Az elnézett kanyarok emlékműve

Az észak-karolinai Nantahala Nemzeti Parkon keresztül vezet a 129-es út. Mesebeli környéken visz, ennek a legszebb részét a Sárkány Farkának is hívják, igazi motoros paradicsom ez: 18 kilométerre 318 kanyar esik. Ennek mentén található a Tree of Shame, a Szégyen Fája.

A roncs alkatrészekkel telepakolt fa története valamikor a 80-as években kezdődött, amikor egy Harley-s csoport elkezdte feldíszíteni az esésben sérült alkatrészeikkel - mert előfordul, hogy a 318 kanyarból némelyik nem adja ki - a legjobb kanyaroknak amúgy neve is van, például: Copperhead Corner, Hog Pen Bend, Mud Corner, Sunset Corner or Brake or Bust Bend.

Bár 2005-ben a Tail of the Dragonon 30 mérföldes (48 km/h) korlátozást vezettek be, a motorosok ennél azért jellemzően gyorsabban fűzik végig a szakaszt, így a fa alkatrész-utánpótlása még egy darabig megoldott.

Újabban amúgy már nem csak motoralkatrészek és védőfelszerelések kerülnek a fára, hanem különböző összecsukott autók elemei is.

A Tree of Shame még így is lényegesen jobban járt, mint Ténéré fája, a környék gyarmatosítóinak nyelvén L'Arbre du Ténéré, amit a Föld legmagányosabb fájának tartottak. A Ténéré sivatagban állt, és 400 kilométeres körzetében nem volt más fa. Sokáig olyan fontos tájékozódási pont volt, hogy ez volt a világon az egyetlen fa, amit még az elég nagy léptékű - 1:4 000 000 - térképek is jelöltek.

A fa egy akcáia csoport utolsó maradványaként, még akkor nőtt, amikor a sivatag közel sem volt ennyire sivatag, és egy kútfúrásnál kiderült, hogy a gyökerei bő harminc méterre nyúlnak a föld alá.

A sorsát egy líbiai kamionsofőr pecsételte meg, 1973-ban sakálrészegen belehajtott - úgy, hogy 400 kilométeres körzetben semmi más nem volt, aminek neki lehetett volna menni. Most egy fémutánzat áll az egykori fa helyén.