Így zajlott a magyar superbike-per

2017.04.26. 06:16
26 hozzászólás

Winkler próbált hangulatot csinálni hozzá, hogy mekkora buli egy bírósági tárgyalás, nagyon vicces dolgok vannak ott, én pedig hittem neki, pedig öt perccel korábban azt fejtegette, ha sakálrészegen kimennék motorozni, és halálos balesetet szenvednék, végre újságírói díjat is elnevezhetnek rólam. Így kerültem nézőként a Dunakeszi Járási Bíróságra, ahol a magyar superbike-pert tárgyalták. Az ügy másfél éve kezdődött, amikor Felperes Gábor kölcsönadott ötmillió forintot a Team Toth-nak, hogy meg tudják venni a 2016-os szezonra a Yamaha YZF-R1 versenymotort.  Úgy szólt a deal, hogy két hét múlva vissza is kapja, mert az első futam után jön be szponzorpénz százmilliós nagyságrendben, abból rögtön ki tudják fizetni.

Mivel nem mindenki van otthon a motorsportban, a nem gyári csapatoknál úgy születik a versenymotor, hogy megveszik kedvezményes áron az alapgépet, utána nagyjából mindent kidobnak belőle, és erre szakosodott cégekkel és szerelőkkel a szabályoknak megfelelően átépíttetik. Megtuningoltatják a blokkot, belepakolják a tuti futóművet és fékrendszert, kicserélik az elektronikát, kidobálják a felesleget, módosítják a lengővillát, a végén pedig köszönő viszonyban sem lesznek a szériamotorral.

Ennél a résznél található a versenycsapatok egyik kedvenc könyvelési trükkje: egy módosított vezérműtengelynek, hengerfejnek vagy hangolt kipufogórendszernek nincs listaára, tehát amikor költségelszámolásra kerül a sor, az adóhatóságnak fogalma nem lesz, hogy egy holland cég mennyiért is hergelte fel valójában a blokkot. Most viszont nem erről lesz szó: egy szimpla kölcsön mérgesedett el.

A bírósági tárgyalásokat nagyjából olyannak képzeltem, mint egy lakógyűlést, ahol mindenkinek van valamilyen panasza, aztán egyikre sem születik megoldás. Nem lőttem mellé, a dunakeszi bíróság viszont a vártnál is lehangolóbb volt. Egy legfeljebb húsz négyzetméteres szobába tereltek minket – a minket alatt a bő húsz percet késő bírónőt, a felperest, az ügyvédjét és magamat értem, a Team Toth nem jelent meg a tárgyaláson – ez a második forduló volt, az elsőre sem jött el tőlük senki.

Apropó, Team Toth

A csapat tulajdonosa Tóth Imre, ifjabb Tóth Imre, az ismert motorversenyző az ő fia, őrá az egyszerűség kedvéért Imiként szoktak hivatkozni. Imi 2002-től 2009-ig ment a MotoGP-ben, 125-ben és 250-ben egy-egy kilencedik hely volt a legjobbja. Onnan a Superbike világbajnokságra váltott, és Supersportban kezdett – ez a keményen tuningolt hatszázasok versenye. 2012-ben a Hondájával egy negyedik helyet hozott, esős verseny volt Monzában, ahol tényleg nagyot ment, és a teljesítményhiány végre nem sorolta a mezőny végére.

2014-ben lépett fel Superbike-ba, ahol először öt, aztán hét pontot szerzett – összesítésben 28. és 30. helyet szerzett a BMW-vel, majd 2016-ban csak egy csonka szezon jött össze a Yamahával, 13 futamból hatszor indult, 18. és 22. hely között ment, nulla ponttal zárt.

Idén már nem indult, a csapat viszont igen, Supersport300-ban az YZF-R3-mal két versenyzőjük van, a dél-afrikai Troy Bezuidenhout és az angol Alex Murley. Az előbbi az április elején Aragónban egy körrel a vége előtt kiállni kényszerült, Murley 13. lett.
A Team Toth honlapja nem nevezhető up to date-nek, ahogyan a képek forrásául is szolgáló Facebook-oldaluk sem, a legfrissebb infók tavaly szeptemberiek.

Egy bíróság-szűz számára furcsa, ahogy a szűk szobában az ügyvéd a családias létszám ellenére folyamatosan a tisztelt bírósághoz beszél, illetve minden egyes megszólalásához felpattan. Viszont szép lassan kibontakozott előttem a történet egyik oldala – a Team Toth távolmaradása miatt az ő verziójukat nem ismerem, és ezt tekintsük egyben egyfajta disclaimer-nek, hogy ne kelljen odaírnom minden mondat végére, hogy a felperes állítása szerint.

Felperes Gábor tehát kölcsönadott öt misit, nem is volt teljesen felelőtlen, írtak kölcsönadási szerződést, a zálog pedig a csapat szerviz-utánfutója lett – futamokon látható volt, tehát létezéséhez nem férhet kétség. A hibát ott követte el, hogy előbb adta a pénzt, és csak utána mentek volna a közjegyzőhöz bejegyeztetni a jelzálogot, amire már nem került sor.

2016. februárban lejárt a fizetési határidő, idősebb Tóth Imre onnantól már nem vette fel a telefont – sőt, a csapatból egyedül az egyik szerelő volt ilyesmire hajlandó, aki aztán adta a Tóth urat. A második futam végére megígérte a kifizetést, aztán legközelebb nyáron sikerült utolérni. Azon a találkozón hangzott el a mondat, miszerint akkor ad pénzt, ha akar, amúgy 70 millió adóssága van adóhatóság felé, tehát lehet sorszámot húzni és beállni a sor végére.

A tárgyalás feszes menetét némileg elsivatagosította a bíró az elhangzottak folyamatos visszaolvasásával, Gábor ügyvédje viszont meglepően jó előadónak bizonyult, még közönség nélkül is bevállalt keményebb LMP-s parlamenti felszólalásokat idéző fordulatokat. Erre mondják, hogy a profi fellépő ugyanúgy odateszi magát egy szülinapi bulin, mint egy stadionkoncerten.

A másik érdekes rész a teleportáló utánfutóról szólt, amire Gábor többször rákérdezett Tóth Imrénél, és mindig azt az infót kapta vissza, hogy éppen külföldön van, mármint az utánfutó, ami egy Superbike vébés csapatnál hihető is. Gábor viszont addigra gyanakvó lett, és elnézett a Team Toth telephelyére, majd mérsékelt meglepetéssel vette tudomásul, hogy az utánfutó bizony ott áll Dunakeszin.

Az ügyvéd szerint a Team Toth a per extrém elhúzására játszik, és ha ez igaz, elég jól csinálják, ez a szeánsz is csak a tények ismertetéséig jutott, aztán másodjára is elhalasztották. A következő felvonás viszont izgalmasnak ígérkezik, mert már tanút is beidéznek.