Lopakodó hidroglóbusz

2010.05.14. 23:45
68 hozzászólás

Ennél nagyobb fejünk csak egy dézsában lehetne

A C3 alapára 150 ezer forint. Hát igen, ez nem az elég húzós kategória: ez már rablás. Elszaladt a ló a Schuberth-tel? Még az is lehet: válság ide vagy oda, a megrendelést követően majdnem két hónapot kellett várnom, mire megérkezett.

És akkor tegyük hozzá, az UV-sárga szín felára 20 ezer forint. Tudom, nem néz ki különösebben jól, nem is nagyon lehet hozzáöltözni. Ilyen színű motorom sincs, de ha már van sisakból láthatóság-sárga, szerintem érdemes ezt venni. A motoros úgyis láthatatlan élőlény, láthatósági változatban legalább a feje hívja fel magára a figyelmet. A Schuberthnél 2010-ban van egy akció, melyben baleset esetén a karambolos sisakunkat beszámítva harmad áron kapunk egy másik Schuberthet (természetesen rendőrségi jegyzőkönyv kell a balesetről).

A napszemüveget most alul aktiváljuk

Szép kezdeményezés az önhibájukból elzakózott motorosok támogatása, de én inkább egy centtel se adnám drágábban az UV-sárga festést. Különben is, mi kerül egy árnyalaton 20 ezer forintba? Nem mintha halálfejes és ál-pinstriping matricák 17 ezer forintos felárát jobban érteném. A feltűnő sárgaság nem csak balesetvédelmileg jó, de kellemes kezdő beszédtéma is lehet. Még nem csajoztam be a C3-assal, de bármikor előfordulhat: „Nem baj, hogy jönnek rá a muslincák? Á, dehogy, menet közben úgyse érnek utol, ha meg lerakom, hadd döngicséljenek. Akkor kúrunk?”

A felső szellőzőnek most már három állása van, hurrá

Hogy hány százalékban puszta lehúzás a C3 csillagászati vételára, csak a német cég gazdasági osztályán tudnák megmondani. Még az is lehet, hogy semennyivel nincs rajta nagyobb árrés, mint bármelyik kínai terméken, de a motoros cuccok eleve szinte kizárólag lehúzásgyanús árakon kaphatók. Itt van például a motorom: Yamaha XJR 1300, két és fél millióért, hát rendes ember ennyiért új Swiftet vesz, ugye. Na ja, csak motorokból soha nem adnak el annyit, mint autóból, egyszerűen köszönő viszonyban sincsenek a nagyságrendek.

A beépített napszemüveg szépen megnőtt

Ez a világ legcsendesebb, nyitható állrészű motoros bukósisakja. És ez akkora vonzerő, hogy a Schuberthnek nincs szüksége méltányos árra vagy látványos dizájnra – utóbbira persze a szélcsatornázás miatt sincs sok esély. A nyitható áll és a csendesség a két legfontosabb tulajdonság, amit sokat motorozó, gyakran túrázó ember a legtöbbre értékel. Megállásoknál könnyű gyors haditanácsot tartani, nem kell levenni a sisakot, hogy többet értsünk egymás beszédéből, mint a cellatársak a vasálarcos férfi hablatyolásából. A csend legalább ennyire fontos; ha valaki napi 8-9 órát tölt a nyeregben, estére már motoroznia se kell, annyira zúg a feje, főleg szélvédős túragépen eltöltött százkilométerek után.

A pszeudo-zaj az a bubogás, csak a sisak belsejében érzékelni

A bukósisak nem attól csöndes, hogy süketszoba-szerűen szigeteljük, tehát nem egy hatalmas füldugó. Ezt próbálta elmagyarázni az eladó srác a boltban egy arcnak, aki úgy próbálta ki a C3-ast, hogy felvette, aztán Bódi Guszti stílusában kezdett csettintgetni a feje körül. A csend lényege, hogy a menetszél minél kisebb turbulenciával zúgja körül a sisakot, miközben az egyéb dolgokat azért lehetőség szerint halljuk.

A jó zajok közé tartozik a saját motorunké, meg természetesen a többi közlekedő hollétéről tájékoztató akusztikai információk. Ebben pedig nagyon jó a C3-as. Egy alkatrészét még nem próbáltam ki: van egy alsó plusz szélterelő, amit az állunkra tépőzárazhatunk, és az úgynevezett pszeudo-zajokat csökkenti. A pszeudo-zaj az a bubogás, amit jellemzően a saját szélvédőnk, vagy egy előttünk haladó kamion vákuumának rezgése kelt, és azért pszeudó, mert csak a sisak belsejében érzékelni.

Nagy, puha tépőzár az állszíjon

Szolgáltatásokban nehéz összehasonlítani a C3-ast a C2-vel. Maradt a napszemüveg, aminek kicsit más az alakja és nagyobb is, de használati értékben nem vettem észre különbséget. Azt hittem, ebben majd lehet nyitott plexivel, külön napszemüveg nélkül haladni, de nem. Maradt az állrész szellőzője, és hasonló a fejtetői légrés, de kettő helyett három állása van. Az állat most nem egy oldalsó kallantyú megnyomásával nyitjuk, hanem alul középen húzunk meg egy kioldót.

Megszűnt a két sárga bütyök, amit nagyon szerettem a C2-ben, amik az állrészen jelezték, mindkét oldalt bekattant a retesz. A C3-ban sajnos csak a fülünkre hagyatkozhatunk, hogy vajon kattant-e mindkét oldali zár, és ez nem valami jó – megnyugtató volt látni, ahogy bepattannak a kis sárga hengerek, és mivel a motorosnak amúgy is hajszálon függ az élete, mi esne neki jobban, mint egy bőséges adag megnyugtatás?

Jelentős változás a C2-höz képest, hogy az állnyitó alul középre került

Változott az állszíj csatja, a nyomógombos szerintem profi volt, de egyszer egy szakember kifejtette nekem, mi nem profi rajta, csak sajnos már nem emlékszem. Hallottam már előadást a dupla D-gyűrűs, átfőzős állszíjmegoldás kifinomult és biztonságos mivoltáról, különös tekintettel a versenysportra, de a

Schuberth fogazott csúszkás zárszerkezetet választott. Alig várom a végzet küldöttének felbukkanását, aki majd elmagyarázza nekem, miért ez a legjobb – valószínűleg az is szempont, hogy nem kell bonyolult és körülményes módon szíjat állítgatni, hanem addig nyomjuk a csúszkát, míg nem lesz elég szoros.

Nagy hőségben ebből is kivehetjük a tarkóvédőt

Egyértelműen fejlődött a Schuberth egyik kellemes szolgáltatása, a tisztogatás céljára könnyen levehető plexi. Az új megoldással nem hullik le kétoldalt két rögzítőkorong, egyszerűen felhajtjuk az ellenzőt, felnyomunk egy-egy bütyköt, és a plexi, de csak a plexi lent is van. Na ez az, ami ugyanúgy nem megy nekem, mint a C2-esnél, eleinte. Lapzártakor is a használati utasítást olvasgatom – a boltban minden olyan egyértelműnek és könnyűnek tűnt, akárcsak a C2-esnél, aztán szépen el is vesztettem a plexit, és szentül meg voltam róla győződve, hogy nem én vagyok a hibás.

Nagy találmány az újfajta plexilevétel

A teljesen páramentes plexi a C3 egyik nagy ütőkártyája, de ütőkártyaként szerintem tévedés. A +150 ezer forintos sisakok vásárlói ritkán motoroznak télen, amikor gondot jelenthet a párásodás. Ez a motoros futároknak jönne jól, de ők meg nem ennyiért vesznek bukót. Hiányzik viszont a C2-es enyhén előretolt plexiállása, amikor a lehajtott rostély mellett maradt egy milliméternyi hely, úgy is bőven jutott be friss levegő, hogy nem kellett mondjuk darazsaktól tartani. Ahelyett most van egy majdnem lehajtott állás, ami viszont sajnos nagyon nem ugyanaz, így besüvít a szél.

A héjméret döbbenetes. Ha valaki azon gondolkozik, planetáriumot integrálna bukósisakba, mindenképpen a C3-ast ajánlanám. A héjméret ugye azt jelenti, hogy mekkora az a tárgy, amit mi bukósisakként észlelünk. Hát a C3 valóságos bukósisak-Jupiter. A régi C2-esem mellé rakva is egyértelműen látszik a különbség, de pont a Karottával voltam, amikor átvettem, és előkerült a dobozból; Jézusom, mekkora ez, bukott ki belőle a döbbenet. Az eladó srác mondta is, hogy neki pl. nem ideális, mert ő az átlagosnál kisebb testű, és elég hidrokefál módon áll neki, ezért is hord Nolant. Én talán a C3-ast hordható kategória alsó határát karcolászom, de ehhez igazából minimum egy Bud Spencer kell, mert Terence Hillből teletábit csinál.

Jézusom, mekkora ez, bukott ki a döbbenet

A veszélyes változások között megemlíteném, hogy lemaradt a C2-esen még olvasható információ, ami abban segítené mondjuk a mentősöket, hogyan kell rólam egyszerűen levenni a sisakot. A vércsoport, meg egyéb egészségügyi információ tárolására szolgáló kis ablak meg nyilván a szélcsatorna áldozatául esett, pedig ez már a Conceptben, a széria első tagjában is megvolt. Súlya 1690 gramm, ami 40-nel több, mint az eredeti Concepté. Ezt a nem nyitható sisakok tulajdonosai általában sokallják, én már meg is fogadtam, hogy soha többé nem kezdek kiselőadásba, miért is nem sok az 1690 gramm.

Elég exkluzív, puha zsák jár a C3-ashoz

Egy hete tesztelem, és jelen pillanatban úgy érzem, hogy még ha a C3 150 ezer forintos alapárát vesszük is, a C2-es 100 ezer forint körül sokkal jobb vétel. Milyen kár, hogy akkor rakták össze az utolsó példányokat, amikor a gyárban jártunk