Yamaha RatJog

A hétvégén kilátogattam a Robogó Roadshow döntőjére – az évek óta létező sorozat egyfajta robogós ügyességi verseny, aminek a végén a helyi fordulók győztesei mérkőznek meg egymással. A szűk szlalompályán könnyű volt hibázni, az aszfaltot sem egy klasszikus versenypályáról hozták át, ennek ellenére többen felülről kezdték keresni a határokat – a gyömrői forduló győztese például már a pályabejáráson kétszer elesett a leakadó kitámasztó miatt.

Pörgősen mentek a futamok, de néhány különlegesség hamar elvonta a figyelmemet a pályáról. Necsász Márk robogója annyira erősen hozta a patkány stílus magasiskolájának mesterfogásait, hogy először egy művészeti egyetemistákból álló alkotói kollektíva vizsgaművének néztem.

"Ja, a kipufogót úgy kértem kölcsön. Ezt a motort úgy mentettem meg a kuka mellől. Össze volt törve, lógott mindene, és hát nem volt rajta kipufogó. Becsöngettem a házba, megbeszéltük, megírtuk a papírokat, elhoztam, majd bohóckodni jó lesz" – lebbentette fel a mester a fátylat a Yamaha Jog előéletéről.

"Tegnap este indult be, akkor tudtam kipróbálni, szóval kellett rá valami fény, ezért gányoltam rá ezeket. A hátsó lámpa? Hát, tudod este 11 körül az embernek már nincs kedve a rendes munkához" – avat be Márk a mesterfogásokba. Elmesélte, hogy a kormány is utólagos (fontos fordulat: akadt a polcon), illetve a vázmerevítés is saját munka, kellett valami megoldás a nyeklő-nyakló vázra. Emiatt felszállásnál egyébként majdnem átestem a nagyjából térdig érő robogón.

De hogyan alakult ki ez a mesteri külső?

"A kuka mellől kell vadászni, akkor megvan a stílus" – foglalta össze a művész a hitvallását, és én ekkor véglegesen megtértem.

Mivel a vészmegoldásnak tűnő kitámasztón szinte fekszik a kis Yamaha, kapásból olyan a beállása, mintha célzottan magasművészeti kompozíció lenne. Egyfajta szimbóluma a modern világ pusztulásának, a fogyasztói társadalom ürességének, miközben éles kontrasztként ott van az élni akarás, ami gyertyalángként világítja be az apokaliptikusan baljós jövőt – gondoltam fennkölten, de Márk egy versenytitokkal visszarántott a földre: "A gumit bevagdostam sniccerrel. Érted, hideg az aszfalt, muszáj volt, így gyorsabban bemelegszik".

Egy rövid próbakör során kiderült, hogy az utólagos vázmerevítés valóban működik, durva fékezésnél sem akart a kormány az ölembe simulni. Azért nem írom, hogy a külsejéhez képest egészen egyben van, mert ilyen külsőtől már az is irreális elvárásnak tűnik, hogy egyáltalán létezik. A nagyon könnyű görgők és a teljesen szétcsúszott gázlengések miatt nagyon magas fordulaton hajlandó megmozdulni, utána viszont már teljesen vállalhatóan lehet vele közlekedni. Erősnek nem erős, de szemmel látható módon mozog.

A verseny helyszínére egyébként autóval hozta ki, a bő húsz kilométeres utat nem vállalta lábon. "Féltem elindulni otthonról, hogy aztán megszoruljon félúton. Meg így legalább csak lezárt pályán megyek."

Az embernek legyen kedvenc kajája, könyve, zenéje, nekem pedig már kedvenc custom robogóm is van.