Ebben a motorban konkrétan arany van

Segoni Special G800 Gold

2016.10.13. 16:41
9 hozzászólás

Lorenzo Segoni apja motorbalesetben halt meg: saját maga tervezte vázba épített, Kawasaki Z900 blokkos versenygépét tesztelte, amikor hatalmasat bukott. Versenyző és motortervező volt, éppen a siker kapujában állt a két testvérével alapított márkával. A Segoni Special története a hetvenes években indult, amikor az angol kéthengeresek a saját maguk után hagyott olajfoltok között haldokoltak, miközben a japánok sorra mutatták be az erősebbnél erősebb, megbízható három- és négyhengereseket.

Az európai motorgyártás hanyatlott - az olaszok viszont tartották magukat: megszámlálhatatlanul sok apró cég létezett, és egy dolgot egészen biztosan nagyon tudtak: vázat gyártani. Ekkoriban indult a Bimota is, akik más gyártók blokkjai köré építettek (és építenek ma is) csodákat.

A Segoni testvérek - Florence, Guilano és Roberto - eleinte 750-es Laverda blokkot használtak, aztán belátták, hogy ha igazán nagyot akarnak gurítani, akkor a kor legerősebbjét kell alapul venni, ami a Kawasaki Z900 volt. A felfoghatatlanul erős Z900 váza egyébként nevetségesen gyenge volt, szinte adta magát, hogy kezdjenek vele valamit.

Már jövögettek a sportsikerek, és évi 50 darab fölött gyártottak, amikor 1979-ben tesztelés közben Guilano halálos balesetet szenvedett - a cégben ő volt a mérnök, a testvérei nélküle nem folytatták a motorgyártást, és a Segoni Special története is csak egy lenne az egyszer volt olasz márkák közül, ha Guilianonak nem lett volna egy fia, Lorenzo. Ő csak pár hónapos volt apja halálakor, de húszéves korára versenyző lett: eleinte robogóval indult, majd idővel különböző félamatőr márkakupákon állt rajthoz - és jellemzően nyert.

Egy barátjával 2015-ben feltámasztották a Segoni Special nevet, és apja nyomában járva szintén egy Kawasaki blokkot vettek alapul - mégpedig a Z800-ét. Így született meg a Segoni Special G800 Gold, amihez maguk tervezték a vázat.

A 806 köbcentis négyhengerest nem nagyon babrálták, 113 lóerő és 83 Nm bőven megfelelt a céljaiknak, ugyanis nem versenymotort kezdtek építeni, hanem azt, ami mostanában a legjobban megy: bámulatosan gusztusos retrót, csúcsminőségű alkatrészekből. Arrow kipufogó, Bitubo gátlók, Magneti Marelli elektronika, OZ felnik és Brembo versenyfékek kerültek G800-ra, de ezek csak amolyan érdekes részletek.

A lényeg a bámulatosan filigrán váz. Vékony molidbén ötvözetű csövekből és öntött elemekből hegeszteték össze, majd 24 karátos arannyal vonták be. Ez utóbbit nem is nagyon tudtam hova tenni, aztán leesett: firenzei cégről van szó, és hát mi mással vonna be egy motorvázat az, aki a Mediciek városában nőtt fel?

Ugyanezzel értelmet nyert a minden szerkezeti elemet eltakaró karbon burkolat is, amit a Carbon Deam gyárt - a céget kevesen ismerik, a megrendelőiket annál többen, a Bugatti, a Toro Rosso, a Dallara, a Ferrari, a Maserati, a Lamborghini és a Ducati egyaránt az ügyfeleik között vannak, de ugyanígy szállítanak elemeket a Perini Navi felfoghatatlanul drága vitorlásaihoz és különböző repülőgépgyártóknak is.

Mit mondhatnék, ráfeküdtek a minőségre, még a szórólapjukat is olyan papírra nyomták, amiből egy magára valamit is adó piperkőc simán öltönyt is varratna. Részleteiben és egészében is tetszik a motor, hát most köpködjek az arany miatt? Nyomorult nemesfém nem tehet róla, hogy ízléstelen alakok lelakták a jóhírét.

Törökország

Isztambul még mindig a nagy kedvencek közé tartozik.

Oszd meg élményeidet!

Oszd meg nyári élményeidet más utazókkal is, tölts fel beszámolót, fotókat!