Eltépték a gázt a fáklyák között

2017.06.11. 10:08
4 hozzászólás

Ipolytarnóc, 100 szikra, motoros jamboree. Ennyi jutott el hozzám valamelyik nap a dugóban ülve a rádióból. Álló járműben lehet mobiltelefont használni, rákerestem a neten. Érdekesnek tűnt a szervezők sallangmentes felhívása: mi szépet csináltok a hétvégén? Valami nagyon fontos munkán maszatoltok? Bemindenezve kattogtok a Madách tér és a Duna - part között? Századjára is letülekedtek a Balaton-felvidékre, hogy legyen kontent az instára vagy lejöttök elsőzni a 100  szikrára és segítetek nekünk életet lehelni az ország egyik legszebb, egyben legszegényebb tájékába? 4 nap, 130 km, 3 gintonic ára, és elindul valami, amiről évek múlva is lehet majd mesélni. Kicsit fésületlen lesz, nomád és vad, most csináljuk először, de belénk szeretsz, ha lejössz!

Szóltam asszonynak, hogy hegyezzük a Csótányt, meló után irány Ipolyto... Ipolyté... újra ki kellett keresnem a település nevét, mert bevallom nem hallottam róla. Az út már maga megérte az elindulást. Csodálatos a vidék. Gyöngysorként fűzi magára a jólfésült lankás vidék a kedvesebbnél kedvesebb településeket.

Kicsit olyan, mint egy motoros Kapolcs, de sokkal őszintébb és sokkal szerethetőbb. Amikor bementünk megvenni a karszalagokat, kézfogással üdvözöltek a szervezők, be is mutatkoztak. Ez volt a második meglepetés. A sok elkurvult fesztivál után egészen varázslatos érzés volt a polgármester asszony kábeldobjával billegni a kemping felé, mert a lakóautó messze állt az áramforrástól, és kellet még némi réz a fényhez. Kerti asztal is egy random házból lett. Bementünk, elkértük, visszavittük egy csoki kíséretében. Mosoly, beszélgetés, bizalom. Igor, a punk – aki minden reggel kilenc évet öregedett – üde és értelmes színfoltja volt sporttelepből kialakított kempingnek, néha a fürdőben aludt, olyankor vigyázni kellett a zuhanyrózsával.

Igen, féktelen mulatság volt napközben és esténként, de mindenki odafigyelt a másikra. Minden nap volt koncert, tíz órán keresztül hőkezelt pulled pork, óriáspalacsinta, palóc kaja. Mindenből egy kicsi, nem túltolva, szépen adagolva. Szerintem mi voltunk egyedüliek, akiknél a legkétkerekűbb jármű egy roller volt, amit elő sem vettünk, mégsem éreztük kívülállónak magunkat.

A központi esemény a névadó 100 szikra futam volt, szombat délután a füves domboldalon kijelölt pályát fáklyák világították meg. A gépátvétel egyszerű sorvezető mentén zajlott: legyen bukósisak meg fék. Bármivel el lehetett indulni. A tág határokat ki is használták a versenyzők, végre előkerültek a rissz-rossz, tákolt motorok is, fogyott a kacsaszalag, csöpögött az izzadtság. Egymás után álltak be a párok, lendült a zászló, nyelezték a motorokat.

A környék tűzoltó IFÁ-ja kitűnő tribünnek bizonyult, megtöltöttük a lankás szántóföld fáklyásabbik felét. A szervezés kezdeti sorjáit lekerekítette a látvány és az élmény, az első randi jól sikerült. Bütykös gumik, olajszag, durrogó kipufogók olvadtak bele a gyönyörű tájba. Jövőre is jövünk, de már motorosként. Kitárult előttünk a Jawa Babetták húszezer forinton inneni, színes világa.