TC az Ennstal-Classicon, holnaptól!

Csak egy kis ízelítő, abból a 197 autóból, aminek java részét – reméljük – látjuk majd menni is: Chapron-karosszériás Hispano-Suiza H6, Bentley Speed Six, Lagonda T2 Compressor, Alfa Romeo 8C Zagato, Bentley Old No. 1 Special (a tavalyi év egyik nagy aukciós eladása), Jaguar SS100, Cisitalia 202 SMM Spider, Lancia Aurelia B20 GT-ből négy, Aston-Martin DB2 Vantage-ből kettő.

Aztán ott vannak az újabbak, basszus: Porsche 550 Spyder (amilyenben James Dean meghalt), Mercedes-Benz 300 SL (Sirály), Lancia Aurelia B24 S Cabrio (az Előzés című film sztárja ilyen volt), Ferrari 250 SWB, Maserati 3500 GT, Lotus 14, Ferrari 250 GTO, Maserati Ghibli (a régi, eredeti), Mazda Cosmo 110S Sport (igen, a kéttárcsás Wankel, ami megelőzte az NSU Ro80-at), Marcos 3-Litre (nini, ők magyarok!), Mercedes-Benz SEL 6.3 AMG... Inkább nem is folytatom, már a lista olvasásától remegni kezd a kezem.

Ma már lement az első nap belőle, de az Ennstal-Classic szerencsére négynapos esemény, az első kettő nagyjából a gépátvételről szól, ha jól veszem ki a szövegből, a küzdelem a pontokért, tehát a rali csak pénteken lesz a Gröbming-Spital am Pyhm-Steyr-Pürgg-Assach-Schladming útvonalon. Ha nem tudják hova tenni a térképen, akkor ez a St. Pölten és Salzburg közötti részen, attól délre zajlik majd, összesen kábé 600 kilométeren. Szép lesz, pláne, ha elmondom a járműveinket is.

A motordoki a saját, harminc éves Honda VFR 750-esével jön majd, Balázs Vitya pedig szintén a maga KTM 990-esén. A túra kitalálója, Gerencsér Lacus barátom a feleségével együtt a szintén a harmadik ikszét taposó Yamaha TRX 850-esen, Szabó Endre barátom egy Suzuki 650 V-Strommal vág az útnak, s velünk tart még Németh Gergő olaszmotor-importőr, aki egy vadiúj Moto Guzzi California 1400 nyergében hentereg majd ki a hegyekbe – neki nem lesz nehéz. Az érdekesebb a dolgozni induló csapat motorizáltsága.

Mi ugyanis robogózunk, nem is nagyon nagyokkal. Meg kell tudnunk, hogy milyen egy effajta 500+helyszín+500 kilométernyi, négynapos túrán részt venni sok lóerős nagymotorok mellett. Reméljük, kellően kimerítő lesz.

Udvariatlanul magammal kezdem, mert nekem lesz a legkönnyebb a dolgom. Én ugyanis az útnak a legesélyesebb robesszal, egy Aprilia Beverly 350-essel vágok neki. Nem hinném, hogy az autópályát leszámítva óriási hátrányban lennék majd, nem is tartok túlságosan az úttól. A kissé cudar időjárás-jelentést látva épp azon gondolkozom, hogy gyorsan lekapom a motorról az óriásplexit, mert az egy ilyen úton több hátrányt jelent, mint előnyt. Például autópályán és a gyorsabb szakaszokon minimum egy tízessel de még többel visszaveti a robesz végsebességét, rázósabb úton pedig a súlya berázza az egész elejét, még a vázon is érezni, hogy jobban tekeredik.

A legnagyobb pokol a plexivel azonban az, hogy esőben vizes lesz. Ez a sisak plexijénél nem olyan nagy baj, mert oda nem fókuszál a szem, de a plekó annyival van az orrod előtt, hogy állandóan oda állít élességet – olyan, mint a fűtőszálas Ford-szélvédők, csak ezerszeres szorzóval. Tavalyelőtt a trieszti túránkon az első nap java részét úgy vezettem végig a Vespával, hogy huszonöt fokban eldöntöttem a motort, én meg a másik irányba kihajolva néztem ki mögüle. Rettenetesen rossz az. Úgyis zárt sisakot viszek, úgyis rajtam lesz a vízhatlan IXS ruha, jobb lesz nélküle. Az a baj, hogy így nem tudom, mihez rögzítem majd a navit, de arra van a mai este, hogy kitaláljam.

A Tucano Urbanót viszont lehet, hogy leakasztom a Spacy-ről (itt áll a TC-s garázsban), mert kint, amikor dolgozni kell, nem lesz az az isten, hogy én talpig páncélban rohangásszak, köpjenek le, de farmert fogok venni, nem lehet tíz órán át kint rohangászni szkafanderben. Ahhoz pedig – ha el-elered az eső, sokkal jobb, ha lesz nálam Tucano. Egyébként szuper lesz a túra, az Aprilia erős mint a dög, óriási a nyerge alatt a raktér, ráadásul hátsó topcase is van rajta – tökéletes. Félre velem.

A másik esélyes robogós Sipi lesz, ő a kistarcsai Burgman-bázistól kap egy használt 400-as Burgmant. Úgy volt, hogy ma déltájt veszi át a motort (és lefotóztatja magát rajta, amit kettőig legkésőbb elküld nekem, hogy legyen ehhez a poszthoz mindenkiről kép), de most fél öt van, és fel se tudom hívni, remélem nincs baja.

Nem szabad valami hamvas Burgonyát elképzelniük, egy 40 ezret futott példányról van szó. Ezek állítólag ilyenkor megbízhatók és életerősek, de a magyarok nem veszik meg őket ilyen sok kilométerrel, a szlovák viszont átjön egy határnyit, megveszi a diszkontált robogót és röhög a markába. Bizonyos fokig el is dönti majd, hogy a magyar, avagy a szlovák vásárló a hülye-e, hogy az a Burgman hogyan bírja a Sipi alatt a kiképzést. Persze jobb lett volna fél évvel, a mázsa körüli régi Sipivel a próba, mert az új, vagy húszassal szálkásabb másik már közel nem jelent akkora kihívást. Lépjünk, Sipi is bírja majd, szerintem.

Na de, a Zách Dani. Eredetileg úgy volt, hogy ő hozza a használt Burgmant, de kiderült, hogy van új, 150-es Honda PCX tesztrobogó. Igen, százötvenes. Hiába magyaráztuk, hogy rosszul érzi magát majd, hogy állandóan lemarad, azt mondta, 15,3 lóerő elég lesz egy ilyen motornak, s az olvasók tájékoztatása iránt érzett elkötelezettsége miatt be kell vállalnia ezt a magyar piacon kifejezetten nagy érdeklődésre esélyes gépet. Nem csak ő szív majd, hiszen a terveink szerint cserélgetjük majd a tesztmotorokat, hogy minél homogénebb (és kollektívebb) véleményünk legyen.

Azt viszont már tudjuk, hogy az elektronikája úgy korlátozza a 110-es végsebességet, hogy lejtőn se tud többet menni, az is kiderült amióta elhozta, hogy igazából olyan 100-at bír, s kicsit gyengébbnek érzi a saját, 250-es Foresightjánál. Neki jó dolga van, navit nem akar, plexije nincs, csak felpattan, és húzza a gázt. Igaz, most még itt ül mellettem, eddig különféle kerékpártartókat szerelt egy VW Tiguanra az esőben egy tájékoztató cikkhez egész nap, s most kissé feldúlva a cikkbe kezdett bele. 10-re talán végez vele. Lesz még ideje csomagolni, csak 7-kor találkoznak Gergővel és Sipivel a BAH-csomópontnál...

Mi, a gyorsabb brigád 8-as indulást beszéltünk meg Budaörsön az Agipnál (tradicionális találkahelyünk), majd a két brancs a győri Agipnál fut össze negyed tíz tájban (jé, pedig nem is szponzorálja az utat a kúttársaság, basszus), s a 85-ös felé folytatjuk az utat, már együtt. Remélem, azért nem ronggyá ázással nyitunk, mint annak idején a trieszti túrán. Sipi is telefonált az imént, nála a robogó, ami fekete és jó, küldi a képeket, szerkesztem be a posztot.

Pénzünk még csak egy százas van, mert nem kaptuk meg a másik adagot, de Papp Tibi a háttérből a pénzügyes és saleses szálak rángatásával elérte, hogy fél órán belül valószínűleg kapok még egy adagot, amivel mehetek át a valutaváltóba. Ha holnap találunk útközben wifit, már elkezdjük nyomni a kis posztokat, ha pedig marad esténként erőnk és időnk, onnan is tolunk majd betűt és képet. Az Ennstal-Classicról a tervek szerint élesben csak érdekességeket küldünk 1-2 képpel, de a következő héten arról is lesz nagy riport, no meg ruhatesztek, motortesztek, túraelemzés, minden.

Jó lesz, figyeljenek, olvassanak. A drukkerek kívánjanak szép időt, az ellendrukkerek fekete felhőkből ömlő istenáldását, mindegy is, megírjuk, milyen volt, végül is túrázni indulunk. Üdv holnap!