Az 55-ös végsebesség alázatra tanít
Futártempó: a tél közeleg
Hosszútávú tesztnek vetünk alá egy Yamaha Geart, a japán postánál eltöltött 35 ezer kilométer után Budapesten futárkodja végig a telet Gróf Miklós barátunk és kollégánk alatt. A végén pedig szétszedjük, megmérjük, és levonjuk a következtetéseket: mennyire tartós egy négyütemű ötvenes.
A sorozat előző részében a Gear kapott egy alap szervizt, azóta pedig gyűjti a kilométereket - innentől Gróf Miki szállítja a tapasztalatokat, aki már az első napon Szeidzsinek keresztelte a munkaeszközét.
35134 kilométer láthatóan nem hagyott nyomot Szeidzsi, az 50 köbcentiméteres Yamaha Gear postásrobogó életében. Pompás külalakkal, tökéletes felkészítéssel, gyári új állapot benyomását keltve adta át a Red Baron munkatársa. Meg nem mondtam volna a gépről, hogy egy, az ottani kézbesítőhálózatot alaposan megjárt példányról van szó. 20 kilós terhelhetőségű hatalmas hátsó dobozzal - belefér legalább 5 pizza, vagy esetemben az egész futárzsákom. A felső részében külön a borítékoknak kiképzett rekesszel, elöl egy tisztességes bevásárlókosár-méretű csomagtartóval, három fokozatú markolatfűtéssel, mely nem különösebben erős, de tartósan magas fordulatszámon tisztességesen dolgozik - a Yamaha Gear ideálisnak tűnik a napi futárfeladatok ellátására.
Eltekintve attól, hogy a japán postán aligha dolgoznak hozzám hasonló nagyságú, 111 kilós, 195 centis európai mamutok, és ennélfogva a jobb térdemet verdesi a gázbovden vezetéke, az ismerkedés remekül sikerült. A kis teljesítményhez képest tűrhető a kezdeti gyorsulás, azonban az 50 köbcenti kényszerű korlát. Lendületből megelőzve egy kocsisort se várjunk hajmeresztő nekirugaszkodást a már elért győzedelmes 45 km/h után. Szeidzsi órája segíti a száguldás illúzióját, mivel az egész műszert 60 km/h-ig számozták, ha tehát 55-tel haladunk, ami amúgy a végsebessége, a mutató egy személyautó 250-es tempójának megfelelően fekszik ki jobbra.
Alázattal és jó adag előrelátással elfogadva az 55 km/h amúgy felettébb használható a városban, mindehhez az első hét tapasztalatai alapján 2,55 l/100 km-es fogyasztás társul, ami egész baráti, hiszen a blokk folyamatosan 100%-on üzemelt. Egy arra alkalmas hétvégén veszem majd a bátorságot, és 30 km/h-val - a hivatalos japán munkatempóval - megnézem, mennyi lehet a japán fogyasztás. Hétköznap életveszély lenne megkockáztatni.
A kis átmérőjű, ballonos kerekekkel még a Csengery utca kockaköve is elviselhető volt, a futómű feszes, de kellemes értékre redukálja az úttest ütéseit, maga az ülés pedig kifejezetten kényelmes. A tükrökből aránylag jól látni a lényeget, bár hatalmas kiterjedésem elég sokat kitakar. A világítás korrekt, a nagy, négyszögletes első reflektor tisztességes fénykört rajzol az útra, az indexrelé kattogása pedig kellően hangos, hogy az ember ne hagyja kint. A fordulási kör szenzációsan szűk, bárhol meg lehet perdülni, a könnyen állítható dobfékek pedig még az én súlyommal is tisztességesen megfogják.
A futár számára lényeges kérdés még a hasmagasság, illetve az alsó, értékesebb részek védelme, elvégre életünk járdázással telik reggeltől estig. Itt nem árt észnél lenni, mivel a kipufogót - ami egy kis szakaszon a motor legalját jelenti - nem védi semmi, garantáltan bevágjuk a járdaszegélyekbe, emellett a gépezet elég lapos.
Megkezdtük a február végéig tartó tesztünket, hogy megtudjuk: hosszabb távon érdemes e Yamaha Gearbe fektetni, mit bír, milyen költségek jelentkeznek, mire kell különös gondot fordítani, esetleg mi hogyan megy tönkre. Itt a tél is, úgyhogy hamarosan kiderül, hogyan muzsikál -8 fokban, esetleg mi köszönt reggel hatkor a szokásos pöcc-röff helyett.