2011.10.10. 14:18
16 hozzászólás

Frank Chatokhine érdeklődése teljes mértékben egybe esik apjáéval, szenvedélyes szerelő, motoros és versenyző. Nem okozott neki problémát, hogy 1994-től, vagyis tizennégy éves korától a családi vállalkozásként működő, régi angol gépekre specializálódott műhelyben kellett dolgoznia, mivel előtte amúgy is iskolakerülő volt. A szentély, ahol a film szerint most is parkol néhány olyan csoda, amelyért örömmel adnánk egy kis gerincvelőt, 1972-ben kezdte meg működését. Akkortól változtatják az ólmot arannyá, mint írják a céges honlapon.

A most harmincas örömszerelő kamaszként kezdte motoros pályafutását is, mégpedig egy 1936-os Velocettel – ma is kizárólag a múlt század harmincas és hetvenes évei közt gyártott típusokkal foglalkoznak. Az új motorokat is ismeri, de nincs róluk nagy véleménnyel.

Csak bólogatunk, amikor Frank azt mondja, számára egy motorkerékpár tökéletes megismeréséhez elengedhetetlen az alapos próba, lehetőleg versenypályán. Ha scramblerről van szó, a műhely közelében lévő könnyű terep is szóba jöhet. Úgy száguld ezekkel a régi BSA-kkal, Nortonokkal, Velocettekkel, mint a boldog békeidőkben tették, mielőtt a felkelő nap országából érkező négyhengeresek hulláma átcsapott a patinás európai márkák feje fölött.

Az elvarázsolt műhely egyre több ügyfelet vonzz, sokan közülük külföldről jelentkeznek, mivel kevés igazán jó javítómester foglalkozik az öreg, de imádni való gépekkel olyan tisztelettel és szakértelemmel, mint a Chatokhine műhely.