A Belsőség-találkozó után néhány nappal Pista két félmondat között kezembe nyomott egy könyvet, aztán ment is tovább az udvar irányába. Kérdőn néztem rá, mire hozzátette: „Krisi küldi. Ajándékba.”
Nem titok, szeretem a képregényeket. Leginkább a francia és belga vonal áll hozzám közel, de ennek ellenére a japán és amerikai stílusból is vannak kedvenceim. A kedves olvasó betalált: a francia Joe Bar Team a világ egyik legjobbja.
A motoros képregény zseniális, apró kis etűdöket dolgoz föl. Nincsenek hosszú történetek, nincs laposodás, csak egy poén van és mesteri rajzok. A karaktereket Christian Debarre találta ki, majd Stéphane Deteindre vitte sikerre a motoros bárban bandázó srácokat.
Több nyelvre lefordították, Magyarországon először a Motor Revü hátulján jelent meg. Sok ismerősöm a Joe Bar kedvéért vágta szét a lapot, hogy összefűzve tehesse el a képregényt. Osztrák gyűjtőútjaimon én is mindig bevásároltam az ott sorozatként kiadott vastag füzetekből. Tudtam ugyan, hogy idehaza is kiadták, de sosem került kezembe a magyar változat. Most viszont kaptam egyet. A történetek és a rajzok csodásak, egy hét alatt legalább háromszor néztem át kuncogva mindet. Köszönöm szépen Krisi. Nagyon.