Kicsit úgy voltam ezzel az egésszel, mint aki okoskodni próbál egy olyan könyvről, amit csak rövidített verzióban olvasott. Tudtam, hogy léteznek, nagyjából el is tudtam helyezni őket a saját térképemen, de aztán az első keresztkérdésnél már csak ööö betűkre futná. Hiába volt meg, hogy épített motorok között vedelik az évjárat és terroir megjelölésű kézműves kávét, de ha megkérdezte volna bárki is, hogy oké, de mégis mi ez az Iron and Wind, abból azért inkább csak makogás lett volna értelmes válasz helyett.
Az Iron and Wind név mögött tulajdonképpen egy közösség lapul - az ötletgazda/szervező Trellay Levente szerint a kemény mag 30 fő, és van még egy 200-250 fős holdudvar, akik néha-néha csatlakoznak a közös gurulásokhoz. Az egészet körülbelül három éve indította, és a mainstream médiától a lehető legtávolabb helyezkedve valami olyan nőtt ki belőle, ami New Yorktól kezdve, São Paulon és Londonon át, egészen Tokióig mindenhol megállná a helyét menőségben.
Idén jutottak el odaáig, hogy elindították a honlapjukat - ezzel nagyjából lezárva a hőskort/elhagyva a kispályát. Levente ennek apropóján még egy rövid beszédet is rögtönzött, ahhoz képest, hogy most érkezett vissza a Royal Enfieldezésről a Himalájából, egészen összeszedett volt, nagyjából tökéletesen összefoglalta, miről is szól az Iron and Wind.
A kiindulási alap a Wheels and Waves fesztivál és a köré nőtt kultúra volt, de ami Biarritz-ban működik, az nem állja meg a helyét más helyszínen - ugyanúgy sántított volna, mint egy hawaii bár a Hortobágyon. Levente fejében a motorozás összetett dolog - amennyire sikerült leszűrnöm, komplex esztétikában gondolkozik, aminek egyik fele a megfelelő külsejű motor, a másik pedig a környezet, amibe belerakják az egészet, ami a hátteret szolgáltatja, és ezt fonja körül az élmény. Ő pedig szemmel láthatóan szereti azt a hátteret, amit Budapest és Magyarország ad, és sikerül úgy bemutatnia, hogy arra külföldön is felfigyeljenek. Mostanra a régió összes országában egymásra találtak a hasonlóan gondolkodókkal, Ukrajnában, Csehországban, Romániában, Lengyelországban és Szlovákiában már megtalálták a helyi bázist, sőt, a szlovák barátaik itt is voltak a bulin.
Az összenő ami össze tartozik elv jegyében az elmúlt években szépen összebarátkoztak az azonos vizuális kultúrával bíró motorépítő garázsokkal - a hétvégi bulira is ők hozták a kiállított motorokat. A Neuga, az Iharos Garage, a Garage 79 Budapest, a Mokka Cycles és az angol La Busca Motorcycles összesen 15 motorjával díszítették fel a Madách tér két szomszédos szórakozóhelyét, a Konyhát és a Telepet, amik egyébként is az Iron and Wind találkozási pontjaként működnek.
Az Iron and Wind nem csak motorépítőkön támaszkodik, hanem a Café Club Budapest motoros klubbal is egy irányba néznek - ez sem a hagyományos értelemben vett koloros banda, hanem egy együtt motorozó baráti társaság.
Ráadásul azokat az arcokat, akik itt együtt kávéztak és bageleztek, semmilyen más motoros rendezvényen nem látni. Tehát amikor a kiöregedő motorosok arról keseregnek, hogy ezeket a mai fiatalokat nem érdekli már a motor, akkor súlyosan tévednek. Ezeket a fiatalokat nagyon érdekli a motorozás, csak megcsinálták rá a saját kultúrájukat, a saját betűtípusukkal, ízlésükkel, zenéjükkel, ételeivel.
