Meglátjuk, meddig bírom

A robogós naplója: -1. - 3. nap

2015.11.07. 11:28
28 hozzászólás

Kezdettől fogva világos volt, hogy az Óbudán nemrégiben bevezetett fizető parkolás változásokat fog hozni az életemben. Ki kell majd szállnom az autóból, ha nem akarok valakinek perkálni azért a szolgáltatásért, hogy munkaidőben valahol állhasson a kocsim. Áldás lesz vagy átok, majd utólag eldől, de én szeretem a pozitívumokat látni a változásokban. A feladat: eljutni autó nélkül Csepelről Óbudára és vissza, tíz munkanapból nyolc-kilencben, lehetőleg minél rövidebb idő alatt, vagy ha az optimálisnál tovább tart, legalább legyen szórakoztató.

-1. nap

Végigfuttattam a lehetőségeket. Egy: tesztautó-hiénává válok. A tesztautóhoz parkolókártya is jár, így tovább mereszthetem a seggem a fűtött ülésekben nap mint nap, átszelhetem a várost hetente tízszer, legyen dugó vagy fagy, nekem klimatizált, rádiotizált, kihangosított helyem lesz a forgalomban és a parkolóházban. Na persze. Majd pont én fogok kuncsorogni a második fészlift harmadik motorváltozatának automata váltós kiviteléért. Szakmailag elfogadhatatlan, lépjünk tovább.

Kettő: Veszek egy BKV-bérletet. Nem rossz, hiszen a HÉV-en, villamoson tudok Égésteret hallgatni, könyvet olvasni, mindenféle embereket nézegetni, vagy csak bambulni ki a fejemből, ami végül is szórakoztató. A hátulütő itt az időveszteség: minimum egy óra, de inkább hetven-nyolcvan perc tömegközlekedéssel eljutni lakóhelyemről a munkahelyemre, ami kettővel beszorozva minimum egy óra mínusz a szabadidőmből, ha az autós verzióhoz hasonlítjuk. Na igen, ezért nem jártam eddig se BKV-val munkába, mert úgy számoltam, hogy nekem többet ér napi plusz egy óra, mint amennyibe az autózás kerül. B tervnek azért elteszem.

Három: Motorral járok. Ott a Yamahám, azzal ingyenes a parkolás. Nyáron hibátlan megoldás, de most november van. Az a húsz-harminc perc, amit a nyeregben kell tölteni, tíz fok alatt egyre keményebbé válik, és most nem felfelé mozog a napi átlaghőmérséklet. Na de egy robogó! (Négy.) Csikós mester megmutatta, hogyan kell téliesíteni, egy Tucanóval az ölemben, két muffal a kormányon Alaszka-képes leszek.

Emellett bármilyen hibrid megoldás, hogy valahová elmenjek autóval, ahonnan gyorsan beérek BKV-val, vagy ingyenes zónában parkolni a cég közelében, és onnan berollerezni/sétálni/buszozni, egyáltalán nem vonzó. Robogóval, ha dupla apokalipszisbe oltott nukleáris katasztrófa van, akkor is megteszem a távot harminc perc alatt. Nyilván, tizenvalahány éve motorozóként viszolygok a robogóktól, nem tartom őket többre motorizált hokedliknél, de a 24 órás versenyünk óta be kell vallanom, elkezdtem tisztelni és titokban kicsit szeretni is őket.

0. nap

Te, Iván, mi van most a Berzerkerrel? Versenyrobogónk, amellyel a Le Visontán tizedikek lettünk, azóta is itt hánykolódik a parkolóház környékén, néha valaki meggyötri kicsit szegény elhanyagolt lelkét, de alapvetően a közös tárgyak sanyarú sorsát éli. Mondhatnánk, ő mindenki Hondája, egy körre jó, ha éppen valakinek kedve szottyan hozzá, de törődni vele, azt már nem. Megvan a téli robogóm!

Elhatároztam, hogy kicsit rendbe szedem, amit amúgy is hónapok, lényegében a futam másnapja óta tervezgetünk. Utoljára Dani azt nyilatkozta róla, hogy szét van prütykölve, amit én nem vagyok hajlandó elfogadni, hiszen a szent versenyrobogónkról van szó. De tényként kell kezelni az állításokat, miszerint kiégett a fényszóróizzója és szar a hátsó fék, valamint egy általános karbantartás is ráférne. A hátsó gumit ledaráltuk a versenyen, viszont van még egy tartalék garnitúra szerelt kerekünk, új gumikkal, amit defekt esetére készítettünk elő.

Ebéd után átmentem a parkolóházba szemrevételezni. A lámpa kaput, nincs mese, a fejidomot pedig meggyaláztuk, széttörtük a versenyen, hogy megspóroljunk néhány másodpercet a fékkarcserénél. Így könnyű volt hozzáférni az izzóhoz, de nem stimmelt, amit tartaléknak vettünk, és némi henköléssel sem sikerült megbízhatóan szóra bírni a fényszórót. Valamelyik állásában mindig világított, de rázkódásra elment a kontakt, és akkor át kellett kapcsolni. Nem optimális, de hazabicegni esetleg alkalmas. Néhány rúgásra beindult a gép, időnként kicsit torpant, a hátsó fék meg visított, mint a böllér elől menekülő malac. Jó lesz ez.

Elkezdtem túrni a netet Tucanókért, de mivel bizonytalan vagyok, hány fokig fogom bírni a gyorsfagyasztást, túl sokat nem akarok rááldozni az emberkísérletre. Találtam egy oldalán csúszott Gilera Runnerről lerántott, kicsit sérült, de eredeti Tucano Urbanót, ami hasonló méret, mint ami a Berzinkre kell. Nyolc rugóért idejön postával – deal. Az új valami harminc lenne. Muff kéne még. Csikós esküszik a kormány végére húzott olajos flakonra, egyelőre bizonytalan vagyok, négyezer környékén mérik a kereskedelmi kézvédőket.

A ruházat se mellékes, megkérdeztem hát a téli motorozásban jártas kollégákat. Nincs egységes álláspont, mint a kötelező Tucanónál, van, aki az aláöltözésre esküszik, más a szélálló ruhát emeli ki. Ezt-azt majd be kell szereznem, de a motoros bőrszerkóm vastag polárra húzva elsőre nem tűnik reménytelennek. Majd meglátom, hol fázom, és ott erősítek.

1. nap

Papp Tibinek útba esett a bolt, ahol raktáron tartják a három körmös, spéci Honda Dio-izzót, hozott is egyből kettőt, legyen tartalék. Összeszedtem az összes elfekvő motoros és síelős kellékemet, neoprén vesevédőtől garbópulóverig. Munka után magamra húztam mindent, ami rám jött a régi, vastag bőrből varrott csehszlovák dzsekim alá, egészen pontosan a vékony garbót és a vastag polárt. Nadrágom farmerszabású hasított bőr, ez kevés lesz, érzem, szintúgy, mint az univerzális, alsó kategóriás kesztyűm. Zárt sisakomat továbbra is imádom, bízom a zúzmaraállóságában.

Berzerkerbe betekertem az izzót, most már első rúgásra indult. Mire ezzel végeztem, már Mauritániában éreztem magam, annyira rám melegedett a ruha.

A Tucano még nem érkezett meg, így letisztult stílusban, kötény nélkül indulok haza. Az első tíz percben azon tűnődöm, miért fosik ettől mindenki. Annyira bemelegedtem már öltözés közben, hogy örülök is a menetszélnek. Sehol sem fázom, csak a nyakamon érzek egy vékony hideg csíkot, ahol vége a garbónak. Menni fog ez.

Húsz perc után azért már örülök, hogy hamarosan hazaérek, megvannak a gyenge pontok is. A férfiak legkényesebb testrésze környékére csap be a menetszél nagy része, ott kellemetlenül lehűltem a szél ellen remekül védő, de rosszul hőszigetelő bőrgatyában. A kesztyűm hasonlóan működik: nem fagyott szét, de kihűlt a kezem. A polár-dzseki kombó viszont bevált, csak a cipzárnál éreztem egy kis hideget, de egyáltalán nem volt bántó. Nyakra kéne még valami, mert a torkom érzékeny, máskülönben a klasszikus Tucano-kötény és a kézmuff szerintem bőven elég lesz a jelenlegi időjáráshoz.

Megnéztem a hőmérőt, tíz fokot mutatott, ami kiábrándító. Azt hittem, én vagyok a robogózás Schirilla Györgye, hogy a nyári szerkómban hazaügettem tüdőgyulladás nélkül.

2. nap

Ma nem robogóval mentem, mert szállítani kellett néhány holmit a Totalcar 15. szülinapi bulijára, és ahhoz kikönyörögtem egy parkolókártyát. Viszont megjött a Tucano, tényleg szakadt, és hiányzanak a hevederei, de kísérletezni mindenképpen jó lesz. Felpróbáltam gyorsba' a Berzire, jónak tűnik a méret, kis hebrákolással fel fogom tudni rakni. Eszembe jutott a maszkom is, ami még régről megvolt, és leér a nyakamig, azzal talán át tudom hidalni a garbó és a sisak közötti csíkot.

3. nap

Éjszakai bevetésre indultam, a Totalcar 15. szülinapi bulijára. Olyan nincs, hogy 2015 legkomolyabb agymenésének sztárja ne legyen jelen, úgyhogy bevállaltam Berzerker kijuttatását a Hungexpóra, természetesen lábon. A maszk nem volt kényelmes, szorította az államat, cserébe hatékonynak bizonyult a nyakhűlési probléma ellen. A sisakpárásodás elkerülése érdekében hidegben lefelé fújom ki a levegőt a számon, ebben viszont gátolt a maszk – kell egy másik. Igazán kemény a hazaút volt, három fokban, eleve hűvösből indulva.

A három fok nem ugyanaz, mint a tíz. Felállítottam egy házi szabályt, mely szerint annyi perc után kezdek el fázni, ahány fok van. Nem tudom, mi lesz, ha mínuszba fordul a hőmérséklet, de elhatározásom, hogy rögvest fel kell csatolni a Tucanót, a húszperces úton bazaltkeménnyé szilárdult. Feltétlenül kell egy muff is, de izibe'. Holnap nekiveselkedek.

Meddig bírja Bandi a robogózást?

  • 1126
    Egész télen nyomja
  • 635
    December 3.
  • 494
    Karácsony
  • 324
    November 15.

Pihenjen Szép kártyával!

Egy kis lazítás Önnek is jár! Íme a Szép kártya elfogadóhelyek.

Wellness hétvégék belföldön

A kényeztetés egész évben jár Önnek! Válasszon a legjobb ajánlatokból.