2014.07.13. 12:23

Péntek estére elfogyott a mobilnetünk, ott álltunk a hegyek közt, készre csinált Csikós-poszttal, összekészített fényképekkel, kétségbeesetten, hogy mi lesz a tartalommal. Valószínűleg már nem szűz WiFi-sticket kaptunk a szállásadónktól, így mostanra ketyegett le róla az utolsó bájt is. Ausztriában nem (sem) olyan jó a WiFi-kínálat, mint nálunk, napközben több helyen is próbálkoztunk netet halászni, de sajnos nem sok sikerrel. Szerencsére volt lenn Schladmingban egy csinos étterem, ahol még csütörtök este vacsoráztak a többiek, és állításuk szerint olyan patent wifit vételeztek a vínersniccel mellé, hogy könnybe lábadt a szemük. Ezért szombat reggel egyenesen odagurultunk.

DSC00910

A Die Tischlereiben nagyon kellemes melange-okat és presszókat fogyasztva feltöltöttük a képeket, videót és posztot, majd szitáló esőben Gröbming felé vettük az utunkat, ahol a szombati körverseny zajlott. Épp csak leparkoltuk a motorokat, amikor meghallottuk az ősgépek üvöltését. Félsaroknyira álltunk meg a pályától (elkerített kis utcákon folyt a csata a századmásodpercekért), Csikós óriási önuralommal csak akkor kapott pánikrohamot, hogy ataúristenmindenrőllemaradok, amikor már mindent elpakolt a motorjának a csomagtartójába. Akkor viszont úgy tűnt el a semmiben, hogy csak egy szertefoszló szövegbuborék maradt utána a levegőben: „Szevasztok, mennem, kell, bocsi!”

IMG 6843

Eszelős tekintettel fényképezte a Lolát, a McLarent, a Bentleyket, a Puchokat, és mindent, amit csak lehetett. Ez még csak a bemutató kör volt, amikor parádéztak egyet a kocsikkal, ezután jött az 1/100-as verseny. Jól látható volt, hogy sokan csak azért vesznek részt a versenyben, mert jó a hangulat, élvezik, hogy mehetnek az öreg gépekkel, az eredményre tojnak. Ők átszáguldottak a kapuk közt, keresztbe tették a Porschét a kanyarban.

Aztán egyszer csak vége szakadt az egésznek, indultunk ebédelni. Mivel a mai nap a motorcserékről szólt – na, nem a versenyzőknek, hanem mi cserélgettünk, kétkerekűket egymás között – Németh Gergő ráült a Danitól átszármazott Honda PCX-re, megnyomta az indítógombot... és semmi.

Tekert a hangtalan dinastarter, de egy pöff nem sok, annyi nem jött a kipufogón a vadonatúj Hondából. Némi tanakodás után rájöttünk, a motor az utolsó csepp benzinnel állt be a barkácsáruház parkolójába Gröbmingben. Sebaj, Dani a legkönnyebb, visszaült a PCX-re, a kút fél kilométerre volt, én a Burgmanról pedig simán eltoltam odáig a lábammal.

DSC00922

Furcsaságra derült fény a kútnál, a PCX tankja nyolc literes, és akkor most nézzék meg, mi van a képen, mennyit tankoltunk. Szóval – tényleg kifogyott, 294 kilométer után, tehát 2,7 liter a fogyasztás. Hegyen, völgyön, nyélen.

Délután, a környék egyik igazán jó kis étterem-hoteljében (az orrunk előtt tették fel a mezőny öt százelékát trélerre, valamint egy Hillman Imp-motoros Ginetta is állt a parkolójában) találkoztuk is egy versenyzővel, egy hiperkedves osztrák úrral, aki ötórai ebédünk után jött az asztalunkhoz, érdeklődve, mi szél hozott ennyi motoros magyart ide.

Magyarul szólított meg minket, meg is lepődtünk, hogy tud ilyen jól. Először szerénykedett, hogy hát sokat nyaralt nálunk, meg anyukája magyar volt, de aztán kiderült, ő hozta be hozzánk a Vredestein márkát, évekig ő volt a hazai márkaképviselő, és könyékig benne volt a magyar ralisportban is – egyébként Rolf Schmidtnek hívják, sokaknak nyilván rémlik a név. Csikós azonnal képben volt, sőt, eldicsekedett vele, hogy a családi Szent Állólámpa még egy tőle (áttételesen) vásárolt Vredestein-szetten áll a garázsban. Reméljük, találkozunk még vele a Velodromon, próbáltuk meggyőzni, hogy jöjjön el, szakítson rá időt, neki is tetszeni fog. Meg aztán, ki tudja, meddig lehet látni az öreg Velodromot, mikor bontják el valami agyatlan fejlesztési terv részeként, vagy deszkázzák be, hogy megint kerékpárversenyeknek lehessen a helyszíne. Esetleg lesz a helyén egy focistadion, biztos, ami biztos alapon.

IMG 7824

Érdeklődtem, neki hogy sikerült a versenye, de csak mosolygott. Több száz versenyen vett már részt, mármint hogy olyan igazin, amitől már két héttel a rajt előtt gyomorgörcse van az embernek, ahol tényleg kockára teszi az életét, aminek valóban tétje van. Hát, ő itt nem fog néhány tized-század miatt görcsölni, ő jól akarja érezni magát - és ez láthatóan sikerült is neki. Persze volt, aki kicsit rosszabb hangulatban zárta a napot, a körbetört 190SL gazdája most mehet a lakatoshoz, fényezőhöz.