A hűtőbordák szeánsza

2009.04.22. 22:41
29 hozzászólás

 

Már pakoltunk: Winkler kabátban állt, Csikós öltözött, én meg éppen lecsaptam a laptop fedelét. Sipos „Streetsa” Zoltán ekkor érkezett. Egy pillanatra megfékeztünk – ha ő jön, jön vele a mesevilágból is valami.

Táskájából helikopter került elő, arcán a mosoly igazolta, hogy ez már megint nem mindennapi csemege. Amikor mindannyian kitomboltuk magunkat, foghegyről kibökte: a Katanát megnézitek? Egy pillanatra a kereszthuzat is megmerevedett, mi meg azonnal lódultunk a lift felé.

Ma is futurisztikusnak számít

Zoli márkahű: egynégyes mattfekete Intruderét már ismerjük, nyers durrogása fülünkben visszhangzik. Na de a sosem látott, de mindig firtatott Katana? A 750 köbcentis bukólámpás? A nyolcvanas évek igazi perverziója? Egymáson átgázolva futottunk ki a céges lichthófba: arany-gyöngyházfehér-fekete szoborként állt az ajtó előtt.

A fény is szívesen játszik a Katanával

Ezt már nem a német Target Design rajzolta: a 84 lóerős S3-as Katana elvesztette német minimalizmusát. Enjoy the high level of riding technique – hirdetette az idom matricázása. A Suzuki Full Floater rugós tag és a Positive Damping első villa kifejezetten modernnek számított, jól vezethetővé tette a motort.

Összefoglalták a lényeget: néhány mondatban leírták, hogy miért jó motor ez

Csikós azonnal a múltba révedt, előkerültek a japán emlékei és a magyar jelenben futott össze tucatnyi kulturális párhuzam – az egykor jövőbe mutató motort a sci-fi világa és a képregények ihlették. Mára a bukólámpás Katana szoborrá nemesedett: Sipos Zoli is nekigyürkőzik, hogy illő módon helyrepofozza. Ígéri, hogy lekerülnek a repedt gumik és elöregedett csövek, visszatér az elbujdosott kettes fokozat, talán még a megkopott vázelemek is újraaranyozódnak.

Winkler leballagott a mélygarázsba, és egy perccel később már ott állt a 2008-as Yamaha XJR 1300 a nyolcvanhármas Suzuki mellett – ha nem nézzük a részleteket, bizony a Katana tűnt modernebbnek. Csikós is felbuzdult, jött az XJ900-as az új, selyemfekete idomával kifelé, és én sem késlekedtem: felhoztam a GS1200SS-t.

Mintha a Joe Bar egy elfelejtett epizódjából jöttek volna

Egymás mellet állt a négy motor, két Suzuki, két Yamaha, a '83, '85, '01 és '08-as évjárattal – az udvarban téblábolók csak saccolgatták, melyik a legöregebb. A fekete GS-em tűnt a legöregebbnek, kerek fejidoma még a hetvenes évekbe nyúlik vissza, Csikós és Winkler gépei mintha egy korszak szülöttei lennének – csak a Katana állt kortalan korpuszként: fényes fekete orridoma és a lecsukott lámpája még ma is felfoghatatlanul űrhajós.

A szélén két Suzuki, középen a Yamahák

Nem volt ionizált víz a hengerek falában, nem voltak elévülő design csalafintaságok. A négy motor körül megálltunk egy órára. Jó volt elmélázni a részletek felett, jó volt meglelni a különbségeket és tetten érni az időt. Nyolc kerék, tizenhat henger, huszonnégy év – a hűtőbordák szeánsza a szerkesztőség előtt.