Kicsit türhő, de tagadhatatlanul luxuscikk

FGR Midalu 2500

2016.10.11. 16:59
8 hozzászólás

Nézegetem, de nem tudok rájönni, minek a blokkját alakították át az FGR Midalu 2500-hoz: 90 fokos hengerszögű DOHC V6-os, 2442 köbcentivel, 90 milliméteres furattal és rövid, alig 64 milliméteres lökettel. Persze, hogy nem - ez saját fejlesztés, ahogyan az egész motor, tíz év munkája van benne.

Az FGR 1992 óta foglalkozik motorgyártással, 2003-ban a saját 125-ös blokkjukat építették Honda vázba, amivel rajthoz is álltak az Európa-bajnokságon és az Alpok-Adrián. Kilenc évvel később már a Moto3-ban próbálkoztak, akkor a saját vázukba építettek 250-es Honda blokkot, a középmezőnyben sikerült motorozniuk: 17 versenyen 10 pont jött össze, 11 gyártó közül a hetedikek lettek, ami elég szép eredmény egy garázscégtől.

A V6-os ötlete 2000-ben pattant ki, 2005-ben készültek el az első rajzok, 2008-ban pedig a prototípus - akkor a válság tett be, hiszen a gazdaság beomlása nem kedvezett egy lényegében ismeretlen, de méregdrága motornak. A fejlesztés viszont nem állt le, 2012-re már volt motorkerékpárjuk, idén pedig előálltak a gyártásra kész, nullszériás példánnyal.

A blokk egy rövid löketű, 2442 köbcentis, 90 fokos hengerszögű V6-os - sajnos teljesítményt nem adnak meg hozzá, pedig érdekes lenne tudni, hogy mit tud a Triumph Rocket III-nál is nagyobb szörnyeteg.

A motorhoz hatsebességes váltó csatlakozik, a vázat acélcsövekből rakták össze, a futómű elemeit az Öhlinstől vásárolták össze - a rugóút elöl 120, hátul 134 milliméter, a lassításról elöl 320-as, hátul 245-ös tárcsák gondoskodnak, amikbe a Brembo versenyrészlegéről beszerzett négydugattyús monoblok féknyergek marnak.

A motor száraz tömege 262 kiló, tehát nem a pillesúlyú mezőnybe tartozik, de egy ekkora blokktól nem is várhattunk mást.

A luxusmotyóknak viszont nem az adatok adják meg a létjogosultságát, hanem hogy van-e olyan gazdag ember, aki fizetne is érte. A futómű és a fék az elérhető legjobbak közül való, a felnit az OZ Racing szállította, de a saját gyártású részek is szépen kidolgozottak, például a váz hegesztései kifogástalanok, a lengővilla csodás. Az anyacég egyébként a fémiparban tevékenykedik, ilyen háttérrel mondhatni ez a minimum. Látszik, odafigyeltek mindenre. A stílus viszont inkább olyan, mint egy Mansory-tuningos Bentley Bentayga: hiába tökéletes a kivitelezés, az eredmény túlzó.

Aztán ki tudja, a hasonló ligában játszó Horex például a némileg bejáratott név és a sokszor jómodorúbb összhatás ellenére is súlyos gondokkal küzd.