Úgy veszem az öreg robogókat, mint más a drogot
Korábban a Totalbike24-es felkészülési időszakot ahhoz hasonlítottam, mint amikor az embernek titokban szeretője van. Gyanús telefonok furcsa időben, éjszakai programok, hirtelen becsúszó "túlórák", szar kifogások - minek magyarázzam, legalább filmen mindenki látott ilyet. Nem tudom, hogy szintlépés vagy visszalépés, az idei felkészülési időszak inkább olyan, mintha drogot vennék közepes tételben.
Ezen a hasonlaton Elvis Kristóf piros Astra kombijában elmélkedtem, ahogyan Fehérvár felé hasítottunk az autópályán, már amennyire a szívódízel F Astra hasítani tud. A cél Veszprém volt, de Fehérváron is akadt némi dolgunk, egyfelől át kellett vennem a használtmotor-beszállítónktól, Motortrade Rafitól egy Brembo RCS19 főfékhengert a Suzuki Banditomra, amely a motortuning után alapos futómű és féktuningon is át fog esni, másrészt be kellett ugranunk a különc gurman hírében álló Elvisz kedvenc éttermébe, a fehérvári Burger Kingbe.
A 8-as út Várpalota és Veszprém közötti szakaszát nagyon szeretem, megszámlálhatatlan alkalommal mentem rajta végig, a nyári naplemente pedig szuperül áll neki - legutóbb akkor jártam erre, amikor Bisteivel a Katana vs. Z900RS összehasonlítót csináltuk, és ez volt az a szakasz, ahol a vérbő, feszes futóművű Katanával megalázó módon el lehetett lépni a hosszú kanyarokban a Kawától.
Veszprémben Jani már várt minket, ő az egyik bizonyíték arra, hogy az Instagram nem egy felesleges szar, hiszen vele ott haverkodtam össze. Ő is súlyos rajongója a régi Piaggio robogóknak, illetve mindig valami zavarba ejtően érdekes robogót vagy motort vásárol - volt közös témánk bőven, aztán a Parkoló Parádéra hozott nekem egy púpos ülést a kék Quartzomra, majd amikor eladósorba került pár robogója, akkor jelentkeztem értük.
Az egyik egy donornak való Quartz volt, aminek tényleg csak pár részére lett volna szükségem, de ha már végre idén lesz TB24, akkor nincs az a pótalkatrész-halom, ami ne jönne jól, szóval lefoglalóztam. Aztán nem sokkal később jelezte, hogy eladó a piros-fehér strici-Quartz, fellelt állapotban, az is vihető. Elkezdtem a barátaimnál házalni, de mivel mindenkinek volt valami kifogása, arra is lecsaptam, majd Elvisszel kitaláltuk a mestertervet: a donort hazahozza a csomagtartóban, én pedig a fehérrel lábon hazacsettegek.
A papírokat kitöltöttük, a donort bepakoltuk, Jani még megszórt egy halom pótalkatrésszel - még a KTM-emhez is adott ezt-azt -, aztán elköszöntünk. Hazafelé az út bő két és fél óra volt, 65 km/h-val csettegve az éjszakában van idő gondolkodásra, így én is számot vetettem a sorssal.
A fehér Quartzra igazából nem volt szükségem, de erősen megkönnyíti a TB24-es felkészülésünket. Ugyanis idén két csapatot indít a szerkesztőség, egy kompetitív brigádot, akik jégtörőként haladnak majd a dobogó felé, és egy lusta brigádot, akik a buli miatt érkeznek, és tisztán tartják az ívet, ha érkezik hátulról a kompetitív válogatott.
A régi versenygépünk, a fekete Quartz - művésznevén a Feka - landol a kompetitív csapatnál, a technika összerakását már tavaly elkezdtük, nemsokára arról is lesz cikk. Valószínűleg nem lesz a mezőny leggyorsabb gépe, de sokkal jobb lett, mint 2019-ben, amikor öblögetve ugrottak át minket az egyenesekben. Ezen a videón jól látszik, hogy Hendrix bácsi a neon sisakban mennyire esélytelen az egyenesekben.
Szóval adta magát, hogy a Feka legyen az egyik gép, aztán utána erősen ment az okoskodás, hogy mivel menjen a B-csapat. A céges SR50-nel? Filep Zip SP1-esével? Aztán alapos tervezés után beláttuk, hogy azonos típusokkal kell indulni, mert akkor egyféle pótalkatrésszel kell készülni. Ekkor ajánlottam fel a saját, csalós Quartzomat, a Kéket, hogy dobjuk ki belőle a bereszelt, minden porcikájában szabálytalan blokkot, és lökjünk be a helyére egy legálisat (plusz egy legális blokktartó segédvázat), és az onnantól megfelel a kiírásnak. Futómű és fék van alatta, kellően ronda ahhoz, hogy egy esés ne rontson az értékén, pótalkatrészem amúgy is van szarásig.
Bár Filep Tomi jelezte, hogy van egy üres blokkja, a naptárban egyáltalán nem láttuk azt a szabad pár napot, amikor azt össze tudjuk húzni, így lett hirtelen mesteri ötlet a Fehér megvásárlása. Hiszen az teljesen gyári, csak át kell lökni a blokkot és a kipufogót, aztán mehetünk is.
Olyan szépen muzsikált, hogy a vásárlást követő két hétben semmilyen más járművet nem kívánt a szervezetem. Csendesen, purrogva járt, szépen gyorsult, vitte a 65-öt, de biztos voltam benne, hogy egy másik varióval és egy kis állítgatással a 70 is simán meglenne - mindezt gyári kipufogóval!
Megbeszéltek szerint aztán befutott hozzám Sipos Geri és Gábor, a padavan - Gáborral akkor ismerkedtem meg, amikor a Zip Bimodaléról írtam, nála volt a motor, mielőtt kiutaztatta volna Hollandiába egy barátja gyűjteményébe. Ott kiderült róla, hogy van műszaki érzéke, a Tutto Motóban volt gyakorlaton a szervizben, és amúgy is egy vagány fiatal csávó, pont olyan, amilyenre egy öregedő, elboomeresedett versenycsapatnak szüksége van. El is kezdtem beszervezni - szándékosan a titkosszolgálatok módszereit vetettem be, egy kis dumálás, egy kis bizalomépítés, aztán sutty, beszervezve - pár héttel rá már ott nyomta velünk a köröket a visontai BSSW pályán a csapatedzésen.
A vége az lett, hogy teljesen beépítettük a csapatba, így Gerivel vitték a robogókat a blokkcserére, majd jelezték, hogy félúton a Fehéren elszakadt a szíj, majd később, hogy a főtengely is kuka. Szóval az eredeti mesterterv végül nem adta ki, kell itt még blokkot fűzni, a csalós setupom viszont belekerült a fehérbe, és nagyon jól áll neki.
Hatalmas mázli, hogy az elmúlt hónapokban úgy jártak hozzánk a futárok az SPD-ből, mintha zarándokúton lennének - hordták a főtengelyt, a hengerfejet, hajtásalkatrészeket, tömítéseket, görgőket, membránokat, karbialkatrészeket, így most, amikor tényleg szükség van rá, minden kéznél van. Sőt, amikor szembesültünk, hogy a Mitas MC35-ös E-jeles, DOT-számos semi slick gumi - ami a legversenyebb, de még TB24-kompatibilis gumi - hirtelen hiánycikk lett, abból is rekordidő alatt kerítettek nekünk két garnitúrát. Nem tudom, hogyan csinálják.
Mikor ez a cikk élesül, akkor már könyékig leszünk a szabályos blokk újrafűzésében - mármint nem én, hanem Stump Bandi, ő vállalta el, hogy egy hétvégére elengedi az alvást, hogy a verseny előtt még beleférjen egy edzés, és kihirdethessük a két csapat végleges versenyzői felállását.
A verseny támogatója:
