Majdnem gyári? Ne röhögtess!
Nekem beazonosítani sem nagyon sikerült segítség nélkül, de a tulaj szerint full gyári. Mármint a blokkja, de ezt a kis csúsztatást simán elnézem egy olyan embernek, aki szabadidejében kivág egy Trabant közepéből ötven centit, csak hogy szlalom versenyen nagyobbat hasítson.
Krencz István a Robogó Roadshow keményvonalas veteránja, évek óta rendszeresen uralja a pályát, aztán pedig a parkolóban egykerekezik bármilyen gané robogóval. Az edzés köröket nézve elég egyértelmű volt, hogy ha nem kottázza el gyökeresen - tavaly például még az út menti árkot is meglátogatta - akkor ő lesz a győztes. Nem is stresszelte túl, az összes riválisának kölcsön adta a Piaggio Sferát, hogy ha akarnak, menjenek azzal.
Ezzel nagyjából garantálta, hogy ha ő nem nyer, a robogója akkor is bajnok lesz, de végül így is ő húzta be az első helyet. Két futam között ki is próbáltam azt a robogót, ami ha nem is volt annyira szuggesztív, mint a kuka mellől okosított Yamaha Jog, de azért kellően patkányul nézett ki.
A full gyáriságba a teljes lecsupaszítás úgy-ahogy még belefért volna, a súlycsökkentés nem hülyeség. Mi mondjuk direkt nem támogattuk Le Visontán a kopár vázak száguldozását, de abban a mezőnyben, ahol egy 50-es Jog, egy Yamaha R125 és egy Piaggio Beverly 350 is békésen elfér egymás mellett, ott ez nem igazán tényező.
Én szkeptikus vagyok az utcai körülmények között használt slick gumival, István viszont megesküdött rá, hogy hidegen is jobban tapad, míg száraz az út. Ráadásul a szett olcsóbb volt, mint egy darab normál utcai gumi, valószínűleg ez volt a selling point. A célszerszámosításnak esett áldozatul a kormányütköző is, így nyert pár fokot a kormányszögben, de a pálya egyáltalán nem indokolta ezt a tuningot.
Ha már rákérdeztem, a kipufogó sem gyári, a benne lévő terelőlapokon lévő lyukat kicsit kitágította. Elvileg így jobban megy, nekem viszont a mértékletesség tűnt fel, egyáltalán nem tűnt hangosabbnak, mint az egykori valóban gyári Piaggio Liberty-m, a vállaltan tuning kipufogós 125-ösökhöz képest pedig egy valódi lopakodó maradt.
Szintén el lehetne számolni teljesítménynövelő beavatkozásnak a gyári 12 voltos helyett beépített 6V-os Trabant trafót, ami állítólag jobb szikrát ad, de erre igazából a szükség a magyarázat, elfosta magát az eredeti, és ilyen volt otthon. Okosított a féknyereg is, ami egy valamilyen másik Piaggioról származik, emiatt én simán benéztem volna eredetinek is. A kedvenc tuningom mégsem ezek voltak, hanem az egy literes benzintank, ami egy négyütemű fűnyíróból ugrott át. Mivel a Sferán a tartály hátul és magasan helyezkedik el, állítólag ennyivel is érezhetően javul az irányíthatósága.
Ezek után egyébként teljesen meglepő volt, hogy a sokat látott Sfera egy jó robogó volt - nem lógott semmije, a fék patika, a futómű is teljesen vállalható, a blokk pedig hozta a kötelezőt, teljesen jól lépett. A Piaggio Leader blokkjáról egyébként köztudott, hogy baromi tartós, még egyik szelepével a sírban is életerős dög, egy dolgot nem bír, az alacsony olajszintet - az viszont elég gyorsan be tud tenni.
Az én ízlésemnek már erős túlzás egy ilyen 150-es száguldó illegalitás, ez már nem az a kategória, amit az ember könnyen kimagyaráz - a tulajdonos is autóval hozta le a versenyre. Mindenestre a Sfera, mint típus, nagyot nőtt a szememben, de az alaphelyzetben lehangoló gyári külső mögé még mindig nem tudom belelátni a királyságot.
