Titokban Peugeot-kat gyártott a Honda

2013.12.14. 06:52
30 hozzászólás
R1278254
Itt még minden előttünk volt. A hetvenötezer forintért vásárolt Vespa PK-t imádtam és még ma is imádom, de képtelen vagyok együtt élni a hülyeségeivel. Azért remélem, lesz egyszer még Vespám

Két év kitartó szenvedés után, nyár végén elengedtem a Vespát. Levantóban, kopott PK-k és PX-ek, illetve Ape-pel korzózó kőarcú bácsik körtánca zajlik az utcákon. Mélyet szippantottam a köröttük gomolygó édeskés füstből. Így búcsúztam magamban egy korszaktól, a nyaralásunk félidejében.

Egy régi Vespa csak akkor megbízható, ha nem az enyém. Akkor övezik dicsőséges történetek, és csak akkor nem kell megtudnom, milyen egyéb történetek vezetnek ezekhez a dicsőségesekhez. Szerettem volna minél előbb megbízhatónak és büszkének látni saját, nagy gonddal, sok pénzből lábra állított PK50 HP-met, így nem maradt más, mint keresni neki egy új gazdát. Végül Giannihoz került, ezért biztosan fogom még látni, és ahogy őt ismerem, nem nyugszik majd addig, míg ki nem gyomlálja belőle az átkozott felpörgési hajlamot.

R1278284
A világ legboldogabb gimnazistája voltam amikor két éve berobogtam Budapestre a saját Vespámmal. Szegényebb egy élménnyel, aki még nem próbálta a kézi váltósokat

Korábban mindig csak olyankor hozakodott elő vételi ajánlatával, amikor a teljesen soha el nem múló műszaki problémák miatt opálosabb volt a tekintetem a szokásosnál. Megtanultam nemet mondani az ajánlataira, de akkor és ott, ebben a csodálatosan olasz közegben megérett a válasz: a Vespának mennie kell.

Az újságíró olyan, hogy ami igazán foglalkoztatja, azt cikkben dolgozza ki magából. Rászántam az időt, hogy találjak egy újabb vak reményt a régi helyett, egy másik robogót amelytől ugyanazt várom, mint kezdetben a Vespától. Legyen szerény és megbízható, valamennyire szerethető, srácos és semmiképpen se legyen fényűző. Ha ugyanis nem hekkeli meg durván a fogyasztói társadalom logikáját, tehát túlságosan tökéletes lesz, nem fogom mindig használni és fájni majd, ha netán eldől. Legyen tökéletes váltótársa a szép napokra tartogatott BMW-nek.

DSC 4027
Olyan, mint egy felnagyított kisrobogó. Nekem pont kézre áll, de nem kéne nagyobb

Néhány hétig a GS-sel jártam a várost, sőt, majdnem egész nyáron a nagy mamlaszt rángattam fel naponta hatszor a középállványára. Nyűgös dolog. Négyszer fordultam meg vele Vecsésen, rendszeresen foglaltam el fél járdákat a képzeletbeli babakocsis nők elöl a belvárosban és tűrtem, hogy szinte be sem melegszik, mire beérek a szerkesztőségbe. Bármennyire is szerettem volna, mindenhová egyszerűen nem válik be a bicikli sem, de kiderült, a dög nagy motorom még kevésbé.

Ha kérdeznétek, most elmondom, nem csak idegileg, anyagilag sem éri meg fél lábbal a sírban álló robogókkal foglalkozni. Lelkileg igen, egy darabig biztosan. Miután annak idején belevágtam a Cegléden vásárolt, saját kerekein azóta sem értem, hogyan, de Pestig eljutó, majd több százezer forintból felújított, a segédmotor-kategóriából módszeresen az illegalitásba vezetett 1990-es Vespa PK most nagyjából ugyanazt tudja, mint kezdetben.

DSC 4110
Kicsit drabális a feneke ezekkel a kis kerekekkel, és bizony rossz úton zörög itt-ott az idomzat, de ez általános egy régebbi robogón

Nem túlságosan megbízható, nem túlságosan gazdaságos és nem igazán hasznos használati tárgy. Ez még nem volna kizáró ok, de én sem vagyok már ugyanaz, mint abban az évben, amikor először nyitottam fel a notebookomat a Totalcarnál és megfertőzött, hogy itt mindenki annyira akarja szeretni a tárgyait, hogy azok bármilyen pofátlanul visszaélhetnek ezzel.

A tavalyi Belsőség-találkozóra még saját lábán jutott el a PK, s közben száz kilométeren két litert fogyasztott. Idén már négyliteres átlagokat mértem, és valahol Agárd környékén ragadt meg először az idei találkozóra menet, majd pár kilométerrel távolabb ismét. A korábbi, hasonló kalandok miatt alkalmazott finom gázadagolás, kiváló minőségű Motul olaj és az előírtnál jóval dúsabb keverék sem segített, csak büdös lett a ruhám. Túlmelegedett és kész. Nem nagyon érdekel a miért. A idei őszt már a vespázás antitézisének véglegesítésével kezdtem.

DSC 4130
Azokon a réseken áramlik a levegő a hűtőtől, így a lábtakaró alá sajnos nem lehet befűteni a motor veszteséghőjével, mint az orrhűtős típusokon

Az itthon kapható használt robogók zöme Észak-Olaszországból származik, ezeket kezdtem vizsgálni. A kint rendkívül olcsó, százhuszonöt vagy kétszázötven köbcentis nagyrobogóból itthon úgy lesz drágább, de még megfizethető, hogy ki kell csengetnek a 60-100 ezer forintos rendszámozási költségeket. Esetleg venned kell egy pár gumit, ami még egy húszas és ha nincs szerencséd, bele kell nyúlni egy kicsit a hajtásba is, vagy meg kell javíttatni a gatya futóművet. Vagy az idomokat.

DSC 3986
Nagy feneket kerítettek neki. Állítólag ez volt a kategória legnagyobb fenekű robogója

Hosszas nézelődés, és Csikóssal folytatott, éjszakába nyúló lánclevelezés után úgy döntöttem, legalább kétszázötven köbcentis gépet választok és nem baj, ha nem olyan apró, mint egy Honda NES150. Az utóbbi tíz évben gyártott kettőötvenes robogók városon kívül is használhatók, akár két személlyel is. A kisebbekkel is egészen messzire el lehet jutni, de viszonylag drágák, mivel olyan felhasználók is veszik őket, akiknek hívószó, hogy segédmotor-papírokkal eladók.

A megfelelő eszközhöz eltévelyedések vezettek. Ahogy tegnap Zsolt írta, felmerült a gnóm külsejű, tíz colos kerekű, Piaggio Hexagon, a vele lelki rokonságban álló, de őseredetinek tekintett Honda Helix, illetve a Kymco People 250, majd ennek újabb, szögletes S változata. Yamahákat is néztem, de a Majestyk közül nem mindegyik biztos vétel, az Aprilia Scarabeo iszonyatosan ronda, a Suzuki Burgman 250 pedig konstrukciós hibás. Leszakadnak a szelepei és habzsolja az olajat.

DSC 4048
A Foresight, vagy nevezzük Peugeot SV250-nek még ma is kinéz valahogy, pedig azóta sokkal radikálisabb robogóformákat látni

Az egyébként a Honda Spacy és Helix blokkjával gyártott Hexagon GTX 250-ről Gergő, a Piaggio importőrcég fontos embere személyesen beszélt le, mondván, már új korában sem tűnt életképesnek ezekkel a miniatűr kerekekkel. Mostanra megöregedett, vagyis folyamatosan lesz vele valami tennivaló. Ha valakinek ellenirányú tapasztalata van, ne habozzon megírni.

A Piaggióval kapcsolatos rossz érzéseket a vonatkozó népítéletek sem oszlatták el, ezért lapoztam. Vásárlás előtt rengeteg meglepetés érheti az embert. Eddig minden motor- és robogóbeszerzési akcióm felért egy továbbképzéssel. Eleve hiszek a használt dolgokban, és Magyarországon egyre több a korrekt kereskedő. Így, telefonálgatás közben futottam össze egy vidéki motoros boltossal, aki amúgy egy szép, kék Kymco People S 250-et hirdetett, 200 ezer forintért. Közben megszűnt a magyarországi Kymco-importőr, de megtudtam, hogy alkatrész továbbra is lesz, mert a megmaradt márkaképviseletek eddig is a netről rendeltek a központtól.

DSC 4070
Nem tudom, mi értelme van ennek az ülésnyitási megoldásnak, de okos, hogy két helyen reteszelték. Így talán nehezebb feltörni

Mire eldöntöttem, hogy a nagy kerekű People kell nekem, már el is adták a kéket és közben Papp Tibi is eldöntötte, hogy ő is ilyet akar. Így is beszélgettünk még egy kicsit a kereskedővel. Megtudtam, hogy a négyütemű robogóblokkoknak rendszerint az teszi be a kaput, hogy a tulajdonos nincs tisztában a nagyon rövid, 2-4 ezer kilométeres olajcsere-intervallumokkal. Ezért nem is cserél olajat, sem időben, sem később. És légszűrőt sem, meg hajtásolajat sem. Először a hengerfej sínyli meg a karbantartatlanságot, majd, ahogy tovább csökken a szint, elkopik a henger és a dugattyú, és elköszön a főtengely is. Az olajhiányosan használt robogó füstölni kezd, zajossá válik, és ilyenkor számíttatják be Olaszországban egy újba. A következő állomás a magyar vásárló, az azt követő pedig a végtelen szívás.

Ezért tartott egy teljes hónapig, mire kitaláltam, hogy veszek egy Honda Foresight 250-et. Az egyetlen fiatal, kettőötvenes Honda robogót, amely már elég kedvező áron pörög, nem fekvő helyzetben kell rajta ülni, mint a perverz Helixen, de van némi raktér az ülése alatt. A Honda Foresightot 1997-től 2006-ig gyártották. A hátsó lámpa kivételével pont ugyanúgy néz ki, mint a korabeli, kétütemű Pantheonok, melyekből sokkal több van itthon. A modelltörténet során kis fazonigazítás is volt.

DSC 4068
Őrülten jó megoldás, hogy a motorblokk fontos részei leidomozás nélkül is elérhetők egy kis fedél alatt, amelyet az ülés alatt találunk. Innen megoldható a karburátor szerelése. Van egy másik fedél oldalt. Azt kinyitva szelepet állíthatunk és gyertyát cserélhetünk

Hátulra tárcsaféket tettek, megváltozott a fényszóró, komolyabb lett az üléshuzat, fehér helyett fekete műszerfal-számlapok, színezetlen indexburák, ilyesmi. A FES250-en jelent meg az álló hengeres blokk-generáció, fekvőhengeres utódja. Ezzel a tizenkilenc lóerős motorral nagyjából száztíz az utazótempó, de százzal még kettesben is lehet haladni. Ugyanezt a blokkot kapta a Jazz kanapé, a Piaggio X9 korai változata, és az a gyanúm, nem találták fel újra a meleg vizet akkor sem, amikor később kijött a nagy kerekű SH300i, persze befecskendezővel. A nagy SH teljesen más árfekvés, bőven félmillió fölött. Ennyiért szuper kompakt BMW-ket kapni, 18ti motorral, de ezt most hagyjuk.

Eleinte egy szürke Foresight-ra készültem lecsapni. Állítólag csak tizenhatezer kilométert volt benne, és alig több mint kétszázezer forintért kínálták, Budapesttől százhatvan kilométerre. A rajtaütéssel meg akartam várni az első rosszidős hetet, mert úgy biztosan könnyebb alkudni, ha közel s távol nincs más vevőjelölt. Kettőtizenötért volt kitéve, bemondok százkilencvenet és elhozom kettőért, hergeltem magam hetekig.

DSC 4145
Autóműszerfal. Érdekessége a pici zöld indikátor: az indítókulccsal lehet nullázni, majd amikor letelik az olajcsere-ciklus, pirosra vált

Végül éppen a vásárlás napja előtt elvitte a fényezőhöz az eladó, mert szentül meg volt győződve, hogy a szín miatt nem vették meg a robogót. Így a gyárias, nagyon keveset futott Foresight most már fekete és nem is látom a hirdetését. Talán tényleg kapósabb ez a szín.

Használt robogót vásárolni nem csak három megyényi távolságban lehet, de akár helyben is. A következő jelölt, egy szintén szürke példány volt, 34 ezer kilométeres óraállással, kicsit karcosan és olcsóbban. A honosítást ezúttal is a vevőnek kellett fizetnie, de nincs nagy különbség egy negyvenezer forintos átíratás és a hetvenezres forgalomba helyezés közt. Ez a Honda egy kis garázscég első szállítmányához tartozott és a szomszéd kerületben várta a feltámadást. A Honda kitartó termékeket készít és néha nem csak saját néven.

DSC 4009
Ezen még le lehetett kapcsolni a fényszórót

Nem tudom, melyik országban cseng jobban a Peugeot neve, de tény, hogy két évjáraton át Peugeot SV 250-ként is forgalmazták a Honda FES250-et. A két típus az utolsó alkatrészig egyezik. Az ülés alatti üregben ott a típuskód, még a színkód is stimmel. Az eredeti papírokon viszont Peugeot SV szerepel. Valami azt súgta, hogy már csak ezért az eltérésért, vagy egybeesésért sem szabad magamra vállalnom a forgalomba helyezést. Pedig volt már benne részem és egyáltalán nem lehetetlen folyamat. Most, hogy a kezemben vannak a magyar papírok, melyekben Honda FES250-ként szerepel a robogóm, a gyártási éve 2002, az első forgalomba helyezés dátuma viszont 2011(!) nem akarom tudni, milyen út vezetett a magyar rendszámig.

Az idomok néhol karcosak és egy helyen műanyagozni kellett egy kis repedést. Vagyis ezzel a robogóval is úgy parkoltak, hogy ha akár egy darab is eldől a sorban, dőljön vele a többi is. Baleset talán nem történt, mert a fékkarok, a markolatgumik és minden egyéb, földhöz érő elem eredeti. Egyelőre így hagyom, de tavasszal lefényeztetem az orrát, és kap egy új szélvédőt is. 180 ezer forint fair ajánlat volt, így körülbelül 260 ezret költöttem, eddig.  A biztosítás 3600 egy évre, de a biztosító egy hete küldött egy levelet, hogy tévedés történt. Nem vették figyelembe, hogy jár a régi jármű kedvezmény. Így valójában csak 2500 forintot kéne fizetnem. Egy évre.

DSC 3998
A féknyereg látszólag ugyanaz, mint amit először a CBR1100XX Super Blackbird-ön alkalmazott a Honda. Ezen a robogón félintegrál kialakítású, vagyis csak az egyik fékkarral lassíthatjuk mindkét kereket. Ja, tudom, lassan cserés a féktárcsa

A kereskedő, akit egyébként tíz éve ismerek a csepeli Kymco-szervizből, adott három hónap garanciát. Ezt egy sima papírra írtuk le tollal, vagyis megfeleltünk a teljes bizonyítóerejű magánokirat formai követelményeinek. Nyilván nem voltam nyugodt, és nyilván nem szoktam eleve a reklamáció örömére építeni a vásárlásaimat. Ezért, mielőtt átvettem a Hondát, megkértem Lacit, a szerelőt, hogy spórolja meg nekem az évek óta tartó tárolgatás utáni beüzemelés kellemetlenségeit. Először ő menjen egy hosszabb túrára a Peugeot-val.

Kiderült, hogy nem működik az elektromos hidegindító, ezért ezt ki kellett cserélni. Vele ment az öreg akkumulátor. Kaptam egy újat, garanciálisat. Néha nem működött a sebességmérő. Ez is megoldódott. Egyszer viccesen kiakadt az ülésreteszelő-bovden, ezért a Foresight egy éjszakára túszul ejtette a hátizsákomat. Másnap levetkőztettük a robogó bal oldalát, a bovdent visszaakasztottuk, és lebiztosítottuk. Használatbavétel előtt új motor- és hajtásolajat is kapott a gép, a légszűrő újszerű volt, az indítókulccsal lenullázták a hülye biztos szervizindikátort a műszerfalon. Így most elvileg 4 ezer kilométer gondtalanság következik. Az első úton elkezdett ereszteni a vízpumpa és a nyomáspróba megmutatta, hogy a hűtőradiátor is szivárog. Talán az ősrégi fagyálló folyadék. Ezeket is ingyen kicserélték nekem. Ha lenne garázsom és meleg lenne benne, biztosan nekilátnék a szelephézag-állításnak, de nincs garázsom, ezért még várok egy kicsit.

IMG 6854
A fényszórót még nem dicsértem. Akkor most megteszem. Nem gömbizzó, hanem halogén, ellentétben a kisebb kortárs robogók lámpáival. Kifogástalanul világít és állítható a szintje

A motor nagyon könnyen indul, soha nem füstöl és elég erős. Félek is a bírságtól. Eddig elégedett vagyok, bár a konstrukció határait már ismerem. Nem véletlen, hogy mára nagyjából kikoptak a tizenkét colos kerekű, kétszázötven köbcentis robogók. Ez így nem tökéletes megoldás, és nem ártana egy második hátsó rugóstag sem, mert két felnőtt alatt néha felkoppan a fekvőrendőrön.

Az eggyel nagyobb kategóriában eddig csak rosszabb, vagy sokkal rosszabb típusokkal találkoztam. A Foresight körülbelül 155 kiló, egy négyszázas Burgman manapság kétszáz és úgy kígyózik minden apró úthibán, hogy az vérfagyasztó. Ugyanezt tudja egy Silverwing, a kereke annak is kicsi, a Yamaha Tmax pedig a szabályt erősítő kivétel. Bevallom, az kéne, de mégis a FES mellett szól, hogy eddig fillérekbe került, és Zsófinak is van hozzá jogosítványa. Nagyon örülnék, ha ismét elkezdene motorozni, vagyis robogózni. Meglátjuk.

IMG 6851
Dupla helyzetjelző és dupla féklámpa van hátul. A százhuszonötös és százötvenes Pantheont a fenekéről lehet felismerni. Azon nem ér össze középen a lámpatest. Ja, és kétütemű a motorja

Tetszik, hogy az átcímkézett Foresight idomait maximális szélvédelemre méretezték, pedig maga a robogó nem túlságosan nagy. Talán veszek még rá egy Tucano lábtakarót, de akkor már tényleg olyan lesz, mint egy inkubátor. Kéne még egy új szélvédő a lemattult eredeti helyett, de egyelőre nem foglalkozom ezzel sem. Inkább örülök a hondás érdekességeknek, mint a ferdén nyíló ülés, vagy a kanyarodás után magától kikapcsoló index és mielőtt elfelejteném, az félintegrál fék. Nagyon rövid a fékút az új fékbetétekkel, sokkal jobb, mint egy átlagos robogón.

A fogyasztás változó. Azt hiszem, túl közelről járok munkába, ezért a hideg beálltával kicsit 3,5 liter fölé ment az átlag. Amikor hosszabb távon hajtottuk, lement 3,3 alá, így belefért háromszáz kilométer két tankolás közt. Akármelyik is lesz a végleges érték, nekem ez így jó. Tíz liter benzin több mint 250 kilométerre elég, a többi nem érdekel. A Vespánál sokkal lélektelenebb, de összehasonlíthatatlanul komfortosabb használati tárgyhoz jutottam. A cél ez volt, most már csak megbízhatónak kell lennie.