, ha épp azért szeretjük, mert nincs benne anyag?

DSC_0008.JPG

Nem tudom, hány nyári kesztyűt nyűttem el eddig, de megszoktam már, hogy már az első felvételnél elpattan bennük egy-egy cérnaszál, kisvártatva komplett varrások esnek szét, azok a helyek pedig, amelyeket elér a tépőzár, csomókban foszladoznak. A vállalhatatlansági küszöböt nagyjából két hónap alatt lépik át, a hordhatósági határ valahol az egy szezon körül húzódik. Azután a nyári motoroskesztyűt átvezényeljük kerti munkára, mert az ember sajnál kidobni valamit, ami majdnem új.

 DSC_0007.JPG

A boltos csaj magyarázatát a különleges tenyérborításról jóindulatú leereszkedéssel hallgattam. Eleve magát az előadást is csak annak köszönhettem, hogy látta rajtam, az ár miatt levegőért kapkodok. Tehát a tenyér Pittards bőr, az 1826-os alapítású brit vállalat majdnem két évszázada épp kesztyűkkel indított, az utóbbi két évtizedben pedig rettenetesen belehúztak, a mosható bőr után különféle ellenálló, puha bőröket fejlesztettek, melyekből aztán olyasmik készültek, mint az emberiség egyik legfontosabb túlélőeszköze, a golfkesztyű, vagy a Puma futballcipői. Lett még folttaszító bőrük, meg szóvivőjük Gary Lineker személyében – summa summarum, hogy húszezer forintért kéttenyérnyi Pittards-bőröm lehet, amihez még egy pár nyári kesztyű is tartozik, ez már nem is olyan rossz bolt. Bár ebben akkor még kevésbé hittem.  

 DSC_0003.JPG

Most, RS Taichi nyári kesztyűm harmadik szezonjának vége felé csak azt mondhatom, jó volt a vétel. Egy bőrkesztyű megviseltebb lesz ennyi idő alatt. A Pittards bőr viszont ugyanolyan, mint új korában, még a jobb tenyéren is, ami a gázmarkolat szomszédságában különösen nagy sportteljesítmény. Egy kesztyűnek pedig a nyári forróság és az izzadó tenyér valószínűleg még nagyobb stressz, mint a hűvös üzem. Ez meg? Semmi. Két és fél szezon alatt kicsit mocskos lett, de a pusztulás összesen két kis gumi dísz elvesztése az ujjak hátoldaláról.

DSC_0005.JPG

A varrások tartanak, a karbon bütyökvédő továbbra is tökéletesen szellőzik, ahogy az egész kesztyű is – az a kérdés, hány szezont bírhat még. A sportértéket növeli, hogy nem minden drága dolog bírja a mindennapos használatot, a hasonlóan túlárazott Schuberth C2-esem például három szezon alatt gyakorlatilag széthullott és mumifikálódott egyszerre, ezért a C3-asomat inkább kímélem is, hétköznapra vettem egy leárazott Roofot (ami nem szellőzik, ezért is volt leárazva, de ez már más sztori).

 DSC_0009.JPG

Hogy mi az RS Taichi titka, hogyan csinálják, sose fogom megtudni, de mivel a kesztyű biznisz annyira nem érdekel, ez nem is nagy baj. Van nekik egyrészes bőr motorosruhájuk is, ami a híres, sörön tartott, masszírozott kobe-marhák bőréből készül, olyanom sose lesz. De ha ez egyszer elpusztul, ugyanilyet veszek.