Csoda történt, visszament a fogyasztás!
Vannak dolgok, amiket csak Magyarországon kapni. Ilyen például a mangalicakolbász, a Kőbányai Világos, a Túró Rudi... és a Suzuki Gemma Questo benzincsap. Néhány troll most nyilván megjegyzi, hogy az első háromból más országban is találni, de a benzincsapban biztos vagyok, olyan újonnan nincs, csak itthon.
Aki nem tudná, mi az a Suzuki Gemma Questo: legyen róla elég, hogy egy apró és régi robogó, amit azért vettem, hogy a szétesett futóművű nem annyira apró, de szintén régi Honda Spacy-met nyugodtan szét tudjam szedni, meg tudjam rendelni hozzá az alkatrészeket, majd pár hónap kiesés után visszaülhessek a csodásan megnyugtató és kellemes foteljébe.
A Gemma Questót egyébként 3700 kilométerrel vettem (a szalonúj-szerű állapot nyomós érvként szolgált a döntés mellett), s már hazamenetelkor gyanússá vált, hogy a fél tank elfogyott, mire letámasztottam otthon. Mindez cirka 15 kilométer után. Szét is szedtem, gyanakodtam az eltömődött kipufogóra, beljebb tekertem a szívatócsavarját, de ezt az egészet már megírtam.
Pár nap használat után még kellemetlenebb felfedezést tettem: benzintócsa terjengett alatta. Márpedig bármilyen járműnek rosszul alakul a fogyasztása, ha álló helyben ömlik belőle az üzemanyag. Sajnos a benzintócsa egy karburátoros motor alatt két hibát valószínűsít egyszerre: a benzincsapét és a karburátor tűszelepéét. Ha ugyanis a kettő közül bármelyik is zár, máris nincs tócsa.
Alkatrészlistát készítettem: kell egy tűszelep és egy benzincsap. Mivel a motorral együtt egy gyári alkatrészes zacskóban kaptam majdnem egy teljes karburátorbelsőt (használtan), úgy gondoltam, simán tudom majd hozzá vadiúj felújítókészletet is venni. Hát nem.
A zacskó matricáján levő számot bekalapáltam a Google-be, és kiderült, hogy az a benzincsap kódja. Egy japán oldal dobta fel az alkatrészt, ha jól mozognék a krikszkrakszok tengerében, talán meg is tudtam volna rendelni. A japánokon kívül csupa magyar oldalak jelentkeztek – Suzuki Love-hoz való vákuumos csap, 3000-4500 forintos áron. Nini, pont olyan, mint az enyém, fényes, kicsit lapos a vákuumos része, nem szétszedhető. Csak iránymutatásul: az eredeti szétszedhető, van hozzá javítókészlet, ráadásul matt a színe.
Eddig azt hittem, ennyire csodás állapotban maradt meg a benzincsapom, de egy frászt, azt már valaki kicserélte előttem, majd a fene tudja honnan szerzett karbialkatrészeket ugyanez a valaki betette a csap nejlonjába. Gondoljuk tovább: ez azt jelenti, hogy a csapom szinte vadiúj, s ereszt, ez is egy új információ. És csak hajszálpontosan ugyanolyat lehet kapni, most is. Randa egy csapda.
További kutatásaimban kiderült, hogy karburátorfelújító nincs, van az olx-en ugyan ilyen karbi, de a fene se tudja, milyenek benne az alkatrészek, mert erősen bontott jellege van. Japánból lenne másik bontott, vagyonért, de nem tudnám, hogy kell megvenni. Kutatásaimat az 1,5-ös Mikuni-tűszelep felhajtására korlátoztam. De olyat, amilyen az én motoromban van, nem lehet kapni. Sehol. Van sokféle más 1,5-ös, de mindnek hosszabb a háza, ami elrontja a benzinszintet. Illetve az FA50-es, nyolcvanas évek eleji, ál-krosszmotorban ugyanez a karbi van, és egy abból való bontott tűszelepet fel is dobott az ebay – Kanadában. Nem volt olcsó, de legalább a postázás sem, ráadásul pokoli gyanúsnak nézett ki az egész. Lemondtam róla.
Mivel két tűszelepem is akadt (a zacskóban levő és a motoré), ezért próbálkozhattam. Fújtam, szívtam, még talán kipufogtam és gyújtottam is, de úgy tűnt, mindkettő jó, az egyik halálbiztosan zár. Hol ereszt akkor? Ezt a kis bigyót egy O-gyűrű zárja a karburátorházhoz, s az a gyűrű mindkettőben összezsugorodott, sőt, egyenesen porladt. A karbi és a tűszelep között megy el a lé.
Hurrá, akkor veszek O-gyűrűt. Van erre egy rendkívül jó kis cég, az O-Ring Kft. Budapesten, ahol az összes létező méretet meg lehet venni. Gazdag vagyok, éppen ezért a különlegesen benzinálló, ám sokszoros árú Viton-gyűrűt választottam, s rögtön vettem belőle kettőt – 270 forintért. Mit van mit tenni alapon megrendeltem az egyik netes boltból a Gemma (azaz Suzuki Love) benzincsapot is. A terv: addig küldöm vissza, amíg valamelyik jó nem lesz. Hacsak nem ugyanazt az egy benzincsapot árulja az összes netes bolt, s mihelyt magamévá teszem azt egy szem sztárolt csapot, el is fogy örökre a készlet.
A „ha rossz a csap, visszaküldöm” ábrándja azonnal szertefoszlott, amint megint szétszedtem a motort, és belepróbáltam a postán megjött cuccot a tankba. Valóban jó a Love csapja a Gemma Questóba, egy módosítással: a búvárcső hosszabb, azt le kell vágni méretre. Így viszont már nem veszik vissza, az ziher.
A karbit alapos elemzésnek vetettem alá. Rájöttem, hogy a szívatóautomatika zsírpatronos/mechanikus működésű, akár a termosztát az autóban. Ehhez a hőt egy rézrúd viszi át a hengerfejből. Ez a rúd én karbimban lötyögött. Sőt, lötyögött maga a patron is a helyén, ez a rúd egyébként egy ferdén levágott műanyag rudat tologat, ami egy áttétellel egy járatot elzár a karbiban. Mind a rudat, mind a patront precízen betekertem alufóliával, hogy szépen illeszkedjenek a házba, máshogy ugyanis esély sincs rá, hogy átvegyék a hőt. Új zsír, új állítócsavar, a csodásan passzoló Viton O-gyűrűvel faszán illeszkedő tűszelep, új benzincsap... Jónak kellene lennie.
És lőn. Aki nem emlékezne: 6,8 l/100 km volt az első tankolás utáni fogyasztás, a második 6,5, s így tovább, a benzinkutasok már előre köszöntek, állandóan náluk voltam, a 46 kilométeres hatótáv ugyanis olyan kútra járási kényszert szül, mint a két kiló szilva sörrel.
A szerelés óta nincs többé hoppá. Pontosabban benzintócsa. A Gemma még jobban is megy, mint előtte, pedig az erejére már akkor sem panaszkodtam. És a fogyasztás? Elsőre 4,2 l/100 km volt, másodszorra 3,9 – mivel sokkal-sokkal jobban megy, mint anno az Aprilia Gulliverem, és az is megette a 3,7 litert (a Hungárián járok, muszáj végig nyeleznem), tényleg nem panaszkodom. Kipufogókiégetéssel még lehet, hogy nyernék pár decit, kicsit lehetne játszani talán a szívatócsavarral is, de nem piszkálom, van elég dolgom – Spacy, Ponton, Puch, no meg olyan is, amiről nem beszéltem még.