Fehér Patkány Projekt, első fejezet

2010.12.18. 07:00
51 hozzászólás

Próbálom azt képzelni magamról, hogy nem vagyok márkasznob, de lehet, hogy lassan ideje volna felkeresnem egy önkép-pszichoterápiát. Ugyanis már megint három Yamahám van. Oké, a VMax annak idején azért kellett, mert más ilyen motor nem létezett, az tetszett, nem volt alternatíva.

Az XJR 1300 esetében is valami ilyesmire hivatkoznék – vannak nagyon szép Honda CB-k, de hét évvel ezelőtt nem volt sor négyes, léghűtéses Honda. Ha mondjuk egymás mellett állna egy XJR és egy Honda …, valószínűleg az utóbbit vinném. Van ezen kívül egy használt Vinóm, az egyértelműen VMax Zsolt hatása – olyan kitartóan, konkrétan, részletekbe menően fikázta a konkurens Honda és Suzuki modelleket, hogy nem vehettem mást.


 
Érdemes lenne rekonstruálni, hogyan jutottam végül a Virago 1000-hez, de sajnos nem jegyzeteltem; annyira emlékszem, hogy legyen V2, léghűtéssel, ne legyen Harley, mert azon valahogy nem látom magam, és ha már nem Harley, legyen minél olcsóbb. Így kerültem Vecsésre Zolihoz, akinek van egy motorbontója, ahová behozta ezt a borzalmat. Amikor kimentünk érte Pistikével (Szilvássy), az eladó még nagyjából benne hagyta az elejét, hogy ne kelljen állványra rakni, így szembesülhettem azzal, hogy a 80-as években valaki képes volt az első sárhányóra sasfejet rendszeresíteni, világító piros szemekkel.

 
Zoli addigra már szétszedte annyira, hogy ne tudja bekapcsolni a sasvilágítást, de mutatta a drótokat. Egy piros szemű sasfej, gyerekek, vettétek?! Jött még segítség a szomszédos műhelyekből, úgyhogy fölraktuk Pistike Transitjába a Virago maradékát. Itt már azért látszott, hogy bármilyen hihetetlen, alapjaiban ez egy szép motor, mármint a motor motorja az szép, különösen a hengerek. És kétoldalt a légszűrőház és az elektronika fedele is fém. Kerepesen a Sipos, Pistike műhelytársa kukacoskodott egy kicsit, hogy szerinte műanyag, de az egyébként karcmentes Viragón épp itt volt az a néhány karcolás, ami megmutatta a fémet. 
 
Két héttel később aztán, pont a legnagyobb hóesésben kiautóztam Kerepesre, hogy megtanácskozzuk Pistikével, mi volna az elképzelésem, vagy legalábbis miféle dolgokat szeretnék és miket zárok ki. Pistikét nekem Árpád ajánlotta, mert mondtam, hogy patkányt akarok, márpedig Pistike már az Oldtimer Expo autós részlegén bizonyította, hogy érzi a patkányt. Az Elmegyógy- és Intézet-feliratos furgonnál is jobb referencia volt a számomra, hogy a 2007-es Európa-bajnok majd világbajnoki ötödik motort, a Time Machine-t Sapka a Pistikével építette. Márpedig a Time Machine kimagaslóan minőségi és ízléses munka. Nem patkány persze, de ha adott a jó ízlés és a minőség, már csak egy kis megbízhatóság kell.

 
Megbízhatóság ügyében Sipos azt mondta, mióta Pistike a filmiparban dolgozik, nagyon megszokta az ütemezett munkavégzést, még akkor is, ha művész. (Az első hetekben azért nem konzultáltunk, mert Pistike Angelina Jolie filmjében épített díszleteket.)
 
Kifelé Pistike még mutatott pár üszkös vasat a Transitban: napjában jár a MÉH telepre, hátha talál valamit (talál), meg ihletet meríteni. Na igen, ezt is szeretem: egy építő ne a fényes műnyomott alkatrészkatalógusokból merítsen ihletet.

Az én igényeim nagyjából annyi, hogy anatómiailag olyan legyen, mint egy Harley Fat Boy vagy Honda Shadow Black Spirit. Ne legyen fekete, hanem akkor inkább már fehér, és kicsit fessen úgy, mint egy sivatagi lelet. Tehát mondjuk kap egy fehér festést, és azt egy kicsit lehomokszórjuk róla. Nem idegenkedek a steampunk elemektől, tehát a Virago náhány rézdarabja akár maradhat is, tanknak pedig el tudnék képzelni egy ugyancsak réz, régi hátizsák-permetezőt.

Legyen továbbá kényelmes, jól motorozható, elöl dupla tárcsafékkel de hátul is legyen jó a fék, és a showbike-okkal ellentétben tartalmazzon rakodóhelyeket. Lehessen tehát nálam mindig tartalék kesztyű és esőruha, ilyesmik. Az is jó lenne, ha néhány percnyi csavarozással kétszemélyessé alakíthatnám, tehát volna helye plusz ülésnek és lábtartónak. A rugós, nagy biciklinyerget (lengőnyereg) ellenzem. Továbbá előnyt élvez a nem középre szerelt lámpa.

Hogy oldjuk kicsit a feszültséget, ökörködtünk egy kicsit. Hozzápróbáltunk egy biciklikereket meg egy bobber talicskát, aztán Pistike azt mondta, a fehér ötlet tetszik neki, a permetező készüléket is támogatja. Olyan orrot képzel el, mint a MZ Trophy-é, amit szintén nem ellenzek, bár elképzelni nem tudom. És mit szólnék olyasféle, harcos sziluetthez, mint a Ducati Diavel? Nem, köszönöm, nem power cruisert akarok, épp azért adtam el a VMaxot. Oké, tovább. Mit szólnék, ha egy VW Bogár sárvédője lenne a faridom? Nem tudom elképzelni, de biztos fasza, jöhet, Pistike pedig, miközben hunyorogva nézegettük a Virago puszta alapjait, és próbáltuk ráképzelni ezt a sok érdekes dolgot, kivett alóla egy fadarabot, hogy laposabban álljon, mert a valóságban is úgy fog. Néhány percig némán szuggeráltuk, aztán annyira elkezdett esni a hó, hogy jobbnak láttam hazaindulni.
 
További terveink: Pistike visszamegy még néhány alkatrészért Zolihoz a bontóba, mert néhány apróság, mint kormánykifli azért kéne. Aztán külön-külön leülünk, becsukjuk a szemünket, és várjuk az ihletet.