Megér 200 ezret a high-tech roller?

2016.11.16. 06:13
21 hozzászólás

A világ legkönnyebb elektromos rollere – hirdeti az eRoller.hu az egyik típusról. Képtelenség eldönteni, hogy igazuk van-e, hiszen az utóbbi években elözönlötték a piacot a főként kínai elektromos rollerek. Így csak annyit mondhatunk, hogy a gép tömege mindössze 7,2 kiló, jól használható és még jól is néz ki.

Valamikor a 2000-es évek elején-közepén jöttek rá a sportfelszerelés-gyártók, hogy ha valamit szénszálas műanyagból gyártanak, esetleg a drága anyaggal burkolnak, az nagyságrendekkel komolyabb technika benyomását kelti, hiszen, ha szénszálas anyagból gyártják, még egy vécédeszka is úgy néz ki, mintha az űrsiklón használnák.

Azóta ez a dili elharapódzott, nagyjából nincs olyan kültelki tuningbolt, ahol ne lehetne karbon-hatású fóliát venni a Swift géptetejére, pedig az eleve az anyaghasználat megcsúfolása: szénszálat tudniillik azért használnak, mert könnyű, de ha a kocsink fém motorháztetejét behúzzuk egy réteg műanyag fóliával akkor csak nehezebb lesz.

A eRollernél erről szó sincs, itt valódi szénszálas szövetet használnak, tényleg azért, hogy a lehető legalacsonyabb legyen a súly, és látszik is, hogy nincs átverés, ez bizony szénszál. Őrületesen techno a kinézete, főleg a taposó középen elvékonyodó lemeze a forgácsolt alumínium mechanikával kelt olyan benyomást, mintha egy sci-fi kellék lenne, mondjuk az Alien-vadász fegyvere. A taposót azért tudták ennyire elvékonyítani, mert a 6,6 Ah-s akkumulátor nem ide, hanem a kormányba került, aminek további előnye, hogy nincs vezeték a taposó és az első kerékagyba épített motor között, így egyes kisebb az esély a zárlatra avagy egyéb meghibásodásra. A kormány, az első kerék és az akkumulátorok egy zárt egységet alkotnak. A felépítés egyetlen hátránya hogy emiatt magasra kerül a súlypont ami fékezésnél zavaró, hátra kell terhelni, hogy ne akarjon orra bukni. 

Nem mintha félelmetes tempókat kéne vele menni, aztán féktávon beesni a banyatank mellé a zebrán, messze nem erre valló. Az eRoller kiegészítő közlekedési eszköz, vagyis arra való, hogy a lakásunkból elguruljunk a buszmegállóig, ott összecsukjuk, majd, amikor leszálltunk, kényelmesen elguruljunk a munkahelyünkig. Ezt tökéletesen tudja az eRoller, és mivel könnyű, nem tűnik cipekedésnek a szállítása. A gyártó azt ígéri, hogy 20 kilométert tehetünk meg egy töltéssel, ami valószínűleg igaz, ha síkon, jó minőségű aszfalton, szélcsendben, nem nyélgázon hajtunk vele, vagyis úgy, ahogy soha, senki. Valós, városi körülmények között, sok elindulással-megállással olyan 15 kilométer jött össze, ami az eredeti céljára elég.

Az viszont zavart, hogy ahogy merült az akku, úgy csökkent a teljesítménye, vagyis a tizenkettedik kilométer körül messze nem indult meg olyan határozottan, mint az ötödiknél. Erről valószínűleg a lítium-ion akku tehet, a legutóbbi villanyrollerünkben lítium-polimer volt, az még a ciklus végén sem lett érezhetően gyengébb. A motor 300 wattos, ez elég arra, hogy egy 80 kilós embert síkon 26 km/órás tempóra gyorsítson, de az aluljáró emelkedőjén már nem tudtam segítség nélkül felhajtani vele. Érdemes lökéssel elindulni – a biztonsági elektronika amúgy sem enged máshogy, hiszen csak akkor indítja el a motort, ha már forog a kerék – ráadásul, ha nem nulláról kell felgyorsulni, lényegesen kitolhatjuk az akku élettartamát.

Három rásegítési fokozat közül választhatunk, ahogy egyre feljebb kapcsolunk, egyre vehemensebb lesz a roller, de értelemszerűen az akku is egyre gyorsabban merül. A gázkar hasonló ahhoz, mint amiket a jet-skiken használnak, csak nem függőleges, hanem vízszintes tengely mentén fordul. A fék ugyanilyen, ahogy lenyomjuk nem csak lassít,de vissza is termel, kihasználva a mozgási energiánkat. A baj csak az vele, hogy bután működik: kis sebességnél a legkisebb lenyomásra is szinte orra bukunk vele, nagyobb sebességről lassítva viszont határozottan kevés. Többnyire persze elég volt, de vészfékezni kevés, igaz, még mindig ott a hátsó fék, ami a hátsó kerékre rászorítva lassít, bár a teszt hét végére letört. Nem tudom, hogy hiszen nem használtam egyszer sem, de egy összecsukásnál egyszerűen leesett a helyéről. A lámpa viszont határozottan túl jó, egy egyszerű ledes foncsor került a kormányba, de az olyan erővel világít, hogy fizikai fájdalommal jár, ha találkozik a tekintettel. A boltban árulnak hozzá egy öntapadós félig áttetsző matricát, ami mérsékli a hatást. 

Érdekes kérdés a kerékméret is, az eRoller 14 centi átmérőjű kerekeken fut, ami szerintem a budapesti járdákon kevés. A húsz centis még mindig nem növelné drámaian a méreteit, viszont nagyságrendekkel javulna a menetkomfort. A rugalmas karbon lemez ezzel együtt is sokat elnyel, ez annyira hajlik, hogy kell pár nap, mire megbízunk benne, hogy nem fog összeszakadni alattunk.

Az is zavart, hogy ha ráálltam, gyorsítottam vagy lassítottam, folyamatosan recsegett a taposó, ami egyrészt nem megnyugtató, másrészt egy 200 ezer forintos roller ne recsegjen. Mert ez a legnagyobb kérdőjel az eRoller mellett, vagyis, hogy most akciósan 197100 forintba kerül. Azon vitázni, hogy megéri-e talán felesleges is, biztos van az az élethelyzet, ahol nagyon jól jön, de ennyi pénzért drágának tartom. Nincsenek olyan hibái, amelyekkel ne lehetne együtt élni, a feladatát emellett jól ellátja, de 288 ezerért ott a Futurer Urban Booster, aminek tovább bírja az akkuja, erősebb, ugyanakkor nehezebb és több helyet foglal. Mielőtt az ember belevág egy ilyen eszköz megvásárlásába érdemes megvizsgálni az élethelyzetet, ahova szánják, ezzel spórolhatunk a legtöbbet.