9 dolog, ami rossz lehet a robogódon

Lassan már érettségi tétel lesz a motorkerékpárok szezonális karbantartása, miközben az ötvenes robogók többnyire csak akkor kerülnek szervizbe, ha már nem odébbállni sem tudnak. Ennek megfelelően a téli elrakásból sem szokás ceremóniát csinálni, a tavaszi indulásnál pedig egyetlen megközelítés van: beindul vagy sem. Ha igen, akkor elkezdődik a használat, ha nem, akkor irány a szerviz, mert életbe lépett a jelenség, amivel ez a cikk is indult.

Pedig érdemes lenne néhány apróságra rászánni az időt, összeszedtük, hogy miket kéne ellenőrizni. 

Fékek: ha szép lassan kopik ki a fék a jármű alól, a tulajdonos észre sem veszi, hogy a robogója időközben életveszélyes lett. Tárcsaféknél viszonylag könnyű az ellenőrzés, hiszen mind a féktárcsa, mind a betét vizsgálatához elég lehajolni. Dobféknél neccesebb, mert ott zárt térben van a pofa és a betét. Mindenestre ha fékezéskor a karok hozzáérnek a markolathoz, utánállításra van szükség. Ha valaki nem ismer fel egy elkopott fékbetétet, kivállasodott tárcsát, vagy nem tudja, hogyan kell utánaállítani a dobfék bovdenjét, akkor irány a szerviz. És a fékfolyadékról sem szabad megfeledkezni.

Gumik: az abroncsoknak három olyan tulajdonsága van, amit figyelemmel kell kísérni. Az első a guminyomás, ami típustól függően 1,8-2 bar között a megfelelő, és bármelyik benzinkúton beállítható - nem lesz hajszálpontos, mert a nyomásmérő órák túlnyomó többsége pontatlan, de annyit pont tudnak, amit az átlagos használat megkövetel. A másik a minta mélysége, amit a szabályozás minimálisan 1,6 mm-ben határoz meg. Ez szintén egzakt módon ellenőrizhető, a gumi közepén kell mérni, robogóknál jellemzően ott fogy el. A harmadik szempont már kevésbé mérhető, ez pedig az gumi elöregedése. A gyártási évet a DOT számból olvashatjuk ki, a négyjegyű szám második két jegye a gyártási évet, az első kettő a gyártás hetét jelzi, tehát ha DOT 2911 van a gumira írva, akkor azt a 2011-es év 29. hetében, azaz júliusban gyártották. Ezeket 5-6 évesen már lehet öregnek nevezni.

Mivel hatalmas különbség lehet két öt éves abroncs között, már csak a tárolás módja miatt is, és aki a mintamélységet sem méregeti, az nem fog nekiállni DOT számot bogarászni így nehéz könnyen követhető utasítást adni. Ha viszont az abroncs anyaga repedezett, akkor az már az utolsó utáni jel arra, hogy érdemes lecserélni.

Futómű: az ötvenes robogók a legritkább esetben kapnak rendes futóművet, sokszor már az olajos teleszkóp is extra, főleg az olcsóbbaknál teljesen bevett dolog, hogy csak egy rugó és némi zsír látja el az egyébként összetett feladatot. Ha viszont szivárgást észlelünk a teleszkópszárakon, esetleg minden úthibán felkoppan a motor hátulja, érdemes gyanút fogni. Ha a rugó vastagon rozsdás, ha szorul a becsúszószár, ha kanyarban össze-vissza hintázik a robogó, akkor érdemes berendelni egy új gátlót. Ugyanis ha a futómű nem követi le az út felszínét, mert mondjuk elpattog, akkor a legjobb gumi és fék sem ér sokat.

Akkumulátor: a robogók kis kapacitású akkumulátorait az autós töltő egészen biztosan kinyírja, és a motoros töltők sem feltétlenül tudják azt a gyenge áramú töltést, amire ezeknek szükségük van. A szabály ugyanis úgy szól, hogy a kapacitásnak legfeljebb egy tizedével szabad tölteni. Tehát egy 12V/3Ah-s akkumulátort legfeljebb 0,3 amperrel küldjünk meg. Azonban sok akkumulátor nem ismeri ezt a szabályt, és egy motoros töltőre nyugodtan rátehetjük - az esetleges túláram nem fogja még jobban hazavágni. Sokat nem kockáztatunk, hiszen 3-5 ezer forint egy átlagos robogós akksi. Ha pedig van berúgókar, még kevesebb a gond.

Világítás: a robogók és a motorok lámpáinak mindig égniük kell, nappal, városban is. A féklámpa és az irányjelző fontosságát meg remélem nem kell magyarázni. Ha valamelyik nem ég, többnyire egy szimpla izzócsere a megoldás. Érdemes a fényszóró beállítására némi időt szánni, hogy az utat világítsa, különben sokat nem ér. Attól nem kell félni, hogy a lámpa fénye alapjáraton gyenge, és csak fordulaton kezd szépen világítani - az csak annyit jelent, hogy a feszültségszabályozó jól működik.

Gyertya: ha rossz, elkoszolódott, sérült, kontakthibás, a robogó nem megy sehova. Ha nem indul, érdemes ellenőrizni, szezononként amúgy is cserélni kell.

Olaj: a robogóknál külön van a motorolaj és a hajtásolaj. Négyüteműeknél mind a kettőt érdemes szezon elején cserélni, kétüteműeknél pedig csak a hajtásét, hiszen a motorolaj a benzinnel együtt elég, így csak utántölteni kell. Sok esetben a hajtásolajnak nincs is külön leengedő csavarja, azoknál vagy fecskendővel kell leszívni, vagy a robogót óvatosan oldalra billentve kifolyatni. Nyilván nem a földre.

Légszűrő: szó szerint aprópénz, itt elég pontosan bemutattuk, hogyan lehet cserélni.

Hajtás: a variátor görgőit és a szíjat időnként cserélni kell, ám ehhez légkulcs szükséges, anélkül körülményes leszedni a variátort. A szíjat viszont szemrevételezhetjük a variátordekli leszedése után. Ha bármi kopás, repedés, sérülés van rajta, akkor már az is csoda, hogy egyáltalán egyben van.

Ha valaki nem szerelős alkat, akkor a fentieket minimum kérje a szervizben, illetve hasznos még a karburátor szétszedése és tisztítása is: a téli állás során az elpárolgó benzin után keletkező lerakódás önmagában elég lehet ahhoz, hogy tavasszal ne induljon a gép.