Ritka Suzuki: jobban megy, mint gondolnád
"A lökettérfogatot semmivel sem lehet pótolni" - ezt az elvet vallják az erős autók rajongói, építői és gyártói, és a mai autóiparban látható downsizing-mánia ellenére van ebben igazság, ha tudjuk, hogy az emissziós követelmények teljesítése érdekében, és gazdasági racionalitásból gyártanak egyre kisebb motorokat.
Ennek ellentmond a colinchapmani-elv: minél könnyebb a jármű, annál nagyobb az élvezet, és nem kell bazi erős motor. Ez autóknál nagy igazság, de a robogóiparban nincs hová könnyíteni a járműveket, hiszen nem szerencsés súlyelosztás szempontjából a 20 kilós drótkecskén kucorgó 100 kilós ember, ráadásul futóművet se jó műanyagból és pálcikából építeni.
Mindezzel azt akartam sugallni, hogy az ötvenes kategóriának megvan a korlátja. ilyenkor jönnek képbe az ötvenesnek látszó tárgyak. (Amelynek ki kéne találnom egy rövidítést, mint a 'zufóknak az UFO.) Amelyekről vagy elhiszi a hatóság, vagy nem, de úgy tűnik, mostanában leszarják.
Ennek hadd ne menjek bele a morális részleteibe, főleg hogy itt, hülyeországban tényleg jobb minden úgy, ahogy van, mert semmit sem tudnak normálisan szabályozni. A lényeg, hogy ma már úgy gondolom, az egyre több piroson lazán átsasszézó robogós vadbarom miatt azért nem szopjon mindenki.
A Suzuki Address 10 collos, kiskerekű robogó, teljesen ötvenes testű, a légszűrőháza kicsit furán nagy, de hát sok levegőt kell szíjni, mire kitisztíccsuk a sok kosztól, hogy friss hegyilevegővel lássuk el a befecskendezőt. Nem elhanyagolható tény, hogy négyütemű, ami ugye nem megy normálisan elvileg, de ez teljesen frankón kivétel, nem túl nagy meglepetésre, mert a tökre virtuálisan ötven köbcentijéből szép egyenletes teljesítményt hoz ki a befecskendezés és a jó eltalált variátor összhangja.
Nagyon kulturált, szépen dörmög a blokk, finoman indul és marha jól hasít, bár kicsit csodálkoztam, hogy a jól érezhető, masszív gyorsulás után is csak 30-nál jár az óra. Ahhoz le kéne mennünk alfába, hogy elmondjam, vagy a legközelebbi belsőség-találkozón majd személyesen elmesélem a kedves érdeklődőknek, hogy mi okozza ezt a csodálatos sebesség-érzetet.
Éppen tökéletesen annyira gyorsul, amire minden robogós vágyik ép ésszel, vagy kicsit anélkül is, és ebben partnerek a fékek: elöl tárcsa, hátul tök jól adagolható dob. Az első futómű egyáltalán nem néz ki komolyan, mezei kiskerekű robogó futóműnek látszik, de tökéletesen megfelel.
Persze robogósan kanyarodik és az üléshelyzet is mezei robogós, de nem nagyon billeg és az egyenesfutás a kanyaron kívül teljesen rendben van, kanyarban meg nem is jó, ugye.
Épp azon gondolkoztam, hogy az eddig kipróbált robogók között hova tenném a toplistában. Nincs az a benyomásom, hogy ez a legjobb, de nem tudnám megmondani, mit tennék elé. Az biztos, hogy kiskerekűben magasan a legjobb. A pszeudoötvenesek rajongóinak ez a motor kezelhetőségre a jobbak között van, menetteljesítményre pedig kiváló, mint ahogy a blokk kulturáltsága is lenyűgöző.
Mit tud ezen kívül?
Van neki oldal és középsztendere is, ez filléres dolog, de jó pont a szőrszálbaszó-csekklistán. A sisaktartó a benzintartály miatt nem túl nagy, de az ülés a gyújtáskapcsolóból nyitható. Van egy lopásgátló lemez is a gyújtáskapcsolóban, amely a kulccsal aktiválva mechanikusan letiltja a hozzáférést.
Kormányzárban automatikusan élesedik a gyári riasztó. Szép nagy csomagtartó figyel hátul, egy dobozra, vagy egy felpókozott féldisznóra várva
Van egy elvileg két literes fogyasztás: az erős négyütemű blokk nagyon könnyen viszi a mindössze 101 kilós bódét, és a megengedett, eltűnést kerülő tempót betartva alig forog, így ez reális is.
Mindez bizony nagyon zsír, rögtön vennék ilyet egy kilóért, de sajnos mivel pár éves, azaz az én értékrendemben tök új, ez erősen háromszor ennyi, amiért már idősebb rendszámos robogót is kapni. Az segédmotoros előnyökhöz ragaszkodóknak azonban meg kell fizetni a teljesítményt és minőséget.
A robogót a Darázsgarázstól kaptuk kölcsön. Köszönjük!