Repedt talpú román

Amikor a nyúzópróbának kitett felszerelést összeválogattam, az volt a cél, hogy a mindennapos városi rohangászáshoz jól passzoló, kedvező árú dolgokat tegyek a kosárba. Az én felhasználói profilomban ezeket tudom a leginkább tesztelni, ráadásul aki munkába jár, ügyintéz a motorjával, robogójával, általában az is ilyen cuccokra vágyik.

A sisaknál egy dologból nem engedek: mivel szemüveges vagyok, csak felnyitható állú, zárt sisak jöhet szóba. Így sokkal kényelmesebb a sisak fel- és levétele, nem kell hozzá folyton a szemüveggel bűvészkedni. A Jet 839 ennek a kritériumnak megfelelt, ráadásul rendelkezik az utóbbi évek egyik legfaszább sisakügyi újításával: beépített napszemüveggel. Ez átkozottul kényelmes és marha hasznos dolog. Egy laza mozdulattal lebillenthető a sötét plexi, nem kell hunyorogni, nem vakít a nap - és ez utóbbi akár életet is menthet.

Mi derült ki a Jet 839-ről? Először is: elég zajos, huzatos. Ezek a saját motorormon nem jöttek elő, akkora plexi van az orrom előtt, hogy fizikai csoda lenne, ha huzat, vagy közvetlen szélzaj érné a fejemet. Mondjuk a motorzajt azért elég jó, hallani, de városban ez nem annyira zavaró, mint országúton, pályán. A fülemet alulról semmi nem takarja, a sisak alsó pereménél szabadon áramlik be a cúg, a szélzaj, meg a motorhang is. Igaz, talán ennek is köszönhetően nem egy nagyon párásodós darab, télen is egész jól elvoltam vele, nyáron is elviselhető volt a meleg benne. Valamikor júniusban, közel másfél évnyi használat után éreztem úgy, egy mosás ráférne a belsejére. Érdekes módon szinte egyik hétről a másikra lett használt szaga, mert a tavasznak még friss, szinte új szagú sisakkal vágtam neki. Bár a belső alkatrészeket kioperáltam, és nagyon alaposan igyekeztem kimosni, olyan azért nem lett, mint új korában, de megteszi.

Ugyanakkor elkezdett nehezen működni a napszemüveg mozgató gomb. Nagyon megszerettem, hogy a sisak tetején van, ezerszer könnyebb megtalálni, mint az oldalra szerelt gombokat, ráadásul jobb és bal kézzel is egyformán könnyű kezelni. Pontosabban könnyű volt, kicsivel több mint egy év után felhúzni már csak erőlködve lehetett a gombbal, igaz, a sötétített plexi élénél fogva gond nélkül a helyére pattan, szóval, ez nem egy őrületes hiba. Ami viszont nyugtalanít, az az, hogy a felhajtható állrész jobboldali zsanérja elég furcsán áll, nem hiszem, hogy normális, ha ekkora a rés és az állrész között – a másik oldalon sokkal közelebb is van.

A Forma Rookie városi motoros cipő kimondottan kellemes csalódás egyrészről, szemkerekítős kellemetlen csalódás a másikról. A kategóriában ez volt a bolt legolcsóbb terméke, ezzel együtt egész jó minőségi benyomást kelt. Simán el lehet lenni benne egész nap, akár motoron, akár irodában, vagy rohangászva. Kellett neki egy kis idő, míg tényleg kényelmessé vált, de nálam ez a legtöbb bőrcipővel így szokott lenni. Kimondottan megszerettem ezt a dobozán Made in Romania feliratot hordó cipőt. Jó érzés tudni, hogy a kényes boka környéki részen extra párna van, illetve hogy a talp elég kemény, akár berúgókart is lehet taposni vele, és egy esetleges nyomorgatáskor is nyújt némi védelmet a lábfejnek. De ugyanez a talp okozta a kellemetlen meglepetést is: egyszer csak beázott a cipő, a talpam közepénél. A fekete gumi szétrepedt. Nem elkopott, bár tény, hogy látszott rajta a gyakori használat, de nem fogyott el annyira az anyag, hogy indokolt lett volna a vízáteresztés. Rendesen elrepedt.

Sajnos elkeveredett a fotó a hibás cipőtalpról, és most már esélyem sincs új képet csinálni. Méghozzá azért, mert a Shoxnál példásan kezelték a problémát. Boci szemekkel kérdeztem a boltban, hogy ilyenkor mi a teendő, arra számítottam, majd valami kamudumával elkergetnek, vagy adnak egy címet, ahol valami öreg, piszkos szemüveges szaki egy repedezett Riga belső meg egy kis gumiám segítségével pikkpakk újba teszi. De nem. Azonnal mondták, hogy mindenféle törvényes határidőn belül vagyok, garancia, jótállás, minden játszik. Szerencsére a modell most is szerepel a kínálatban, úgyhogy legyek szíves a lyukast otthagyni, mert egy vattaújat kapok helyette. Ami, ha közelebbről megnézi az ember, egyetlen ponton más, mint a régi. Igen, természetesen a talpat gyártják más anyagból és más mintával, ez, így ránézésre tovább fogja bírni, mint a másik. Ami azért is klassz, mert kívülről alig látszott a régin a használat, igaz, egyszer sem áztattam ronggyá, de azért vizet, port kapott így is, szóval, a csuka alapvetően jó. Ha az új talp bírja, hosszú ideig boldog lehetek vele.

Az ilyen esetek miatt mondom én, hogy érdemes szakboltban vásárolni, mert koránt sem biztos, hogy ha valamelyik vegyesboltban vásárolt motoros cuccal történik ugyanez, olyankor, amikor épp nincs akcióban a kérdéses termék, ugyanilyen gyorsan meg tudják oldani a problémát. Egy évben mondjuk kétszer szerepelnek motoros termékek az akciós újságban, de azon kívül a bolt nem tart ilyeneket, a sisakok, kesztyűk helyén flexet, varrógépet, metszőollót, kiscicás tolltartót, esetleg szexi hálóruhát lehet kapni, ez ugye hétről hétre változik. De ha számoltunk a rizikóval, és még így is jó üzlet az akciós kosarakból vásárolni, csak nyugodtan, én is éltem már párszor a lehetőséggel, az esetek túlnyomó részében nem bántam meg.

A kesztyűk nem éppen az árlista aljáról származnak, de a harmincezres ártól elvárhatóan teljesítenek. A bőr puha, nem látszik rajta kopás, és a nem túl meleg nyári napokon is simán vállalhatóak, annak ellenére, hogy bélés is van a kesztyűben. Az idei dög melegben viszont elég hülye voltam, és ezeket vettem fel párszor, ami az egyik alkalommal meg is bosszulta magát, Ha beleizzad az ember keze, a bélés rátapad a kézfejre, ujjakra, és ha nem elég óvatosan húzza le a kesztyűt, a bélés kifordul. Nem lehetetlen egyenként visszanoszogatni az ujjakat, de nem is egyszerű feladat. A jobb hüvelykujjamnál a mai napig nem sikerült tökéletesen eligazgatni az anyagot, de ez olyasmi, amiért csak magamat okolhatom: messziről is látszik, hogy ez nem nyári kesztyű, negyven fokban, városban, aki ilyet húz a kezére, megérdemel egy világító „Hülye vagyok” neonfeliratot a sisakjára. Bár párszor motoroztam benne esőben, rendesen megáztattam, de egyszer sem lett tőle fekete a kezem. Minden ilyen komoly átázás és szárítás után bekentem bőrápolóval, mert ez nem csak segít, hogy puha maradjon a bőr, de legközelebb a vizet is tovább lepergeti magáról.

A protektoros farmer nagyon jó dolognak tűnt az elején, aztán hamar kiderült, valószínűleg amorf lehet a testem, de legalábbis a jobb lábam, mert azon folyton megtekeredett a nadrág szára, benne a protektorral. Így viszont csak a jobb térdem belsejét védte, ami, lássuk be, elég ritkán nevezhető ideálisnak. Én inkább akkor érzem jól magam, ha oldalról és szemből védi a térdkalácsomat, eddig mindig ilyen ütéseket kapott. De volt nekem más nyűgöm is a protektorral: természetesen nem szellőzött, alatta bepállott a térdem, meg aztán egész nap a nadrág szárában lifegő gumidarabbal bóklászni nem nagy élmény.

Az esésnek kitett részeken dupla anyag, az aramid szálas szövet egyértelműen hasznos fícsör, de megfogadtam, hogy inkább feltépőzárazható térdprotektort fogok használni, amit egy pillanat alatt le tudok venni, ha nem motoron ülök. Aztán a Shoxnál kiderült, más is hasonlóan láthatta a gondokat, és már létezik olyan farmer is, aminek a protektorzsebe kívülről hozzáférhető, így tényleg villámgyorsan ki lehet venni a protektort, ha zavar.

Ezzel együtt én mostanában a feltépőzárazható térdprotektort részesítem előnyben, akár a motoros farmerben, akár normál farmerben ülök a motorra. Ez már egyszer jó szolgálatot tett, ráadásul a sípcsontot is védi.