Olthatatlan vágy, rendszeres csalódás
Két éve lett az enyém. Megmentettem. Kiégett a fényszóróizzó, elgyengült a motor, nem mért a sebességmérő. Kettesben, harminccal közelítettem meg a lakásunkat. Szánalmas volt. Nem fogott a fék, kihagyott a gyújtás, kiakadt a gázbovden. Estig szereltem a parkolóházban. Az első közös tél. Toltam, szereltem a hóban, a Kosztolányi Dezső téren hagytam. Elkéstem, gumit cseréltem az irodában. Aztán feladtam és letettem, eldobtam. Nem érdemel meg engem. Gianni feltámasztotta. Megint jó volt.
A következő nyáron találkozóra mentünk vele. 270 kilométer, hiba nélkül. Erős volt, emelkedőn is gyorsult, mindenki csodálta, két litert kért Ózdig. Megint jött a tél. Megint kihagyott a gyújtás, megint toltam. Talán az új gyertyakábel. Hát nem. Elektronikát cseréltünk. A hiba megszűnt. Felkerült rá a lábtakaró, többé nem áztam meg. Aztán megint a gondok. Már rutinosan toltam. Ilyenkor az ember annak is örül, hogy üresben könnyebben gurul, mint egy hagyományos robogó.
Azért így is repültek vele a kilométerek. Nagy terveim voltak: megkerülöm a Balatont. Minek nekem motor, amikor van egy délceg Vespám. Néhányszor felpörgött miközben álltam a lámpánál. Így kérte, hogy legyek realista. Szívatóval nyugtattam. Gondoltam, ez ilyen. Még egyénisége is van. Nagyon jó vétel volt. Nekem üzen a hülyeségeivel. Újabb hetek, újabb felpörgések. Már eleve szívatóval érkezem gurultam a lámpákhoz. Megugrott a fogyasztás. Az átlag elérte, majd meghaladta az öt litert. Szenzáció: a Vespa, amely lenyomta a BMW-t.
Gianni szétszedte. Baj van. Sérült a blokköntvény. A korábban rossznak ítélt, ezért a felújításkor cserélt főtengelycsapágy üzen a túlvilágról. Csapágybosszút áll. Végnapjaiban szépen kitágította a szívócsatornát, így az többé nem zár rendesen. Fals. A blokköntvény ismeretlen ideig Olaszországban gyógyul. Részletekben települ haza a Vespa. Átszoktam a tömegközlekedésre. Nem is olyan rossz ez.
Az öntvény márciusban váratlanul visszatért. Jobb volt, mint új korában. Kinek van olyan PK-ja, ami tartja az alapjáratot? Nekem. Három hete éles csattanás a Kolosy téren. A kipufogó hangtompítója búcsúzott. Mennie kellett. Füle a fedélzeten maradt, a többi a rázkódástól letört és beesett a mögöttem jövő autó elé. Öngyilkosság? Megmentettem. A szomszédos rugós tag anyája többé nem került elő. Hosszú büntetés a kertben, az eperfa alatt.
Gianni felkészült, csak vigyem el. Megcsinálja a világítást is, mert az korábban szintén megszűnt. Szóra sem érdemes. Pedig egy vespás nem járhat fejlámpával. Nem lehet kanyarkövető. Hát jó, akkor viszem. Húsz perc és ott vagyok. Oké. Nem voltam ott, a gázbovden nem akarta. Itt szakadt el a ház előtt. Ezt a jóindulat jeleként értékeltem. Mentőt hívtam. Sipos úr.
Nem tudom miért, de mostanra megnyugodtam. Megtartom ezt a szart, ha már így szereti a gazdáját.