Mufftuning és robipszichológia

Folytatódik a robogós naplója. Az első és második rész után enyhült az idő.

7. nap

Végre megvan a muff. Munkába menet útba ejtettem egy alig használt kézzsákot hirdető csávót, és meg is vettem a szőrmebéléses cuccot. Ez sem tökéletes, mint ahogy a Tucano sem, de azt hiszem, ezek az utólagos prémek sosem lesznek olyanok, mintha az ember eleve barnamedvének született volna. Hogy mennyire válik be hosszú távon, majd elmondom a tél végén, ma pont tizenhárom fokban robogóztam reggel, és lényegében beleizzadtam a ruhámba.

Megigazítottam a Tucanót is. Az alsó lebernyeget hozzágyorskötözőztem az első kerék mögötti idomhoz, két láthatatlan lyuk kifúrása után. Így sokkal feszesebben ragaszkodik a robesz orrához, viszont nehezebb a ki-bebújás is, és még inkább zsákbanfutás-hangulatú a robogózás. Mindenesetre elöl már nem csap be a szél, cserébe a megváltozott aerodinamika és a kötény fokozottabb elállása miatt csípőtájt jelent meg némi huzat. Egy kis finomhangolás még segíthet, de most úgy érzem, nem fogom farmerban végigrobogózni a telet, Tucano ide vagy oda.

8. nap

Megérkezett Magyarországra a karibi ősz, így nehéz lesz tesztelni, de addig is élvezem a langyos szélben robogózást. Este megtuningoltam a muffot. Nem igazán robogóbarát, inkább motorra való holmi ez, nehéz ráigazítani a markolatokig kinyúló műanyag burkolatra. A legnagyobb nehézség úgy elhelyezni, hogy hüvelykujjal még oda lehessen piszkálni az irányjelzőhöz, mert a keskeny kormány miatt alkarral állandóan kifelé nyomkodja az ember az egész zsákot. Feligazítottam, meggyorskötözőztem, a merevítős résszel egymáshoz rögzítettem a két oldalt, noha szerintem nem így találták ki.

A Tucanón még egyet igazítottam, mert nem tudtam eléggé az ölembe húzni, így pont oda jött a hideg, ahol a férfiember a legkevésbé kívánná. Elöl engedtem kicsit a középső hevederen, így nyertem vagy öt centit, meglátjuk, mit segít.

9. nap

Simán kesztyű nélkül tolom és nem fázik a kezem, mondjuk 13 fokban hogy is fázna? A szőrös muffba jó belebújni, de egy enyhe déli áramlat valamiért mindig ott van benne, pedig esküszöm, egy bolha nem bírna bebújni a tépőzár és a kormányburkolat között. Lehet, hogy egy olvasónál van a tuti megfejtés. Az előző posztom alatt egy kommentben bukkant fel a jelenség, amire magam sose gondoltam volna: magán a burkolaton keresztül is be tud hatolni a menetszél. Egyelőre baromira nem zavar, és még kesztyűt is húzhatok. A muff egyelőre jobban bevált, mint a Tucano.

A kötényt valahogy nem tudom magamra igazítani. Szintén egy olvasó hívta fel a figyelmemet, hogy a gumihurkát lehet kapni fillérekért utólag, de attól tartok, nem azzal van a baj. Odalent jelenleg béke és nyugalom van, három nap alatt meg is szoktam a szoknyaviseletet. De az ölembe mintha szórnák a jeget, még így, tíz fok fölött is kellemetlen. Felöltöznék, de a hőkontraszttal nem tudom, mit fogok csinálni, jelenleg ugyanis tüzel a combom a szőrme alatt, farmerban, tíz centivel feljebb viszont Alaszka van.

A jövőre gondolva beszereztem egy alig használt sarkkutató-nadrágot a turkálóból, szerintem pont arra találták ki, amire használni szeretném: térdig fel lehet cipzározni, így akár cipőben is magamra tudom rántani, és olyan bő, hogy rám jön farmerrel együtt. Térdnél szilikonlapot lehet berakni egy zsebbe, fent pedig még kantár is van. Sokan mondják, hogy jobb aláöltözni, mint ráöltözni, de egyelőre reménykedem, hogy megúszhatom a napokat kétszeri gatyára vetkőzés nélkül a munkahelyen.

10. nap

Iszonyatosan elpimaszodtam. Eddig sok mindenről írtam, szerelésről, hidegről, öltözködésről, de magáról a robogózásról nem. Pótlom.

Először is le kell szögezni, hogy a robogós a város császára, a törperobogós pedig az ördög, aki éjjel megjelenik a pattogó kandalló mellett a császárnál. Berzerker mindenhol, de tényleg mindenhol elfér, még ott is, ahol gyalog oldalazva mennénk el. Ha két kamionon éppen Van Damme spárgázik, ott is elmegyünk köztük, legfeljebb megkongatjuk odafent a harangot. Szörnyű hatással van a robogó az emberi viselkedésre, és nem lehet mit tenni az elpimaszodás ellen.

Próbálom házi szabályokkal kordában tartani magamat, például harminc fölött már nem megyek ki a két sor közé. De ha már kint vagyok, nem fogok visszajönni, amíg nem muszáj, és hát Berzi megy úgy 63-64-et, ami már elég tempós a megszokott beszúrásaimhoz. Autósok, nem szabad megorrolnotok a robogósokra! Ti is ugyanezt művelnétek egy ötvenesen, és különben is, egy perc múlva már sehol nem lesz, legfeljebb másnap látod viszont a robogóst.

Az a helyzet, hogy érzésre gyorsabb vagyok, mint nagymotorral. Két helyen tudnék hozni valamit nagyobb végsebességgel, a csepeli bekötőn, ami tulajdonképpen autópálya, csak elfelejtették kitenni a táblát, meg az Árpád-hídon. Itt veszítek egy-két percet a robesszal, cserébe viszont a sűrűjében olyan helyeken csusszanok át, ahová nagymotorral sosem mennék be. Szóval nagyjából egálban vagyunk, a nettó menetidőm stabilan harminc perc alatt van. Csak késő este vagy hétvégén, amikor nincs forgalom, érek át a városon látványosan gyorsabban nagymotorral.

Elképesztő viszont a fogyasztás. Három nap alatt kiszívott Berzi egy teli tankot. Oké, csal a műszer, csak négy litert tankoltam, de szerintem nem mentem száz kilométert sem. Most megjegyeztem a számláló állását, mert elkezdett érdekelni a téma. Nyűgös dolog három naponta tankolni, még ha anyagilag nem is fáj az 1300 forint, amit ki kell csengetni.

Ettől függetlenül egyelőre piszkosul élvezem a robogózást. Nyilván ilyen mediterrán időben mindenki élvezné. Ami megállíthat, már látom, az a térdem. Nem fázik, arra nagyon odafigyelek, mégis érzem, hogy nehezebben mozog, amióta rendszeresen robogózom, és a derekam se köszöni meg. Hozzá kell tennem, sosem volt százas nálam ez a két tájék, de az elmúlt éveket tünetmentesen éltem túl, bizonyos játékszabályokat betartva. Ha megszokja a testem a szokatlan igénybevételt, maradok a robogózásnál, ha nem, le kell mondanom róla. Mondtam az elején, ez egy emberkísérlet.