2016.11.27. 09:12
6 hozzászólás

Nem mi vagyunk az elsők, akik a történelem során felteszik címben lévő kérdést, és már elég sok lépést tettünk annak érdekében, hogy megtudjuk a választ. Például két 24 órás versenyt is lenyomtunk, de az hiába volt nagyon kemény, csak ezer kilométer. Most viszont valami hosszabbat akartunk: egy kombinált használt- és tartóstesztbe vágunk bele.

Barátunk és kollégánk, Gróf Miki fog egy telet átfutárkodni egy alapból sokat látott, négyütemű, ötven köbcentis Yamaha Gearrel. A típus nem ismeretlen számunkra, Dani már írt róla egy nagyon alapos cikket.

Most viszont nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyen egy hétig együtt élni valamivel, hanem milyen hónapokon keresztül munkagépnek használni, úgy hajtani, hogy hetente menjen olajcserére, és a végén pedig szétborítjuk, megmérjük, és ott lesz előttünk a kikezdhetetlen ítélet. Mert a tesztelő érzékei csalhatnak, a számoknak viszont nincs véleményük.

Mielőtt azonban belevágnánk a kalandba, elmentünk kiválasztani és leszervizelni a tesztalanyt a Red Baronhoz. Mivel mi arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire tartósak, alapból egy sokat futottat kerestünk, végül egy 35 ezernél járóra esett a választásunk, ami egyébként a kínálatuk alját jelenti - a Red Baron nagykereskedőként hozza be a japán postától leselejtezett Geareket, és állapottól függően árazza be őket három lépcsőben. A legtöbbet futott darabokat 238 ezerért árulják, míg az alig száz kilométert futott, lényegében még bejáratós, tip-top példányok 690-700 ezer körül mennek el. Általában ez utóbbiakat és a legfeljebb húszezret futottakat keresik.

A mi kiszemeltünk egy 2007-es, sokat futott darab, amire a téli futárkodás miatt négy fontos gyári extra is felkerült: az első kosár, a hatalmas hátsó doboz, a kézvédő és a két fokozatban állítható markolatfűtés.

Mielőtt Gróf Miki elhozta volna, a Gear kapott egy alap szervizt, direkt csak a szükséges minimumot, egy alapos felújítás ugyanis elvette volna a küldetés sportértékét. Már a szemrevételezésnél is kiderült, hogy a japán posta jó gazdája a járműparkjának: egy-két kisebb karcot leszámítva makulátlan, a kötelező szervizeket is betartották.

A gyári ajánlás szerint olajcsere 3000 kilométerenként szükséges, de futárüzemben ezt ajánlott szűkebbre venni, a kis ötvenesben ugyanis nincs olajszűrő.

A légszűrő és a hajtásszíj cseréjét 20 ezer kilométerenként írja elő a szervizköny, Attila, a Red Baron szerelője szólt, hogy itthon a légszűrő 10 ezer alatt is teljesen el tud koszolódni, a hajtásszíjat pedig érdemes rendszeresen ellenőrizni. Végül mind a kettőből új került bele, a szíjra Attila rá is mért: a fél milliméteres kopás még határeset, egy milliméternél viszont olyan 6 km/h-val csökken a végsebesség.

Olajból 10W50 került bele - kérdeztem, hogy téli használathoz nem kéne-e valami vékonyabbat választani, de megnyugtattak, igazából ez is már-már túl jó, ráadásul a vízhűtés miatt állandóak a blokk termikus viszonyai, nem indokolt a téli olaj.

A végén még lefékpadoztuk a Geart - a zsír új szíj és a hideg gumik csúsztak annyit, hogy az első mérés pontatlan legyen, második nekifutásra viszont hozta a gyári szintet: 3,2 lóerő és 55 km/h végsebesség. Az utóbbi adathoz azért hozzátartozik, hogy légellenállás nélkül (viccesen: vákuumban) tudja, utána pedig ott a gyári tiltás.

Mire a cikk élesedik, a Gear már javában szállítja a küldeményeket, következő alkalommal már Gróf "Nagygrofó" Miklós fog bejelentkezni az első tapasztalatokkal.