Én vagyok a hülye, megint

Winkler nemrég kétszer is írt a méregdrága RS Taichi nyári kesztyűjéről, amit már harmadik szezonban használ, legnagyobb megelégedsére. Hogy ez a méregdrágaság mennyire relatív, gyorsan megtanultam, méghozzá a saját bőrömön.

Mivel ez a kesztyű az Imet saját márkás cucca volt, és igazából az ötezer forint körüli árát nagyjából megérte, és az imetes térdvédőmmel sincs igazán baj, reflexből az Üllői út felé kanyarodtam. Találtam is igen hamar egy nyári modellt, érezhetően jól szellőzött, voltak rajta nagy nyílások a friss levegőnek.

Volt egy fekete bőr is, de az nem lett volna sokkal jobb a dögmelegben, mint a már meglévő, így a fekete, nembőr kesztyű mellett döntöttem. A legnagyobbat kellett vennem, hogy viszonylag kényelmesen feljöjjön a mancsomra, meg kényelmes is legyen. Kifizettem cirka hétezer forintot, meghallgattam a figyelmeztetést, hogy a kesztyű száját nem szabad húzni, csak az erre a célra kiképzett fület, különben szétszakad a finom műszálas anyag.

A fül sajnos elég hülye helyre került, egyáltalán nem esik kézre - tudtam, ezt bizony el fogom tépni, mert elfelejtem majd az intelmet, és úgy fogom húzni, mint bármelyik korábbi kesztyűmet. Az is látszott, hogy a teljesen értelmetlen díszítőelemeket, a piros ikszeket heteken belül ledobja magáról.

Használat közben kényelmes volt, elégedett voltam a vásárolt portékával, de nem telt el két hónap sem, a bal kezemen a hüvelyk- és mutatóujjam közt egy lyuk kezdett képződni. Volt két-három hét, amíg csak hébe-hóba ültem motorra, de ettől függetlenül szépen fejlődött a semmi a kesztyű anyagában. Persze az ikszek is egyre viharvertebbek voltak, de a kesztyű többi része egész jó állapotban volt. De aztán a jobb kezemen is megjelent egy kisebb anyaghiány.

Ennél a pontnál gondoltam, megkérdezem az Imetben, mit szólnak a fejleményekhez. Voltak elképzeléseim a forgatókönyvet illetően, de sikerült meglepniük. Épp senki nem volt a boltban, csak az egyik Imetes srác, teljes figyelmét rám szentelhette. Csak felmutattam a bal tenyeremet, és annyit kérdeztem udvarias köszönés után: Van egy kis problémám, ezzel mit csináljak?

Gyorsan jött a válasz: Hagyd itt, megvarrom. Hát kösz, de azt inkább ne, hiszen az anyag foszlott szét, nem a varrás, fércelés után a cérna mellett fog megint szétesni. Ráadásul a varrással csak egyre jobban fog feszülni az anyag a tenyeremen, amitől még hamarabb szét fog foszlani, megint. Biztos kicsi rád a kesztyű, nagyobbat kellett volna venni. Erre megmutattam az XXXL-es cetlit a bélésre varrva. Ennél nagyobbat nem árultok. De vajon miért pont a bal kezemnél foszlott szét az anyag, mikor a gázkart jobbal csavargatom?  Biztos nagyobb a bal hüvelykujjad, mint a jobb, ezért az a kesztyű jobban feszül. És bizonyítékként már mutatta is a saját két hüvelykujját, amik nem egyformák.

Itt már mondtam, hogy akkor ezt most én itt abbahagynám, mert nem sok értelmét látom a további beszélgetésnek. Asztalt csapkodni meg nem fogok. Így jártam, tanultam a dologból. Drága Róbert, hol is adják ezeket a kitűnő és tartós nyári kesztyűket? Kellene egy tiszta fekete, esetleg szürke. Mert kéthavonta szar kesztyűt vásárolni hét rugóért, na az az igazi luxus, nem egyszer megvenni egy használható darabot húszezerért, amit még három év múlva is vígan használok majd.