Vespa 87 ezer kilométerrel

Néha döbbenetes gyöngyszemekbe botlik az ember. ET2-es Vespával mentem már, de nem ötvenessel és azt kell mondjam, bár a kasztni ugyanakkora, tökéletesen elégedett vagyok a menetteljesítményekkel. Azkis  ET 2 is szépen gyorsít, a hatvanas végsebesség pedig a segédmotor kategóriának megfelelően bőven elég. Főleg, hogy a Vespás jellegzetesség, a lengőkaros első futómű ennél a tempónál még bőven a helyzet magaslatán van, a fékekekkel egyetemben.

Nem mondom, hogy ez a darab teljesen újszerű állapotban van, bár a kasztni - szó szoros értelmében karosszéria, mert a többi robogóval ellentében a Vespán a fém karosszéria nem csak burkolat, hanem az tart össze mindent - inkább csak koszos, mint szakadt. A futómű azonban már kapott, volt esés-kelés valószínűleg, mert két kerékkel is szinte három nyomon megy. Ezt majd javítani kell, de ez legyen a legnagyobb baja.

A blokk csodálatosan zörejmentes, kifogástalan hangja van - miközben az órában 87 ezer kilométer van. Nem huszonhét - nyolcvanhét. Nem tudjuk az előéletét, nem tudjuk, hányszor újították fel, de hogy az órát előre senki nem tekerte, az biztos. Itt egy ET2, pöccre indul, szépen megy, még csak tűgörgő-zörej sincs, kétütemű motorral, közel a 100 ezerhez, ami egy rendes túramotornak sem lenne megvetendő. Én az ennyit futott XJR-t már nem vettem meg.

87 ezer kilométer alatt sok barmot lehetett látni, de nekem csak kettőt sikerült, akik egyszerre, egymással párhuzamosan akartak kikanyarodni elém, egysávos útról. Szerencsére nem zúztam le, és remélem más se fogja: jó lenne látni 100 ezer kilométerrel is.