2016.09.05. 06:08
16 hozzászólás

A szerkesztőségi Honda Dio ZX igazi túlélő. Eleve lerúgott, elhasznált dologként jött Európába egy konténer gyomrában, így amikor a Red Barontól elhoztuk, nem voltak nagy reményeink vele kapcsolatban. Aztán egy minimális felkészítés után zokszó nélkül lenyomott egy 24 órás versenyt, majd még egyet. A kettő között pedig napi használatban nyúztuk - a blokkhoz azóta sem kellett nyúlni.

Az idei Totalbike24 előtt már tudományosan alakítottunk rajta, az egyik fele jó döntés volt, a másik viszont egyértelműen kapufa, sőt, öngól lett. Ehhez jött, hogy a verseny alatt keményen lelaktuk a gépet, így nem csak szerelni, visszaalakítani is kellett.

Idén mindössze három esésünk volt, azok során viszont elég sok kár keletkezett. Ismét eltört a fejidom, letört a hátsó fék felfogatása, elment az első világítás - ezekre pedig a pálya szélén csak gányolás lehetett a válasz. A fékkonzolt direktbe hegesztettük vissza, a lámpához pedig egy szétvágott hosszabbítóval húztunk direkt áramot az akkumulátorról, amit aztán hajnalban letéptünk, mert a feszültségszabályozót és minden biztosítékot megkerülve azért lehetett volna belőle baj.

Emellett ott voltak a csúnyán kopott gumik, a közútra értelmetlenül feszes futómű, és még rengeteg apróság, amiket illene megcsinálni. A futómű és a gumi egyébként a két legsúlyosabb hiba volt, amit a felkészülés során elkövettünk. A Metzeler ME7-re azért esett a választás, mert ha leesik egy kis csapadék, ezekkel nagyjából ugyanúgy mehettünk volna tovább. A verseny viszont száraz volt, és ezzel a profillal egyszerűen nem volt elég dőlésszögünk. Ahogy jobban megvizsgáltuk a levetett abroncsokat, látszott, hogy korábban tévedtünk, és ugyanúgy kopott az első és a hátsó - azon viszont megdöbbentünk, hogy mennyire a gumik peremén mentünk, konkrétan a futófelület élén.

Ahogy mellé tettük a tartalék felnin lévő Mitas MC35 versenygumikat, egyszerre kiáltottunk fel, hogy mekkora barmok voltunk. Eleve a három és feles abroncsok magasabbak, amivel kapásból nyertünk volna még extra dőlésszöget, és azt ki is használhattuk volna a pengébb, V alakú profilnak köszönhetően.

A Metzelerek kopása egyben alátámasztotta a másik gyanúnkat, miszerint a futóművel súlyosan mellélőttünk. A gumik szélén a minta nagyon furcsán alákopott, amire Vozár Tomi barátom egyből mondta a megfejtést: nem egyforma a két telószár. Mármint eltér az előfeszítés, vagy másként csillapítanak. Az utóbbira volt is esély, ugyanis nem találtunk sehol mennyiségi adatot villaolajra, pedig még a Red Baron japán munkatársa is mindent feltúrt, hátha, de még csak utalás sem volt sehol. Így maradt az érzésre feltöltés, és mivel száranként körülbelül egy-egy deci megy bele, a kis különbség is látványos eltérést eredményez.

Nekünk ehhez jött még hozzá, hogy jó ötletnek gondoltuk extrém vastag olajjal feltölteni a szárakat - a Honda a CBR1000RR-től kezdve a CFR250-en át az CBF125-ig minden típus első villájába 10W-s olajat rak, így hiába nem találtunk az AF35-ös Dióhoz villaolaj-adatot, gondolhattuk volna, hogy ez fog kelleni bele. Hát, mi 30W-t tettünk bele, ami folyni alig akart. Hát ezért volt, hogy lépten-nyomon elment a motor eleje a váltott kanyarokban, buta volt a csillapítás. A rugónak pedig adtunk egy kis előfeszítést, hogy szinkronban legyen a kemény kínai gátlóval - ami szerintem továbbra is jó ötlet volt, csak hát az olaj. Marad a visszaalakítás, de mielőtt a már rutinnak tűnő javításokba belefogtunk volna, először a legnehezebbnek tűnő feladatot kezdtük felderíteni, a világítás baját.

Bandi az elejétől végigmért mindent, kapcsolási rajz híján nem volt könnyű dolga, de fejben összerakta. Az autóktól eltérően a motorok elektromos rendszere nincs szakaszokra osztva, így hiába egyszerű az egész, a hibakeresés lassú folyamat, és mivel minden mindennel összefügg, elég nehéz volt komplett részeket kizárni. Bandi lelkesen mért, tesztelt, mi pedig Pistával követtük az utasításait: sárga kábelt ide, azt most testeld le oda, ezt tedd oda a kapcsolóhoz, így tovább, míg el nem jutottunk a feszültségszabályozóhoz.

Logikus lett volna, hogy a fényváltó kapcsoló a hunyó, de már oda sem érkezett meg az áram, lehetne hiba a kábelkötegben is, a Hondánál előfordulhat, hogy ott van valahol egy szakadás, de nem, minden stimmelt. Kizárásos alapon maradt a feszültségszabályozó - ami az AF35-nél el tud úgy szállni, hogy van töltés, de nincs világítás. A feltételezést Gépátvétel Gábor is megerősítette telefonon.

Mielőtt elindultunk volna feszültségszabályozót keresni, Bandi a biztonság kedvéért még egyszer rámért mindenre, és hopp! Minden működött, körbe ért az áram. Mondhatni magától megjavult - hogy mi volt a hiba, miért pont egy esés után ment el, azt már valószínűleg nem fogjuk megtudni.

Ha áram van, minden van, jöhetett a lámpa elvágott vezetékeinek visszaforrasztása, zsugorcsövezése, majd elégedetten dőltünk hátra, a legnagyobb kihívással megvagyunk.

Hátulra betettük az idén vásárolt thaiföldi gátlót, ami pályára puha volt, utcán viszont rendkívül finoman ringatózik, és a teleszkópszárakat is ismét széthúztuk. A 30-as olaj mézként csurgott ki belőle, nem csoda, hogy ostoba volt a csillapításunk. Ennyi erővel zsírral is kinyomhattuk volna.

Az összerakás már olyan simán ment, hogy nem is kellett benne segítenem, a lágy szettinget pedig a Mitas versenygumikkal kompenzáltuk, nehogy valaki közértbe járós robogónak nézze a szabadságon levő versenygépünket. Ezzel kellett volna mennünk, sóhajtoztunk felváltva. Kár, hogy nem volt velünk semmilyen hivatalos bizottság, simán beállítottuk volna az utólag okosnak levés régiós rekordját.

Az fékbetétek és fékpofák körülbelül 50%-osak, eszünk ágában sem volt cserélni őket, ahogyan a gyertyát is makulátlan állapotban találtuk. A hajtáshoz végül nem nyúltunk, a verseny előtt berakott könnyebb görgőkkel is simán kiakasztotta az órát.

Visszalegózás után maradt az ellenőrző kör, ami során csodálatosan muzsikált a Dio - döbbenetes, mit kibír egy közel húsz éves, leharcolt ötvenes, ami miután begyűjtötte a világ összes kilométerét, kibír két 24 órás versenyt, és még mindig annyira jó, hogy eszünk ágában sincs széthúzni a blokkját. Amit így összeraktak, azt kár lenne megbontani.

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.

Varázslatos Szicília

Baboci2006 felhasználónk jóvoltából vadonatúj fotók segítségével visszatérhetsz a nyárba!