Elmaradt a szívás. Majd később jön egy dupla...

Márciusban be akartam röffenteni a patkány-Scarabeomat (2T, DeLux változat, elől-hátul tárcsafék), de hiába. Mivel siettem, úgy hagytam. Kőbájker mondta, hogy pikk-pakk lesz benne élet, csak vegyem ki a gyertyát, pucoljam meg, esetleg adjak neki hidegindítót (féktisztítót), oszt, ha akkor sem akarja az igazságot hívjam, jön, mert szeret szarul világított garázsokban öreg szarokat szerelni.

Az igazság az, hogy ő tényleg többször fel is hívott, hogy mikor szerelünk, de valahogy nem tudtam nekidurálni magam, miután nagy lelkesen megpróbálkoztam a dologgal és kudarc kísért. Közben Göbi is megírta a listára, hogy a modern nyálból milyen takony képződik a karburátorban, így nem sok kedvem volt nekiállni. Mindig jutott kifogás is, hogy éppen miért nem fogok szerelni.

Feleségem unokatestvére, Gyuszika (hívhatnánk III. Gyulának is, mert nagyapja Gyula bácsi volt, apja Gyuszi, így neki nem maradt más, mint Gyuszika) motorozik, alkatrészezik, és barátoknak néha szerel is, júliusban küldött egy mélt, hogy akkor 20-ától ráér, felesége és gyerekei a nagyszülőknél, úgyhogy a Scara járni fog, nincs több kifogás.

Kedden jött, látott, és győzött. Fúvókák nem voltak átláthatóak, de nem volt a porlasztóban akkora mocsok, mint amire számítottam. Gyertyát nem cseréltünk, pedig tervben volt, mert gyári hibás volt a lelkem, de a héten intéz nekem egy jót. Szerdán berobogóztam, napközben haza is ugrottam, rohanás volt az élet. Csütörtök reggel felpakoltam a kávéfőzőnket, hogy elviszem a XIII. kerületbe, hogy a márkaszerviz vízkőtelenítse, tömítéseket cseréljen stb.

Ó, hát minek ez sok szar, mint tartalék benzinkanna, gyertyakulcs, meg a tök tudja mi, ami foglalja a helyet. Beokádtam mindet a kocsiba, és indultam is a robogóval. A Scarabeo pöcc-röff indult, szaladt is fel a mélygarázsból, tök jól haladtam, és élveztem az egészet. Majd már amikor szemmel kerestem a parkolóhelyet a gyárnál, azt mondja: habööö. Vazze megállt! Indítok semmi, mondom ha én szívok szívjon a fekvő Minarelli is, elindul, majd megint habööö. Francba vele, lezárom, majd hazafelé berugdalom.

Este hatkor elkezdem rugdalni, az eső elkezdett szakadni, de lóf.sz nem történt. Gyertyakulcs otthon, Gyuszika napközben az új gyertyát bedobta a gyárba, de cseszhetem. BKV a barátom, haza, kocsiból cuccok ki, vissza. Burkolat le, gyertya ki, baszki, ez jobban néz ki, mint kedden, de így sem vállalható. Szikrítani szikrít, de semmi. Beteszem az újat, azzal is ugyanez. A portás srácok már jöttek segíteni. A gyertya por száraz, vagyis nyál nincs. Adtak szerszámot, és ahogy Gyuszikától láttam, frankón lebontottam mindent a csontszáraz porlasztóig. Azt nem tudtam.

Az egyik portásunk magához ragadta a kezdeményezést, és kifordította a karburátort, és szólt, hogy "ez a cső le van csúszva". Ekkorra ért oda az épp munkába igyekvő Gyuszika. Á, csak egy lecsúszott vákuumcső? Bilincs nincs, de hirtelen lett kábelkötegelő, és megoldotta. Egy rúgásra rögtön ment. Majd - mivel ment melóba - faszán összedobta (illetve dobtuk, mert a műanyagok visszaszerelésében közreműködtem).

Na tipli haza, már 13 órája a gyárban vagyok. Majdnem otthon veszem észre, hogy a telefonom a portán maradt. Vissza érte. Porta előtt az alapjárat egyre alacsonyabb, aztán meg is áll. Rúgok egyet és máris akarja az igazságot, utána nyélen haza, le ne fulladjon a rohadék.

Utána semmi különös, megyek, tankolok, megyek, tankolok.

Pár hete sima esti programként variátorgörgőket, csúszkákat és szíjat cseréltünk, mert kicsit rángatott. Volt nagy öröm és boldogság, hogy elmúlt minden ilyen tünet. Nagyjából két napig, mert utána újult erővel tért vissza. Megfigyeltem, hogy álló helyzetben tartanom kell, mert szépen mászik előre. Aha, szóval állandóan fog a kuplung? Emil Gyuszikának, aki ugyan nem robogószerviz, de mindenféle motoralkatrészeket forgalmaz, hogy nem volt teljesen sikeres a múltkori akció. A válasz egyszerű volt: kuplungrugókat, és kontrasztrugókat cseréljük ki, nem egy nagy meló. Aggódtam, hogy a kuplung is cserés lesz, de ő azzal nyugtatott, hogy az nem szokott csak úgy kikészülni, és a korábbi szerelés alkalmával nyomát sem látta a bajnak. Rendeltem még egy kilométeróra-spirált, mert időközben az is megadta magát.

Megérkeztem, lementünk a társasház alatti mélygarázsba, autó csomagtartójából előkerültek a szerszámok, és nekiláttunk. Akarom mondani ő nekiállt, és pedig fényképeztem. (A kölcsön géppel, mert a sajátomat otthon felejtettem...)

A menetrend egyszerű: a variátorház összes csavarját kivesszük (a berúgókar alattit is, amit legutóbb majdnem elfelejtettünk), majd jön a szivargyújtóról üzemelő ütvecsavarozó, és a variátor rögzítőanyáját is levesszük. Miután lelazítottuk a szíjat, a kuplungharangot rögzítő anyát is ugyanígy leszedjük. A kuplungszerkezetbe belesve kiderült, hogy egy rugó eltört. A kuplungszerkezet szétszerelése egy házilagos célszerszámot "kuplungösszehúzót", valamint egy papagájfogót igényelt, amivel azt a nagy, és korábban már hidegvágóval megalázott anyát le lehetett szedni.

Ferodol van még, cseréljük ki a rugókat! Oké, de milyenre? A csomagban 1000-es, 1500-as és 2000-esek voltak. Néztünk hülyén, mert ezek a számok ebben az összefüggésben nem sokat jelentettek. Felhívtam Kőbájkert, aki az empirikus út barátjaként azt tanácsolta, hogy tegyük be amelyiket akarjuk, majd a dekli visszaszerelése nélkül menjünk próbaútra, és ha nem tetszik cseréljük ki. Kezdetnek a közepes erősségű fekete rugókat választottuk. Rugók helyükre, az agyonnyúlt kontrasztrugó helyére egy új, majd összenyom, nagyanya papagájfogóval, ütvecsavarozó stb. Pontosan ugyanaz mint a szétszedés, csak fordított sorrendben.

Kipróbáltuk ment, gyorsult. Rakjuk össze. Dekli vissza a helyére, berúgókar is működik, pazar.
Utána nekiálltunk az elszakadt kilométeróra spirál cseréjének. Illetve Gyuszika kicserélte, mire én kibontottam a légszűrőházat, mert a légszűrőcserét legutóbb is elfelejtettük. Miközben a trepni leszerelésével bajlódtam, eszembe jutott, hogy miért. Amennyire könnyen ment a többi szerelés, ez annyival lassabban. Nem pusztán a saját bénázásom miatt, hanem mert több csavar tartja a trepnit, mint amennyivel az egész hajtásláncban találkozni lehet.

Spirál csere megvolt, Gyuszika metélt egy légszűrőt a nála lévő légszűrőszivacs-táblából, visszatette, visszaszereltük a borítást. Beszélgetéssel, az ideálisnak nem nevezhető körülmények ellenére (ötpercenként lekapcsolódó, amúgy sem tökéletes világítás, illetve az én hátramozdító jelenlétem), éppen másfél óra alatt végeztünk.

Összes kép egyben itt: